Haditechnika
A legszebb repülők: P-51 Mustang
A legjobb amerikai II. világháborús vadászgép, John Najjar tervező róla nevezte el a Ford tradicionális amerikai kupéját, a Ford Mustangot.
Nincs olyan repülést kedvelő ember, aki ne ismerné fel a P-51D változat jellegzetes buborékkabinját és a törzs alatti hűtőt. A legjobb amerikai II. világháborús vadászgép. Ennek ellenére ennek a gépnek is megvoltak a maga gyermekbetegségei és egy hosszú fejlesztési folyamat eredménye lett, amíg ezek az amerikai vadászrepülőgépek az európai légtér urai lettek. Háborús érdemeinek legnagyobb elismeréseként fogható fel, hogy John Najjar tervező róla nevezte el a Ford Motor Company azóta tradicionális amerikai típussá váló kupéját, a Ford Mustangot.
A P–51 Mustang a North American Aviation által tervezett és gyártott nagy hatótávolságú kísérő-vadászrepülőgép volt, amelyet a második világháborúban fejlesztettek ki és vetettek be a szövetséges légierők. A North American Aviation cég egy 1940-es angol rendelésre kezdett dolgozni és 117 napos rekordidő alatt hozta ki a legendás gép prototípusát. 1944-re kialakult az európai hadszíntéren közismert ezüstszínű, buborék fülketetejű gép teljes kinézete. A Mustang legfontosabb feladata az volt, hogy a mélyen fekvő németországi célpontok fölé kísérje az amerikai B-17-es és B-24-es bombázókat és az út folyamán védje azokat. Erre a korábban elképzelhetetlen funkcióra a Mustangot különösen nagy harci hatótávolság predesztinálta A második világháború után a gép 55 országban futott be karriert, kéttörzsű változata (a „Twin Mustang”) a koreai háborúban is harcolt.
Komoly szerepet a koreai háború idején kapott a típus F–51 néven, amikor az Amerikai Légierő típusváltások közepette avatkozott be a konfliktusba. Itt, noha alacsonytámadó feladatkörben vetették be őket, főként a sugárhajtású gépek első generációit képviselő MiG–15-tel kerültek szembe. A velük szembeni esélytelenségük ellenére azonban pilótái néha arattak velük légi győzelmeket. Bevetették a Közel-Keleten is, több későbbi üzemeltető az 1980-as években vonta ki hadrendjéből.
Alkalmazott motor 12 hengeres 60 fokos döntésű Packard Merlin V1650 különböző változatai. A főfutók nyomtávja 3,60 m, kerékátmérő 43 cm, hidraulikus tárcsafékkel felszerelve. A behúzható farokfutó az oldalkormány pedáljaival mindkét irányban 6-6 fokra kitéríthető. Ennél nagyobb kitérést a főfutók oldalankénti külön-külön fékezésével lehetett elérni. A repülőgép 3 beépített öntömítő üzemanyag tartállyal rendelkezett, a bal szárnyba 370 literes, jobb szárnyba 365 literes, a törzsbe pedig 346 literes tartályt építettek be. A szárnyak alá 284 literes vagy 378 literes acéllemez vagy 409 literes préselt papír póttartályt lehetett függeszteni. A 24 voltos elektromos rendszert egy 28V, 100A teljesítményű dinamó táplálta. A motor önindítója, a fegyverek működtetése, a hidraulika-szivattyúk elektromos energiával működtek. A rádió-navigációs rendszer 100-150 MHz tartományban működött. A repülőgép-vezetőt 37 mm vastag páncélüveg szélvédő, 8 mm-es hátpáncél, 11 mm-es fejpáncél és 6 mm vastag tűzfal védte.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
