Kultúra

A Marseilles-től a Despacito-ig: egy himnusz nem biztos, hogy szexi, viszont biztos, hogy mindig boldoggá tesz

  • Szerző:bobdetroit
  • 2017.07.30 | 06:49

225 évvel ezelőtt ezen a szép nyári napon énekelték el először nyilvánosan a franciák himnuszát, a Marseilles-t. Kalandoztunk kicsit a himnuszok sokhangú világában.

A himnusz eredetileg vallásos jellegű, Istent vagy az isteni hatalmat dicsőítő, ahhoz segítségért fohászkodó, imaszerű ének, aminek a fénykora a középkorban volt. Később, ahogy a hétköznapi élet és a vallásosság közötti kapcsolat lazult, felpuhult a himnusz köré font keret is, és mind a témák megválasztása, mind a formai szerkezet tekintetében változások történtek. Manapság már ott járunk, hogy szinte mindennek van himnusza: országnak, fesztiválnak, nyárnak és cégnek.

A forradalom elbukott, a himnusz viszont maradt

A francia forradalom idején járunk, akkor, amikor a belpolitikai helyzet mellett már a külpolitikai is kezdett feszültté válni, mert a Habsburg-porosz tandem fenyegetően lépett fel. Mozgósítani kellett mindenkit, akit csak lehetett. Ekkor adta elő élőben kábé 500 marseilles-i önkéntes a dalt. A Marseilles-t pár hónappal korábban egy hadmérnök és amatőr zenész, bizonyos Claude-Joseph Rouget de Lisle komponálta a külföldön harcoló francia katonák számára, ám a szerzemény túl hosszúnak találtatott, így az eredeti célját sosem érte el. Ekkor kapták meg a marseilles-iek, akik viszont olyan átéléssel és szenvedéllyel tolták, hogy előbb 1795. július 14-én, majd 1879. február 14-én másodszor is hivatalos francia himnusszá nyilvánították. A Casablanca című klasszikus film noirban is felcsendül, fontos helyzetben, kiemelve a dalban cseppet sem megbúvó forradalmi hevületet.

Jó kedvvel, bőséggel

Kölcsey arra kéri a Himnusz első soraiban Istent, hogy adjon a magyaroknak jó kedvet és bőséget, ami azt feltételezi, hogy mi rosszkedvűek vagyunk és szegények. Ne is kerülgessük a forró kását: az már régen kérdés, hogy a mi himnuszunk jó-e vagy sem. 2014-ben egy amerikai politikai blog például a világ legrosszabb himnuszává választotta, mert sötét és depressziós, miközben szerintük egy himnusz legyen pezsgő, pozitív és élettel teli. Oké, lehet, hogy Kölcsey kicsit túltolta benne a pesszimistát, és jobb lenne pár fokkal lelkesebben, de akkor is az egyik leggyönyörűbb a miénk. De a himnuszunkkal itthon sem volt mindenki elégedett. Rákosi Mátyás nagyon nem bírta, ezért újat szeretett volna készíttetni Illyés Gyulával és Kodály Zoltánnal (ám az utóbbin elbukott a terv), majd a 80-as években a Bizottság zenekar, egészen pontosan Wahorn András szorgalmazta a váltást, fel is ajánlotta, hogy megírja, de nem kértek belőle. Úgyhogy maradt ami volt. Időnként készülnek belőle ilyen-olyan hivatalos verziók (rövidebb, lassabb, gyorsabb), de a legemlékezetesebb az undergroundból érkezett a 90-es évek legvégén. A dubos, melankolikus átiratot az Anima Sound System készítette Bujdosó című kislemezére.

Mi, magyarok egyébként himnusz dolgában mindig erősen álltunk. Eleve ott a Szózat, amit sokan második, vagy igazi himnuszunknak tartanak, de voltak idők, a második világháború és a rendszerváltás között, amikor e kettőn túl volt még másik három, amit himnuszként énekeltünk, vagy énekeltettek velünk. A két ránk kényszerített a szovjet himnusz és az Internacionálé, a munkásmozgalom himnusza volt, míg a titkos, a kommunizmusnak ellenálló pedig a székely, ami rendszerváltás után viszont az igaz magyaroké lett.

Egy himnusz a népé, épp ezért nem érinthetetlen

Az Anima Sound System átdolgozását kisebbfajta vircsaft kísérte annak idején. Volt ellene tüntetés, sokan pedig átkot szórtak rájuk, Isten és Haza ellen való véteknek tartották a Himnusz remixet, pedig mondhattak volna csak annyit is, hogy

kösz, de ez nekem nem tetszik.

