Tech
5 dolog, ami miatt biztosan utazunk a Marsra
Egyre többen és többet beszélnek a Marsról. Már nem csak az állami finanszírozású NASA-t érdekli. Esélyes, hogy privatizálják az űrbizniszt: Elon Musk SpaceX-projektjének már versenytársa is akad. Leonardo DiCaprio egy beszélgetésen arra utalt, hogy elrepülne a Marsra. Az űrutazás plátóinak tűnő következő fejezete előtt még sok akadály van, de szerintünk összejön.
Dollármilliárdok és évek választanak el minket attól, hogy az első ember a Marsra lépjen, de mostanában szinte nap mint nap jönnek az újabb hírek róla. A technológia lassan fejlődik, viszont annál nagyobb a téma körül duzzadó hírverés, ami löki előre az érintetteket abban, hogy foglalkozzanak a projekttel.
Minden jel arra mutat, hogy egyre közelebb kerülünk a Marshoz, és talán nem is akkora hülyeség, amit Elon Musk mond – ő ugyanis általa optimistának nevezett becsléssel 2024-re teszi az első expedíciót. Nyolc év kevésnek tűnik, és Musk már korábban is mellélőtt a tippjeivel, de a NASA például 2030-ra tervez először embereket küldeni a Marsra. A lényeg ugyanaz: a dolog a nyakunkon van, és ha az emberiség jövőjéről van szó, tizennégy év sem túl sok idő.
Összeszedtük, hogy mi minden történt mostanában Mars-ügyben, ami miatt egyre inkább valószínű, hogy belátható időn belül ember lép a Marsra.
1. Elon Musk előre menekül
Jó, a Teslával üzletileg gyengélkedő Musknak szüksége volt valami nagyívű tervre, hogy előre meneküljön. Ezzel együtt esélyes, hogy a jövőben inkább a privatizáció felé fordul el az űrbiznisz, mivel egyre nagyobb arányt képvisel benne a magántőke. A NASA az USA költségvetési támogatásából él, 2017-re 19,5 milliárd dollárból működik, ebből a Mars-programokra szűk másfél milliárd jut. Ez egy ilyen projektre nagyon kevés pénz.
Ehhez képest csak a SpaceX már most több tízmillió dollárt fordított űrrakéták fejlesztésére, és egy magán beruházás jóval hatékonyabban költi a pénzt, így általában olcsóbb és gyorsabban is halad, mint egy állami szervezet. Elon Musk alapító-vezérigazgató azt állította egy konferencián nemrég, hogy ez az összeg a cég forrásainak nagyjából az öt százalékát teszi ki.
Ringbe szállt a T-Mobile is, az amerikai cég vezére Twitteren ezermillió retweetért cserébe odaígért egy SpaceX-es utazást egy szerencsés nyertesnek.
Elképzelhető, hogy a SpaceX pr-akciójáról van szó, de az sem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a telekommunikációs cég is beszáll a buliba.
Becslések vannak csak arról, hogy pontosan mennyibe kerülhet az első kolónia célba juttatása. Musk szerint nagyjából tízmilliárd dollár lesz a rakéta, ami embereket is szállít majd a Marsra. Szeretné, hogy fejenként 200.000 dollár körül lehessen rá jegyet váltani.
Muskot sokan bolondnak tartják, de még akkor is érdemes figyelni arra, amit mond, ha csak kommunikációs célokat szeretne vele elérni. Azt is nyilatkozta, hogy ő csak abban érdekelt, hogy az emberek eljussanak a Marsra, az már nem rá és a projektjére tartozik, hogy utána mi lesz, de ő egy önfenntartó kolóniát képzel el a vörös bolygón.
2. Jön a többi magánbefektető
Eddig Musk és a SpaceX volt az államilag támogatott kutatóközpontok mellett az egyetlen magántőkéből működő szereplő, aki a témával foglalkozott.
Megjelent azonban Dennis Muilenburg Boeing-vezér, aki az alábbi kijelentéssel szorongatta meg a SpaceX-et:
Boeing rakétán érkezik majd meg az első ember a Marsra.
Minél nagyobb lesz a verseny abban, hogy milyen cég logója virít majd az első rakétán, amivel emberek landolnak a Marson, annál jobban törekszik minden résztvevő arra, hogy fejlesszen és pénzt pumpáljon a saját projektjébe. Röviden minél több cég száll be a buliba, annál hamarabb jutunk a Marsra.
3. Divat lett a téma
Ha az ötletből valóság lesz, akkor bele kell verni az emberek fejébe a gondolatot és meg kell győzni őket arról, hogy akarjanak űrutazni. Filmek, könyvek, sztorik, celebek, vagy bármilyen meggyőző kulturális termék kell ahhoz, ami segíti „eladni a jegyeket” az első expedíciókra.
Ennek már meg is voltak az első lépései: Matt Damon 2015-ös filmje, a Mentőexpedíció állította először igazán reflektorfénybe a témát.
Aztán ott volt Leonardo DiCaprio utalása, hogy támogatja Musk elképzeléseit és ő is befizetne egy ilyen útra.
