Fintech
Londoni kaland: mire jó az érintőkártya
Nehéz teljesen elhinni, hogy a készpénz akár meg is szűnhetne, mert mindenre ott a kártya. Kipróbáltam meddig lehet eljutni papírpénzek villogtatása nélkül Európa fintech fővárosában.
Jó műfaj az emberkísérlet, ha az ember maga szabja meg a kísérleti feltételeket, és kellően kellemes helyre szervezi a magának az eseményt. Egy a fintechhez semmilyen módon nem kötődő londoni konferenciát meglátogatva kipróbáltuk hogyan lehet túlélni egy minden iránybe meghosszabbított hétvégét érintőkártyával.
Közlekedés
Londont valamikor 2016-ban kapta el az érintős kártyák láza, tele voltak plakátolva a metrók és a buszmegállók azzal, hogy bankkártyával is működik a tömegközlekedés. Idén már inkább azt hirdetik, hogy az érintőkártyás utazás jobban megéri, mint a napi vagy a hetijegy. A rendszer a napi utazásokat csak addig számolja, amíg azok el nem érik a napijegy árát, és hasonló logika működik a hetijeggyel is.
Az öt londoni közlekedési zónával ezek az árazások meglehetősen bonyolult mátrixot adnak, de egyik nap sem éreztük azt, hogy átvertek volna. Ráadásul megspóroltuk az OysterCard vásárlását, kölcsönkérését és a feltöltő automatával való barátkozást.
Szórakozóhelyek
Bezzegezés lesz, de míg Budapesten a bulinegyed közepén is lehet olyan helyet találni, ahol szomorú arccal néznek a bankkártyára, Londonra ez nem jellemző. Arra persze fel kell készülni, hogy a kisebb összegű vásárlásoknál – az egy pint sör, a maga 4,5 font körüli árával annak számít – nekünk kell fizetni a tranzakció díját is. Ilyenkor előre megkérdezik, hogy vállaljuk-e az ötven pennys költséget vagy mégis van esetleg készpénzünk.
Hasonló, 2.0-s élmény az is, amikor az egybe kihozott számlát kérésre elosztják az asztaltársaság tagjai között és ki-ki fizeti a maga részét olyan eszközzel, ami épp kéznél van.
Lesétálva a térképről
Fogadni mertem volna, hogy a feljövőben lévő, de még egzotikus zöldségesekkel és telefonalkatrész boltokkal teli Peckham ócskapiacán fogy el a szerencse. Biztonyos szempontból így volt, nem találtam semmi igazán érdekeset – bár a város térképészeti felmérése során készült, nagy felbontású papírtérképek izgalmasak voltak – viszont volt olyan stand, ahol elfogadtak volna kártyát.
Pár HÉV – pardon, Overground – megállóval beljebb, a Howling Hops sörfőzde csatornaparti ipari épületből kialakított kocsmájában sem volt gond az érintőkártyás fizetéssel.
És hogy sikerült-e? Majdnem. Aztán pont a csatornaparti kocsmában kezembe nyomtak két fontot, mert a korsó betétdíjas volt. Szerencsére megette a következő hely Doctor Who-s flippergépe, ami viszont nem fogadott volna el kártyát.
Szedlák Ádám
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
