Könyv
Menekülés a depresszió elől a képzelet világába: így született meg Micimackó és Róbert Gida története
A.A. Milne elbűvölő története a falánk Micimackóról, a félős Malackáról, a szomorú szamárról és barátjukról, Róbert Gidáról generációk óta varázsolja el az olvasókat. Nemcsak a gyerekek, de a felnőttek szívét is meghatja a szívmelengető történet, melynek valódi, sötét tartalmáról oly kevesen tudnak.
A háború után
A Micimackó-könyvek mögött megbújó igaz történet szomorú és túl realisztikus a meséhez képest. Milne az első világháborúban az angol hadseregben szolgált, hazatérésekor pedig nem volt ugyanaz az ember. Bár egyetlen töltényt sem füstölt el, a háború és a katonaság megtörte, a férfi poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedett. Hogy állapota javuljon, a család úgy gondolta, hogy a környezetváltozás jó hatással lesz Milne idegeire, ezért Londonból a békés vidékre helyezték át székhelyüket.
Bár arról nincsenek orvosi feljegyzések vagy konkrét bizonyítékok, hogy Milne valóban PTSD-ben szenvedett, a háború alatt megtapasztalt események emlékei egész életében kísértették. Önéletrajzában Milne azt írta, hogy szinte fizikai rosszullét fogja el, mikor a háború mentális és erkölcsi romlásának rémálmai gyötrik.
Az író egy konkrét esetet is felelevenít. Fiával, Christopher Robinnal az állatkert rovarházában nézelődtek, mikor szörnyű pánikroham fogta el. Milne a rovarhalomra tekintve foglyokat látott, az undortól és az iszonyattól pedig halálfélelmet érzett.
Lehetetlennek tartom, hogy egy érzékeny ember átvészeljen egy háborút. Ha nem másba hal bele, akkor lelki betegség ragadja el idővel
– írta memoárjaiban.
Micimackó születése
Daphne, a feleség képe ridegnek és távolságtartónak tűnhet a család emlékei alapján, pedig a nő sokkal nagyobb szerepet játszott Micimackó megszületésében, mint azt gondolnánk.
Édesanyám volt az, aki gyerekkoromban játszogatott velem, aztán mindent elmesélt apának a napunkról. Ezek a történetek ihlették Micimackót, ezekből született meg apám regénye
– mesélte egy interjúban Christopher Robin a New York Times szerint.
Ettől függetlenül az anya-fia kapcsolat korántsem volt felhőtlen és kiegyensúlyozott. Miután Milne 1956-ban meghalt, Christopher egyetlen egyszer találkozott csak az édesanyjával 15 év múlva bekövetkezendő haláláig. A férfi a 70-es években egy újságírónak azt mesélte, hogy sosem haragudott igazán a szüleire, de már jó régen búcsút intett az emléküknek.
Robin 1996. április 20-án hunyt el 75 esztendősen. Egész felnőttkorában utálta, hogy egy mese miatt ismerik a nevét és egy mesehőssel azonosítják, de nem volt ez mindig így. Kisgyermekként kifejezetten élvezte, hogy a történetek miatt mindenki ismerte, fontosnak és nagynak érezte magát a hírnévnek köszönhetően. Mindez akkor változott meg, mikor 8-9 éves korában bentlakásos iskolába küldték szülei. A többi fiú kiközösítette és csúfolta a regény miatt, ezért egyfajta szeretem-utálom kapcsolattá alakult a róla mintázott karakterrel való viszonya.
Otthon mindig büszke voltam rá, és szerettem Róbert Gidát. Az iskolában viszont gyűlöltem és az évek múlásával egyre jobban fokozódott az utálatom. Hogy tudott-e erről az apám? Fogalmam sincs.
Milne valószínűleg sosem érezte, hogy könyvei negatív hatással vannak a fiára. 1939-ben úgy fogalmazott, hogy a családot semmilyen negatívum nem érte Micimackó miatt. Robin is csak évekkel később tudta megfogalmazni pontosan, hogy mi is az, ami annyira zavarta őt a történettel kapcsolatban:
Amikor hároméves voltam, az apám is. Amikor hatéves, akkor ő is… Szüksége volt rám, hogy elmeneküljön a saját kora elől.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
