Tech
A tudósok szerint emiatt utálják sokan a LEDes izzókat
Azt is megmondják, mi a megoldás, ha zavarnak a takarékos fényforrások.
A The Conversation hívja fel a figyelmet erre a szemünket néha “kiszúró” problémára, ha azt vesszük észre, hogy idegesítenek az energiatakarékos izzók.
Van egy pofonegyszerű trükk arra, hogy egy száguldó járműből le tudd olvasni az állomások feliratait, máskülönben szempillantás alatt eltűnnek a szemed elől, és csak egy homályos foltot látsz majd a gyorsvonatról. Bámuld az ablak egyik oldalát, aztán azonnal vess egy pillantást az ablak másik oldalára. Amikor változtatsz a nézéseden, mindkét szemed egyidejűleg, automatikusan rándul egyet gyorsan – ezt hívják szakkádnak:
Ha ez az akaratlan, gyors szemmozgás éppen egyirányú a vonat haladásával, akkor a szemed pont elcsípi a látványt, ami elég lesz ahhoz, hogy felfogd, mi az állomás neve, ami mellett éppen elsuhantok.
A szakkád sebessége függ a mozgás mértékétől: ha megegyezik a jármű tempójával, akkor tudjuk leolvasni a feliratot. A gyors szemmozgás előtt és után már homályos a szöveg: nincs interferencia. Ebből tudjuk, hogy a rendkívül gyors szakkád közben is működik a látásunk.
A tudósok sokáig úgy gondolták, hogy másodpercenként több, mint 90 fényvillanást vagyunk képesek észlelni, de most már úgy tűnik, hogy kétezer felett járunk. A fény vibrálása egy mintát hoz létre, amit gyors szemmozgás során is képesek vagyunk látni, és ez meglepő módon, kihatással van az egészségünkre is. Akár odáig is juthatunk, hogy inkább búcsút mondunk a takarékos villanykörtéknek.
A legtöbb lámpa váltóárammal működik, amelytől az izzók folyamatosan, gyors ütemben halványodnak és fényesednek fel. Az izzószálas és a fluoreszkáló fényforrásokkal ellentétben, a LED nem halványodik fokozatosan, hanem teljesen ki- és bekapcsol (hacsak egy egyenirányítóval az egyenárammá alakítást valahogyan meg nem oldják, ami elég drága megoldás).
Egészségügyi gondok
A fluoreszkáló fényekről egy ideje már tudjuk, hogy a vibrálásuk olyan gyors, hogy szabad szemmel nem is vagyunk képesek észlelni. 1989-ben Arnold J. Wilkins, az Essexi Egyetem pszichológia professzora hasonlította össze a másodpercenként százszor villanó, fluoreszkáló fényforrást nem vibráló lámpákkal. Az előbbi az irodai dolgozók felénél okozott fejfájást.
A LEDes izzók esetében még ilyen tanulmány nem készült. Ezeknek a fényforrásoknak a vibrálása viszont még jellegzetesebb, így vélhetően tömeges fejfájásos esetekért is felelőssé lehet őket tenni. Pont ezért jó volna kutatni és kimutatni az idegesítő villódzásuk mértékét, mert szakkád közben, ezt akaratlanul is tapasztaljuk.
Egy kézenfekvő megoldás volna, ha egy egyenirányítót beleszerelve a fénycsövekbe egyenárammal látnánk el ezeket az izzókat, így stabil fényt szórnának, de ez költséges változtatás volna. Illetve lehet még úgy tervezni meg a fényeinket, hogy a villódzás ne legyen zavaró.
De milyen tempójú legyen a vibrálás, hogy még ne ártson?
Az essexi professzor szakkádra kért fel alanyokat, miközben képeket villantott fel nekik. Másodpercenként ezer villanás még lehetővé tette a tiszta észlelést, 3000-nél viszont már a homályba vesztek az ábrák.
Ezzel szemben a LEDes izzók csak 400-at villannak ennyi idő alatt, ami még mindig nem elég lassú ahhoz, hogy direkt felfogjuk. De néhányunkat szakkád közben túl sok inger ér így is, ami kellemetlen és kimerítő dolog. Nem csoda, ha ezek az emberek ódzkodnak ezektől a takarékos fényforrásoktól.
Ha veszel egy ilyen izzót, nincs rá garancia, hogy pont téged fog zavarni a vibrálása. Természetesen vannak előírások, melyek szabályozzák a villogás gyakoriságát, egy elfogadható tartományon belül. Ha át akarunk állni energiatakarékos módra, az otthonainkban és az irodánkban, akkor ezt az eseteges hatást is mérlegelnünk kell.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
