Tudomány
Felejtsd el, hogy a bronzkori kalandorok marcona férfiak lehettek csak
Német tudósok szerint a fiúk ki sem mozdultak, míg a lányok bejárták Közép-Európát.
Az a nézet, hogy a férfi otthon üljön, míg a független nő meghódítja a világot, korántsem a modern világ terméke, állítja a Telegraph.co.uk.
Egy tanulmány odáig megy, hogy a korabeli kalandozó nők lehettek azok, akik elterjesztették a kultúrájukat és az eszméiket. Egy 800 éven át tartó korszakban a nők 300, vagy akár 500 kilométerre is elkószáltak otthonaiktól, hogy családot alapítsanak, míg a férfiak inkább a szülőfalujukban nőttek fel, és telepedtek is le végleg.
Német archeológusok 84 ember maradványait vizsgálták meg, a Krisztus előtti 2500 és 1650 közé eső időszakból, majd vették észre, hogy a késő-kőkorszak és a bronzkor határán fura módja volt a családtervezésnek.
A nők távolról származtak, míg a férfiak helyiek voltak. Ez a „lokálpatrióta” minta egy női rugalmassággal egészült ki, melyet Philipp Stockhammer fejt ki részletesen a PNAS magazinbeli tanulmányában. A müncheni Ludwig-Maximilians-Universitat professzora szerint
Eddig abban a hitben éltünk, hogy a harcos férfi egész nap odavan: küzd és ennivalót hoz, míg a nő és a gyerekek otthon várják. Úgy tűnik, kicsit másképp lehettek a dolgok. Szerintünk a férfiak többsége egyáltalán nem mozdult ki, a nőknek viszont kétharmada útra kelt.
Izotópos és DNS-vizsgálatokkal támasztják alá a német tudósok meglepő megállapításaikat:
Háromféle fog van a szájban, és ezeken különböző időszakokban keletkeznek lerakódások. Az eltérő talajok jól megkülönböztethetőek egymástól: vannak meszes és agyagos jellegűek is. A víz, amit ilyen tájakon isznak, más és más mintákat hagy a fogakon, melyek elárulják, merre járt az illető.
Minden jel arra mutat, hogy életforma lehetett annak idején a mobilitás Közép-Európában: így cseréltek tárgyakat és ötleteket, ezáltal fejlődhettek a különböző technológiák is.
Az Augsburgtól délre található Lech-völgyben fellelt település adatai alapján vélik így a kutatók.
Csoportok népvándorlása helyett inkább egy intézményesített, egyéni mobilitásról tudunk beszélni.
Dr. Alissa Mittnik, a Max Planck Intézet részéről hozzáteszi, hogy
Nagy eltéréseket látunk a nők családfáiban, ami arról árulkodik, hogy az idők során több helyről érkezhettek ide a Lech-völgybe.
A temetkezési szokásoktól az „idegen” nők esetében sem tértek el, sajátjukként temették el a helyiek ezeket a beilleszkedett asszonyokat is.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.