Külföld
Vadásznak rá a tálibok: ez a nő újságíróként dolgozik Afganiszánban
Nem sok ember van a világon, akinek ma veszélyesebb munkája volna, mint a Anisa Shahidnak, aki nő létére újságíró, méghozzá a tálibok által kontrollált Afganisztánban. De nem adja fel.
Úgy dolgozik, hogy tudja: vadásznak rá
Anisa az első tálib uralom idején nőtt fel, tehát tilos volt iskolába járnia. Mindig is arról álmodott, hogy egyszer tanulhat, de erre a családja nem sok esélyt látott. Miután aztán 2001 decemberében az amerikaiak elzavarták a fundamentalistákat, erre a Kabuli Egyetemen lehetősége is nyílt. A szülei azt szerették volna, hogy inkább tanár legyen, de végül engedélyezték, hogy az álmainak éljen, egyedül a biztonsága miatt aggódnak.
Van is miért: a 2001 és 2021 közötti időszak sem volt egyszerű, hiszen a tálibok az ország csaknem felét kontroll alatt tartották, és kíméletlenül golyót kapott minden nő, aki bármilyen hivatás gyakorlásával megpróbálkozott, vagy akár egyetlen egyszer is szót emelt a női jogokért. Anisa úgy dolgozik, hogy minden nap más úton jár munkába, mert pontosan tudja, hogy bármikor támadás érheti. Most, hogy a tálibok hivatalosan is átvették az irányítást, hamarosan a legszigorúbb sharia törvényeket vezetik be, így Anisa már azért is korbácsütést kaphat, mert férfi hozzátartozó nélkül, fedetlen arccal az utcára mert lépni.
A biztonság (hiánya) mellett a diszkrimináció is komoly probléma
A fiatal szakember, akit nemrég az év újságírójának választottak, azonban nem adja fel:
“Rengeteg olyan történet van Afganisztánban, amit senki nem mond el, senki nem mutat meg. Én ezeket akarom elhozni az embereknek, a világ minden részén”
– mondja.
A biztonsági kérdések mellett ez azonban már csak azért sem egyszerű, mert az afgán társadalomban “egy férfi és egy nő találkozásakor a harmadik személy az ördög”, így a férfi interjúalanyok sokszor nem is hajlandóak egy asztalhoz ülni vele.
“Volt, hogy egy kormánytag megkérdezte: nem lehetne, hogy ön és az operatőr helyet cserélnek? Mert vele már beszélhetek”
– meséli.
Máskor, ha például női kórházban forgat, kimondottan előny, hogy nem férfi. Ezek viszont nagyon megterhelő anyagok: a háborúban, harcokban, terrortámadások során megsérült, elárvult gyerekek látványa éppúgy megrázó, mint azoké a nőké, akik azért zokognak, mert olyan elnyomásban élnek, amit az európai ember elképzelni sem tud.
Anisa álma az, hogy megérje azt az időszakot, amikor a mostani rémálomnak vége, és az újjáépítésről, az alapvető emberi jogok visszaállításáról is tudósíthat – pontosan tudj azonban, hogy ez az éra még nem most fok bekövetkezni.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
