Tudomány
A szempillantásnál is hétszázszor gyorsabban harapó hangya
A csapda állkapcsú rovarok rabul ejtik a tudósokat is.
Kelet-Malajzia sűrűjében, az ágak sűrűjében találhatóak a Myrmoteras nemzetséghez tartozó hangyák, akiknek a torka kész csapda, számol be a Gizmodo. Amilyen kicsik, olyan félelmetes ragadozók: hosszú, tüskés állkapcsuk mindig vadászatra kész. Ha például egy ugróvillás kerül az útjukba, egy pillanat, és máris a hangyák rágószervében végzi.
Olyan hirtelen történik mindez, hogy kár vádolnunk magunkat, ha fel sem vagyunk képesek fogni magát az akciót. Az a helyzet, hogy sem a szemünk, sem az agyunk nem elég gyors ehhez.
Egy friss tanulmány be is bizonyítja, hogy ezt a mutatványt a hangyák egy evolúciós technológiának köszönhetik. Az Arizonai Egyetem és a Smithsonian Múzeum munkatársai laborban vizsgálták a távol-keleti jószágokat. A Borneóról származó, kétféle kolónia állkapcsának gyorsaságára voltak kíváncsiak. Nagysebességű kamera felvételeit elemezve látták a kutatók, hogy az állatok szájszervei 280 fokban képesek kinyílni, majd csukódnak össze, robotszerű könyörtelenséggel.
A másodpercenként ezer kockát megörökítő film kevésnek bizonyult, az 50 ezer / másodperces arány már tudott adatokat szolgáltatni. Az emberi szempillantásnál hétszázszor gyorsabb szájzárat még ha sebességre konvertáljuk, akkor is hajmeresztő eredményt kapunk: 80 km/óra. Ez a tempó az állatok közt előkelő helyre teszi a hangyákat: kevés ilyen izomerő által elért sebességről tudunk.
Logikus volna, hogy ha a rugós mechanizmushoz kapcsolnánk ezt a teljesítményt – ennek járt utána Frederick Larabee, a tanulmány szerzője. Az alapos mikroszkópos vizsgálatot követően még egy micro-CT-s eljárásnak is alávetette az alanyokat. Ez utóbbi által kapott egy képet, milyen lehet az apró fejek felépítése. Három, a fejet szinte betöltő izomcsoportot tudott elkülöníteni, melyek részt vesznek a harapásban: egy nyitó, illetve kettő pár záró izomköteget. A nyitó kezdi a harapást, extrém szélesre tárva az állkapcsot. Ekkor lép működésbe az erősebb záró-pár, mely még a fejet is képes deformálni, a felgyűlő helyzeti energia miatt. A gyengébb feladata pedig akkor jelentkezik, amikor a préda az állkapocs érzékelőszőreihez ér.
A trópusokon élő, Odontomachus-fajok sajátos fejlődése mintha az izmok és a kitinpáncél bonyolult tánca volna, ezen a nemzetségen belül is különlegesen alakult a Myrmoteras hangyák felépítése.
Minden eddig vizsgált csapda állkapcsú hangyától eltér ez a most megvizsgált mód, ahogyan ők a szájukat használják. Teljesen egyedien fejlődött ki a rendszerük.
Ráadásul mégsem ők a leggyorsabb szájmozgású faj: van olyan Odontomachus, aki erre a teljesítményre is rádupláz. Ezen felül még annyi ereje is marad, hogy akár katapultként is használhatja táplálkozószervét: rükvercbe tud így kapcsolni, veszély esetén.
A Myrmoteras sebessége nem védekezési taktika folyománya, hanem inkább a kedvenc zsákmányával függ össze. Az ugróvillások menekülési trükkjei miatt kellett így felgyorsulniuk. Mielőtt kilőné magát a préda, már meg tudják ragadni. Viszonylag puha a testük, emiatt elégséges a fogyasztásukhoz ez a vékony állkapocs is.
A természetben több, rúgóerőre támaszkodó evolúciós vívmánnyal is találkozhattunk eddig, jó példák erre a szöcskék és a bolhák, de most már a Myrmoteras is idetartozik. Nem kizárt, hogy további meglepetésekkel is szolgál majd a pazar állatvilág.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