4. Törvénybe foglalták az USA-ban
Ha a NASA felelős vezetői nem szeretnének börtönbe kerülni, akkor az elkövetkező 25 évben biztos, hogy landol ember a Marson. Nemrég szavazták meg ugyanis a törvényt, ami arra kötelezi a költségvetési pénzből működő intézményt, hogy 25 éven belül el kell vinniük egy embert a Marsra.
Ez a NASA érdeke is, még ha tudományos és költségvetési szempontból hasznosabb is lenne robotokat küldeni, a szervezetnek égető szüksége van egy PR szenzációra, amiről az egész emberiség beszél. A politikusok ugyanis azért szeretnek pénzt adni, ami mindenkit érdekel és sikeres, hogy a siker fényében ők is sütkérezhessenek. Ilyen globális sikernek pedig az űrkutatásban a Mars utazás ígérkezik.
Tartsuk tiszteletben a törvényt: legkésőbb 2041-ben biztos, hogy legalább egy ember eljut a Marsra.
A legjobb esetben pedig összenő, ami összetartozik: egyre több szó esik a jövőbeli NASA-SpaceX együttműködésről, és az út valószínűleg úgy fog megvalósulni, hogy több szereplő közös sikereként ünnepelhetjük. Arról nem is álmodunk, hogy esetleg a többi versenytárs is, a Boeinggel együtt, összerakja a forrásokat és a tudást az úthoz.
/cdn0.vox-cdn.com/uploads/chorus_asset/file/6310783/lift_off_2.0.gif)
5. Kína is nyomul az űrben
Ugyanazon a konferencián, ahol Musk lelkesen beszélt a Mars benépesítéséről és az emberiség ottani jövőjéről, Kínának is volt egy fontos bejelentése. A világ eddigi legnagyobb, 20 férőhelyes űrhajóján dolgoznak, ami az űrturizmusban lenne érdekelt, a felfedezésre vágyó pénzes turisták számára. Ja, ez az, amit Elon Musk is csinál.
Igaz, hogy most még nem közvetlenül a Marsról van szó, de
ha megnézzük a nagyobb képet, láthatjuk, hogy Kína már középtávon fontos szereplő lesz az űrbizniszben.
Az amerikai külpolitika első számú feladatai között lesz az elnökválasztás után, hogy felvegyék Kínával szemben a kesztyűt minden téren. A távol-keleti ország gazdasági és politikai hatalma egyre nő , ami nyilván szúrja az USA szemét. Ha Kína is kitalálja, hogy a Marsra menne, de akár csak a nagyravágyó űrprogramja miatt, elindulhat egy újabb űrverseny.
Úgy, ahogy a magánbefektetők esetében, a politikai tét miatt is verseny indulhat azért, hogy melyik ország zászlója lobog majd a landoló rakétán. És tudjuk, hogy a fő motiváció a holdra szállás ügyében is ez volt az USA-ban.
+1. A technológia még hiányos, de nem ezen fog múlni
A plusz érv éppen egy ellenérven alapul, vagyis mindenki látja, hogy mennyi technológiai nehézséget jelent egy ilyen expedíció. Nincs még űrhajó, se megfelelő űrruha, az üzemanyag típusáról is csak tervek vannak, és ez csak néhány fejtörő a sok kérdés közül, amik lógnak a levegőben. Viszont optimisták lehetünk, ha figyelembe vesszük azt, hogy a kutatók szerint mai szemmel nézve az a technológia, amivel a Holdra utaztak, csaknem alkalmatlan volt az expedícióra, annyira kezdetleges volt még akkor a műszerek és számítógépek tudása.
Nem muszáj mindenből a lehető legjobbat megcsinálni elsőre, mert a projekt nem feltétlenül a kiforrott technológiákról szól, hanem egy úttörő vállalkozásról. A hajtóerő a cégek, állami szervezetek és a különböző államok versenye, plusz az ember alapvető kíváncsisága: hogy végre jusson már el egy ember a Marsra, dobjon el egy cigicsikket vagy írja bele a homokba kis nyíllal átlőtt szívecskével, hogy kit szeret.
A NASA azért szkeptikus, mert ők inkább a robotokat pártolják a Marson emberek helyett. A kutatási céljaik a Marson, mint a kőzetminták vétele és elemzése, jóval olcsóbb és problémamentesebb gépekkel. Csak éppen azt nem veszik figyelembe, hogy
egy robot kamerájával rögzített látvány még Instagram-filterrel sem nyújthatja azt az élményt, amit az él át, aki tényleg eljut a Marsra.
A világban élő embereket az hozza lázba, ha valaki eljut a Marsra, akár csak azért, mint Edmund Hillary a Mount Everest csúcsára – mert ott van.
Musknak és a hozzá hasonlóknak nem az a fontos, hogy minden technológia kiforrottan működjön, hanem a kaland. Valóra akarják váltani az sci-fi írók nagy álmát, hogy embereket juttassanak egy másik bolygóra, több értelmet nem is kell benne keresni.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