Mert az igazság közben az, hogy egy ország himnusz mindenkié, egy egész népé, úgyhogy azt az és ott énekli el, dolgozza fel, fütyüli el és adja elő, aki és ahol csak akarja. Persze a tisztelet elvárható az előadótól, de hogy az mi, az meg nézőpont kérdése.

Amikor Jimi Hendrix az Anima előtt 30 évvel, a Woodstock-i Fesztivál utolsó napján egy 4 perces gitárszólóvá fejlesztve előadta az amerikai himnuszt, az sem tetszett mindenkinek, abból is volt balhé, de idővel legendás verzióvá nemesedett a gitárkirályé, és talán ennek is köszönhető, hogy ma már természetes, ha egy pop- vagy rockelőadó elővezeti azt. Legutóbb 2014-ben Slash adta elő az amerikai himnuszt a gitárján a Los Angeles Kings és a Chicago Blackhawks jégkorongcsapatok összecsapásán, nagy sikerrel.

Egy régi meg egy új

A világ legöregebb himnusza, vagy talán az egyik, a hollandoké, amit 1932-ben választottak hivatalosan is az ország első számú dalává. Addig is e célból énekelték, és akkor már legalább 300 éves volt. A 15 versszakból álló holland himnusz érdekessége, hogy ha a strófák első betűjét összeolvassuk, az mindig a nagy holland nemzeti hős, Willem van Nassov nevét adja ki.

Az ausztráloknak a 70-es évek végéig nem volt himnuszuk hivatalosan. Addig az ünnepségeken a britekére dagasztották a keblüket, nem hivatalosan pedig a Waltzing Matilda című dalra, amit az ausztrálok dalaként ismernek világszerte. Ennek azonban a szövege cseppet sem magasztos, sőt egészen földhöz ragadt, mit ne mondjunk, erősen pikáns, így kiírtak egy pályázatot, amin a legtöbb szavazatot nyert pályamunka lett a mai napig hallható himnusz.

Nincs szöveg, nincs sírás

Nem mindenhol okoz gondot a szöveg. A spanyol himnusz például instrumentális, mert ők úgy gondolják, a nemzeti öntudat kifejezéséhez nem kellenek szavak, hanem azt a zenének kell közvetítenie. Úgyhogy legközelebb, ha egy sporteseményen a spanyolok megint nem énekelnek majd, ne arra gondoljunk, hogy milyen bunkók, hanem hogy milyen hazafias fel-felbuzgás mehet most a lelkükben.

Ugyanakkor ott van a mexikói himnusz, aminek szövegét 1853-ban írta meg Francisco Gonzalez Bocanegra a nője hathatós unszolására. Mivel a költő nagyon lusta volt, vagy csak erősen sziesztapárti, tüzes asszonya szó szerint bezárta egy szobába és eldobta a kulcsot, s csak azután engedte ki, hogy megszületett a 10 versszakos nagy mű. Ami manapság azzal kelt feltűnést, hogy annyira régies nyelven íródott és olyan cirkalmas kifejezésekkel van tele, hogy még a mexiókóiak között is alig akad valaki, aki érti, hogy miről szól.

A himnusz-szakértő magyar

Az 1791-ben született Debály Ferenc József, aki katonazenész családból származott, és a napóleoni háborúban is részt vett, 1838-ban fogta a családját és Dél-Amerikába távozott egy jobb élet reményében. Brazília volt a célpont, de mivel ott épp forró volt a helyzet, sárgaláz járvány dúlt, ezért Uruquayban kötöttek ki. Ott jelentkezett a hadseregbe, a katonazenekar vezetője lett, és így őt érte az a dicsőség, hogy 1841-ben megírhatta választott hazája himnuszát. Ez annyira jól sikerült, hogy az akkor már Francisco José Debali néven ismert egykori magyart kérték fel a paraquayi himnusz megírására is.

Pophimnuszok

Manapság a himnusz a popkultúra szerves részévé vált. Nem elég, hogy előszeretettel adatják elő popénekesekkel a nemzeti himnuszokat, de a popzenébe is beszivárgott a himnikusság, a kettő összeért. Szent Ilona szigetének (ahol Napóleon száműzetésben élt) például egy amerikai country popzenész, Dave Mitchell készítette el a himnuszát, aki egyébként sosem járt ott, csak felkérésre írta a dalt, és képeslapokat nézegetve szerzett magának ihletet a melóhoz.

