Idegen lény a Jupiter holdjáról? Egy radioaktív uránon élő bacilus a Föld gyomrából!

Ha eltöprengünk azon, milyen lehet egy földönkívüli életforma, akkor érdemes előbb górcső alá venni a bolygónk legextrémebb élőhelyeit. Az egyik ilyen zóna, ahol még élet lelhető fel, az három kilométerre található a föld alatt: itt él és virul a Desulforudis audaxviator. Ez a baktérium az egyik legkülönlegesebb, amit ismerünk: totális sötétségben él, 60 Celsius-fokos talajvízben – ahová se napfény, se oxigén vagy szerves anyag nem jut már le. Ráadásul az energiát a környező kőzetben bomló urán radioaktivitásából csapolja le. Tehát a Nap helyett a kéznél lévő nukleáris erőforrásra szorul rá.

A Sao Paolo Egyetem csapata számára egy kiváló modellül szolgál ez a mikroba, ha a földönkívüli élet lehetőségeiről szeretnének tájékozódni. Például hasonlóan zord terep a Jupiter egyik holdja, az Európa, amelyet jeges óceán borít. Távol éltető központi csillagunktól, annak fényétől és melegétől. Douglas Galante így foglalta össze kutatásaikat:

Egy biológiailag kiaknázható energiaforrás lehetséges hatásait tanulmányoztuk, mely akár azon a holdon is lehetne – egy hasonló adottságú földi környezet alapján.

Korábban a NASA feldobta, hogy az Európán létezhetnek a tenger fenekén üregek, hőforrásokkal. Ha ott megél valami, akkor az az oxigént a vízből veszi fel, mely elemet a felszín közeli, feltételezett organizmusok állíthatnak elő.

A Desulforudis audaxviator ennél jóval tovább megy: a 2008-ban felfedezett faj volt az egyetlen bacilus-féle, amely kikerült a dél-afrikai Mponeng aranybánya talajmintáiból. Ráadásul már évmilliók óta ott lapulhatott, mélyen a felszín alatt.

Teljesen saját ökoszisztémát tud felmutatni: semmilyen más fajra nincs szüksége a táplálkozáshoz.

Ebbe a rendkívül mély földalatti bányába víz szüremkedik be a repedéseken, amelyek radioaktív uránt tartalmaznak. Az urán a vízmolekulákat felbontja, és így szabad gyökök képződnek, melyek kikezdik a sziklákat.

Főleg a pirit van ennek a hatásnak kitéve, melyből szulfátok képződnek. A bacilus itt lép be: a szulfát segítségével szintetizál ATP-t (adenozin-trifoszfátot), mely nukleotid tárolja a sejtekben az energiát.

Ez az egyetlen felfedezés eddig, ahol egy létforma kizárólag nukleáris energia segítségével tartja fenn magát.

A dolgozatban azt is megfogalmazzák, hogy hasonló körülmények közt, az Európán is volna esélye életben maradnia ennek a baktériumnak. A NASA az Európa lakhatóságát három feltételhez köti: a víz, hő és vegyi anyagok együttes jelenléte volna ideális. A Naptól való távolsága miatt a meleg lehetetlennek tűnik, de elliptikus pályája miatt a hő jelenléte sem zárható teljesen ki. Pályájának pár pontján ugyanis torzul a hold alakja, ami belső súrlódással, és talán így hőhatással is jár.

Mintát az ottani vízből nem sikerült még szerezni, de – a Földünket erő meteorok összetétele alapján – radioaktív anyagok akadnak bőven a Naprendszerünkben.

Tanulmányunkban három radioaktív elemmel foglalkoztunk: ezek az urán, a tórium és a kálium. A földi előfordulási arányuk mellett a marsi és a meteoritokból származó minták arányait is figyelembe vettük – ezekből következtettünk az Európán lévő viszonyokra.

Feltételezhető, hogy elegendő anyag lehet azon a holdon ahhoz, hogy életben tartson olyan mikroorganizmusokat, mint a Desulforudis audaxviator, főleg ha még pirit is található a közelben.

A Nemzetközi Űrügynökség távolabbi tervei között szerepel, hogy ezekre a kérdésekre is választ kapjon: 2022 után indulna az Europa Clipper, mely a hatalmas gázbolygó körül állna pályára, és folytatná a Gaileo munkáját, említi meg a Science Alert.

A hold tengerfeneke nagyon hasonló lehet a mi korai Földünk vizeihez. Olyan, mintha a mi bolygónk őstörténete is feltárulna az Európa vizsgálata során.