Könyörgünk, ne mesenézéssel kössék le az ovisok figyelmét!

Bevett gyakorlat lett ovis csoportszobákban, illetve iskolai étkezdékben, hogy betesz a pedagógus valamilyen mesét, ha egy kis nyugtot akar. A fegyelem biztosítása a gyerekeknek szóló filmek által máris több vita tárgyát képezi – van, ahol ebéd közben így tudják sikeresen kordában tartani a lurkókat, vagy a jó viselkedés jutalma lesz a képernyő előtt töltött idő.

via GIPHY

Pedig a pixelek csendes bámulásáról már több tanulmány is kiderítette, hogy számos egészségkárosító hatással bír. Ezek egyike a gyerekek és fiatalkorúak esetében a helytelen étkezés: az egészségtelen táplálkozás a reklámok befolyásának is betudható. A képernyőn felvillanó hirdetések általában étvágygerjesztőek, és a kontrollálatlan falatozást is előmozdítják.

via GIPHY

Túleszik magukat, vagy éppen, hogy nem laknak jól, és hozzá sem nyúlnak a kajához, mert annyira lefoglalja őket a képernyő, amit felfalnak a szemükkel.

A közösségekben a jó ebédhez szól a tévé azt a célt szolgálja elsősorban, hogy némi rend legyen az étkezés alatt. De ez az óvintézkedés azt is kiiktatja, hogy a társak szóba elegyedjenek egymással. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnik, hogy az evőeszközök nesze mellett csak a műsort hallani, de a szociális interakciók hiánya hosszú távon megint hátrányt okoz.

via GIPHY

A tévénézéssel való jutalmazás szintén ellentmondásos dolog – olyasmivel elismerni a jó viselkedést, ami káros? Ugyanez áll a gyorsétterembe látogatásra és a további kütyühasználatra is. A szemünk fénye annál inkább vágyni fog ezekre a bűnös élvezetekre. Gondoljunk csak bele – nem büntetnénk azzal sem, ami számára kellemes.

via GIPHY

A srácok úgysem tudják kizárni az életükből a képernyőket, de általános szabályként érdemes magunk előtt tartani azt, hogy csak valóban indokolt esetben vetítsünk nekik valamit, és ez nem az ebédidő, az Obesitypanacea Plos Blogs szerint.