A popzene tele van himnuszokkal. A Sex Pistols tagjai a brit popzene nagy provokátorai voltak, akik annyira lázadtak a fennálló rend és a királynői tekintély ellen, hogy a brit himnusznak elkészítették a parafrázisát: más volt a szöveg és a zene, a címe viszont ugyanaz, az üzenet meg: dugjátok fel a nemzeti büszkeségeteket!

A himnikus popzenének több nagymestere is van, elég ha csak a Coldplay-t, a nagy himnuszgyáros zenekart említjük, de mások is építettek erre jobb-rosszabb karriert. A  80-as évekbeli szintipop színtér egyik élharcosa, az újromantikus, Midge Ure vezette Ultravox volt, akik konkrétan annak is nevezték egyik legnagyobb slágerüket, ami: himnusznak.

A himnusz fogalma mára eléggé felhígult, tényleg mindennek van himnusza, aminek meg nincs, az nem is létezik. Most csak a popzenén belül maradva soroljuk fel az alaphimnusz típusokat, de azért a végére maradt egy plusz induló is.

Rockhimnusz

A lényege az összeölelkezés és a kórusban üvöltés. Lehet a dal lassú, ilyenkor öngyújtózni kell és esetleg jókedvűen sírni, dülöngélni jobbra-balra, és lehet vagány, amire viszont ugrálni illik, de mint az állat, valahogy így:

Fesztiválhimnusz

Magyar fesztiválok számára már évek óta, megrendelésre készülnek a himnuszok, amiket aktuális, népszerű popelőadók (esetleg egyszerre többen is) írnak és adnak elő. De a legjobbak mégis azok, amik maguktól válnak azzá. Mint például pár év óta a minden fesztivál himnuszának számító White Stripes szám, a Seven Nation Army, ami érdekes módon azért lett az, ami, mert van benne egy kórusban remekül, teli torokból és unásig skandálható gitár-riff. Amit egyébként a focidrukkerek is átvettek a fesztiválozóktól. Vagy fordítva, ebben a kérdésben tyúk és tojás mélységű, eldönthetetlen vita van. De ettől függetlenül, bárhol is vagy, meccsen vagy fesztiválon, esetleg a metrón, csak meghallod, és azonnal üvölteni támad kedved.

Partyhimnusz

Az elektronikus zenével szinte egyidőben született meg a partihimnusz fogalma - de az is lehet, hogy a diszkókorszakból örökölték meg a dolgot. Ez egy olyan szám, aminek valamilyen verziója minden DJ-nél ott figyel, és egy epikusnak mondható pillanatban le is játssza azt. A szám még a rádiók repertoárjába is beférkőzik, és amikor megszólal egy bulin, mindegy, hogy épp mit csinál a partyanimal, eszét és minden mást is hátrahagyva tép keresztül mindenen, hogy ő is szétszeletelhesse magát rá, különben bukó a buli.

A nyár himnusza

Ehhez csak annyit fűznénk hozzá, hogy Despacito.

Focihimnusz

És akkor a kihagyhatatlan pluszhimnusz. A csapat éltetéséhez is kell egy dal. A drukkereknek megvannak a saját rigmusaik (de ezek még nem himnuszok), amik olyanok amilyenek, és van egy hivatalos dal, ami a csapat himnusza. Ehhez gyakran kérnek fel profi popzenészeket, és érdekes módon ezek a dalok sosem kerülnek az előadók legjobb számai közé, de persze mert nem is ez velük a cél, mindez "csak" alkalmazott művészet, és a lényege inkább az, hogy lelkesítsen, és hogy lehessen kórusban üvölteni az egyszerű refrént.

Hogy tetszett? Regisztrálj, és csak azt kapod, ami igazán érdekel!
Belföld
Külföld
Bulvár
Tech
Tudomány
Lepj meg!

Belépve nem neked kell a hírek után menned!*

*Hiszen a hírfolyamodba viszi a folyamatosan tanuló algoritmusunk Regisztrálok!
Még többet innen:
Nuus
Tetszett a cikk?

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Neked ajánljuk
Gasztró
Megkóstolnád a Lego burgert?
  • szerző:nuus
  • 2017. 08. 15.

Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Divat
A szupernagyi 95 évesen lett modell
  • szerző:nuus
  • 2017. 08. 14.
TV
Saját TV-műsort indít a Die Antwoord
  • szerző:nuus
  • 2017. 08. 03.
A következő cikkek betöltése folyamatban...