Sorozatok
A Tél ugyan már itt van, csak még kicsit kelleti magát
Megnéztük a Trónok harca 7. évadának nyitórészét, most pedig a lehető legspoilermentesebben számolunk be az élményről.
A 7. évadot most elkezdő Trónok harca iránti nézői elkötelezettség töretlen. Aki nézi a sorozatot, annak ugyanolyan fontos Ügy a Mások legyőzése és ezzel az emberiség jövőjének biztonsága, mint maguknak a szereplőknek. Hat évad fordulatai meg nagy halálai és újjászületései után el is értünk végül a lényeghez, megjött a Tél, vagy legalábbis nagyon közel jár már, a vég kezdete így elkezdődött. A Falon belül az általános állapot az, hogy mindenki mindenkinek az ellensége, a játékosok könnyen kötnek meg és bontanak fel bármilyen szövetséget, a bizalom hiánya az egyik leginkább gyengítő erő. Mindenki a totális hatalmat akarja, pedig összefogni kéne a közös ellenség megállítására. Mert a Mások jönnek, hozzák a fagyos halált hordozó Telet, és közben egyre nő a csapatuk. Ahány élőt megölnek, pont annyival lesz több a holtak serege. Innen indulunk.
Biztos sokan látták már az első részt az idei évadból, mi viszont vártunk vele pár napot, nehogy visszaüssön a türelmetlenség meg főleg az elváráshalmaz, amit az elmúlt hónapok során felépítettünk magunkban jórészt a csepegtetett információmorzsák miatt meg alapján, és keveseljük a végén azt, amit látunk. Pár rögtönítélő kritika keveselte is. Azt hozták fel ellene, hogy a rész nem volt eléggé eseménydús, amit azért nem értünk, mert aki ismeri a Trónok harcát, tudja jól, az első részek sosem a mozgalmasságukról voltak híresek. Így most sem volt benne a pakliban, hogy rögtön tüdőt tépnek ki végbélen keresztül, majd jön egy dermesztően izgató szexjelenet a Másokkal. A hetedik évad nyitó epizódjában mindössze annyi történik, hogy a végső játszma előtt végigtekintünk a játéktáblán és szemlézzük szépen sorban ki hol van és éppen mit csinál, mire készül. Helyzet- és állapotfelmérés zajlik egy teljes órán keresztül, a maga ódon, trónokharcásan cammogó módján, csak itt minden lépéstől baljóslatúan megremeg a világ.
A Fantomastól csent trükkel operáló, hosszan kitartott intro jelenet remekül ágyaz meg az évad fő témájának: itt bizony elszámoltatás következik, elérkezett a bosszú ideje, annak meg főleg, hogy kiderüljön végre, ki hova áll a végső harc idején. Gőzerővel zajlik hát a szövetségkeresés. Az Észak Havas Jonnal az élen a Mások egyre fenyegetőbb réme ellen buzdít és toboroz, miközben tőlük délebbre a Lannisterek még mindig az Észak ellen gyűjtik az erőt. Lúzerek.
Közben feltűnnek régen nem látott szereplők is a színen, például a mi Sándorunk, bár azt már tudtuk, hogy ő visszatér. Sandor Clegane, vagy közismertebb nevén a Véreb régi-új cimborák körében kerül elő újra. Morcos, folyton csak dörmög, mindenhol rémeket és veszélyt lát. A sok szikár, kevés szóval dolgozó párbeszéd közül neki köszönhetjük a legjobbat:
“Miért van mindig rosszkedved?” kérdi az egyik társa, mire Véreb odaszúrja: “Tapasztalat”.
Persze megértjük őt: ebben a részben minden egyes jel csak és kizárólag baljós. Minden képkockából süt szinte, hogy ami a szereplőkre (és a nézőkre) vár a soron következő részekben, az a szopóág sokkal meredekebb lesz, mint azt most elképzeljük.
A Trónok harca új évadának első részében mindenkire jut idő. Van, aki csak pár percre villan meg, míg más 10-15-öt is kap, ezt a történés súlya és a szereplő aktuális helyzete határozza meg, na meg persze a GoT-táplálékláncban betöltött helye is. A lényeg, hogy mindenkiről kapunk kinagyított, pontos pillanatképet. Az alkotói kéz az első részben megfogta a szereplőket, és szépen, ráérősen, egyesével felpakolta őket a térképre. Ami érthető lépés: az utolsó két évad a vég kezdete. És mielőtt az elkezdődik, megelőzi az enumeráció, vagyis az eposzi seregszemle.
Most, hogy már látunk mindenkit, a második részben el is kezdődhet a végső játszma, betörhet a Tél, át a Falon, harcolhat mindenki mindenki ellen, jöhet a tüdőkitépés, meg a szex a Másokkal, vagy ha az nem is, de az összecsapás mindenképpen. Vagyis a közepesnél eggyel erősebb, tipikus évadnyitó rész helyzetjelentése arra mindenképpen jó volt, hogy rögtön utána azt kívánjuk, legyünk már végre helyzetben. A helyzetben.
Végezetül szót kell még ejtenünk Ed Sheeran popsztár Trónok harcás cameójáról, aminek híre már jó előre megjárta a sajtót. Magával a jelenettel nem volt gond, katonákba fut bele Arya az erdőben, eszik és iszik velük, beszélgetnek. Információt gyűjt tőlük a trükkös lány. Ed, mint az egyik katona, zavartan üldögél körülöttük, időnként olyan megszeppent arcot vág, mint a gyerek, aki először ül fel a felcsúti kisvasútra, de belefér. Viszont a belépője felér egy önparódiával. Arya az erdőben nyomul, amikor énekszóra lesz figyelmes, és ekkor látja meg a katonákat.
“Mi ez a szép dal” ad hangot Arya rajongói lelkesedésének, mire Sheeran honvéd hátrafordul, arca betölti a képernyőt, és azt válaszolja: “ez egy új dal”.
Tényleg csak a lemezkiadó logója hiányzott a képről. Nem véletlenül ment neki a netnép a popsztárnak a premier másnapján, és szórta meg a közösségi médiát mémekkel, amiből mi is készítettünk egy összeállítást. Szegény Ed, törölte is magát a Twitterről, úgy megsértődött. Azért reméljük, a Trónok harcát még nézi.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
