Legkülöncebb bolygónk: az Uránusz

A Naptól számított hetedik bolygót, az Uránuszt William Herschel fedezte fel 1781-ben. Az óriásbolygót korábban is sokszor észlelték, de mindig csillagként azonosították. Igaz, először az angol tudós is azt hitte, hogy aszteroidával van dolga.

Kérdezhetnénk, hogy-hogy mégis római-görög neve van, ha sokkal később fedezték fel? Ez sem véletlen. Herschel rendes brit alattvaló módjára királyáról, III. Györgyről Georgium Sidusnak (György csillaga) keresztelte el, de a csillagász szakma végül Uránoszt, Kronosz görög titán apját választotta névadónak.

A kékes-zöldes gázóriás hidrogénből és héliumból épül fel és 27 hold kering körülötte, melyek Shakespeare és Alexander Pope-művek szereplőiről kapták a nevüket. Alig látható ugyan, de 11 gyűrűrendszer is kering körülötte.

Tulajdonságai tényleg nagyon különccé teszik. Soroljuk. A tengelyének dőlésszöge 98 °, ekkora tengelyhajlás miatt csak az egyik pólusát mutatja a Nap felé. Összehasonlítva a Földdel, a bolygónké 23 fokos. Ezért az Uránuszon az “északi és déli sarkokat” több napfény éri, s jóval melegebb is van itt, mint az egyenlítője környékén. Gyaníthatóan egy bolygóval történt ütközés miatt billent ki anno.

Még durvább, hogy amikor a Voyager-2 mélyűri szonda 1986-ban először megközelítette az Uránuszt, kiderült, hogy a bolygónak különleges mágneses mezője van. Ebben a bolygó belsejéből származó térben keringenek a holdjai. Csakhogy míg a Jupiter és a Szaturnusz esetében az ilyen mágneses mező megmagyarázható a bolygó fémtartalmú hidrogén elemekkel, addig az Uránusz nem rendelkezik ilyennel. A helyzetet még inkább különlegessé teszi, hogy ez a mező szintén eltér a forgási tengelytől, méghozzá 60 fokkal. Mondanunk sem kell, hogy a Föld mágneses tere majdnem teljesen fedi a forgásit, ez tartja stabilan az egész mezőt.

Az Uránusz mágneses tere folyamatosan keringő mozgásban van, amit egyik más bolygó sem produkál a naprendszerben. Ez a szokatlan kilengés viszont instabillá teszi a bolygót védeni hivatott mágneses pajzsot, és időről-időre kiteszi a bolygó belsejét halálos mennyiségű Napszélnek. Ilyen körülmények között az élet a Földről is csakhamar eltűnne.

Azt elmondhatjuk, hogy az élet általunk ismert formája egyszerűen nem maradna meg az Uránuszon. Gyaníthatóan az idegen létformáknak sem lenne az ideális élettere a bolygón, viszont a mágneses terében simán rejtőzhet egy olyan exobolygó, amin viszont adottak a feltételek az élet megjelenéséhez. És ez nagyban segítheti a jövőbeni kutatás a földönkívüli élet nyomai után a naprendszeren kívül. A QF99 viszonylag a közelmúltban, 2011-ben fedezték fel. A szikla és jég planéta jelenleg nagyon távol, a naprendszeren kívül jár az Uránusztól!

Forrás: youtube.com