“25 évesen özvegy vagyok, a háború elrabolta az életemet”

“A halott férjem mellett ülök. Az életem mellettem fekszik egy zárt koporsóban. Az életem, amely letörölte a könnyeimet, és azt mondta, hogy soha nem fog elmenni. Aki egész éjjel simogatott, amikor rosszul éreztem magam. Aki minden lépésnél dicsekedett velem. És én hencegtem veled, hálát adtam Istennek, hogy létezel. Most, mintha már nem is léteznék”

– írja Irina Suskova, akinek férje az ukrán légierőnél dolgozott, és az oroszok felrobbantották a gépét.

“Tudtam, hogy elviselhetetlenek leszünk öreg korunkban (“drágám, megint nincs a helyén a tepsi”, “cica, kévázá után miért nem raktad a helyére a kapszulát?”) és tudtam, milyen szemük lesz a gyerekeinknek… De ezt az életet most elrabolták tőlem. Elrabolta az a mocskos háború, elrabolta a ki—tt Oroszország. Azt mondtad, elmész, hogy őrizd az álmomat… most én őrizhetem a tiédet, örökre”

– a fiatal özvegy írását 80 ezren lájkolták, több tízezren osztották meg.

Viktor Suskov, az ukrán fegyveres erők tisztje az Okhtyrka melletti csatában hunyt el.