Tudomány
Grúziában készülhetett a világ legrégebbi bora
Nyolcezer éve, a Kaukázus lankáin szüretelték a szőlőt, amelyből a nedü készült. Na, erre inni kell!
Emelhetjük poharunkat Grúziára, ugyanis kiderült, hogy innen származik a bor, mint olyan. Európa és a Közel-Kelet között, a Dél-Kaukázus lejtői kiválóan alkalmasak arra, hogy bőven termő szőlőültetvényekkel népesítsék be a lankákat az ottaniak. Hogy mióta tehetnek így, arra egy hétfőn közzétett tanulmány világít rá, melyben fazekas edényeket elemeznek tudósok. Két grúz területről származnak a leletek, a Kr.e. 6000 körüli időszakból, melyek arra utalnak, hogy az eurázsiai szőlő ilyen felhasználása itt kezdődhetett meg.
A bor koráról van szó. Mi nyolcezer éves bizonyítékot találtunk.
állítja Patrick McGovern, a molekuláris régészettel foglalkozó szakember. A Pennsylvaniai Egyetem munkatársa a tanulmányban rávilágít, hogy eddig iráninak gondolták a legősibb borokat. De aztán Kína beelőzött, ahol hétezer éves italerjesztési hagyományokra bukkantak – igaz: rizs, méz, galagonya és vadszőlő tartalmú koktél formájában. Most viszont, Grúziában teljes egészében szőlőből készült bor nyomaira találtak, ami ráadásul még ezer évvel korábbi is.
A bor története átitatja az ország történelmét, ahol az ünnepi pohárköszöntőknek is kifinomult hagyománya van. Voltak már eddig is bizonyítékai a szőlőszármazékok itteni fogyasztásának – a középkorból, a görög-román érából, és a bronzkorból is. A néhai Szovjetunió kedvenc bora is innen származott. David Lordkipanidze, a Grúz Nemzeti Múzeum igazgatója, aki a tanulmányba is besegített, hozzáteszi:
Mindig is sejtettük, hogy már a kőkorszakban is borászkodhattak errefelé, de bizonyítékot most sikerült rá találnunk.
Két, neolit korból származó falu romjait kezdték feltárni, a főváros, Tbilisi közelében, és arra jutottak, hogy abban az időben hatalmas, kerek cserépedényekben tarthatták a szeszes italokat. A földbe ásott, 300 literes tartályokba nagyjából 400 üvegnyi bor fért. Ez az erjesztési eljárás ma is még fenntartja magát Grúziában.
A csapat jó pár, ilyen óriási korsó szilánkjainak vegyi elemzése alapján arra jutott, hogy ezekben valószínűleg bort tárolhattak. A darabokba ugyanis beivódott a borkősav, az almasav, a borostyánkősav és a citromsav is. Ez a négyféle anyag együtt csak a szőlőből készült bor jellemzője.
A szénizotópos kormeghatározás kimutatta, hogy minimum 5800 évvel időszámításunk előttről valóak ezek a leletek. Illetve még ősi szőlőpollent és kőkori muslinca-maradványokat is sikerült azonosítani. DNS vagy pigment hiányában sajnos azt nem lehet megállapítani, hogy vörös- vagy fehérborról lehetett inkább szó.
Az sem kizárt, hogy „csak” mustot vagy gyümölcslevet készítettek az akkoriak, de az edények gazdag díszítettsége arra utal, hogy valami nagyon fontosat tarthattak bennük.
véli a csapatból Stephen Batiuk, egy torontói régész. Robert DeSalle molekuláris biológus, a Bor történetéről szóló könyv szerzője olyannyira meggyőzőnek látja a friss felfedezést, hogy hajlandó újraírni művének idevonatkozó fejezetét is.
Andrew Waterhouse kaliforniai borkémikust is meggyőzték a tanulmány állításai: a borostyánkősav jelenléte szerinte is erjesztési folyamatokra utal. Illetve hozzátette, hogy az emberiség és a bor flörtje időtlen idők óta folyhat: őseink még állatbőr-tömlőkben is tarthatták a becses nedűt, míg a fazekasság nem terjedt el. Viszont a korsódarabok adják kézzel fogható nyomait annak, mióta is lehetünk becsípve.
.hu/shop kínálatából!
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
