Hajléktalanság három gyerekkel: mesél az anya, aki sokáig egy autóban élt családjával

Michelle semmilyen állami támogatásban nem részesült, mivel munkája volt, és papíron még nem vált el a férjétől. Élményeiről könyvet írt, amely 2005-ben Without a Net: Middle Class and Homeless (With Kids) in America címmel jelent meg. Az alábbiakban a szerző öt olyan tapasztalatát olvashatod, amelyből sokan erőt meríthetnek.

A félelemmel is együtt lehet élni

„Nyitott, kíváncsi, vidám ember vagyok, szívesen próbálok ki új dolgokat. Szeretek szembenézni a félelmeimmel, és tudok kockázatot vállalni, ha kell. Ugyanakkor az, hogy minden este az utca kellős közepén kellett lefektetnem a gyerekeimet az autóban, sok mindenre megtanított. Sosem tudhattam, mi történik éjjel, fenyeget-e bennünket bármilyen veszély”

– meséli Michelle a naplójában. 

Az ember sokat tanul magáról, ha félelemben kell élnie. Ez az élmény meghatározó volt a nő számára, ugyanakkor bátrabbá, erősebbé is tette: ma nincs az a veszélyes helyzet, amely sokkolná, megbénítaná Michelle-t. 

Itt nincsenek sárga csekkek…

Michelle célja az volt, hogy elég pénzt spóroljon össze az albérletre, a kaucióval együtt. Persze, ha az ember egy autóban él, kénytelen elemlámpával világítani, és közkutakról hordani a vizet magának és a családjának. A család gyakran egy benzinkút közelében parkolt, ahol Michelle egy dollárért lezuhanyozott, és minden nap másik gyerekét vitte magával. 

„Valahányszor a jeges vödrös kihívás fejleményeit követem a Facebookon, mindig eszembe jut, hogy milyen nehéz volt vízhez jutni ezekben az időkben. Nehéz volt a három kisgyerek – egy-, négy- és ötévesek voltak ekkor – mellett hurcolászni a teli kannákat, és aztán vigyázni, hogy mindig elég maradjon az apró-cseprő dolgokhoz is”

– emlékezik Michelle élete legnehezebb időszakára. 

Hogyan készítsünk egészséges ételt a gyerekeknek bárhol?

Az egyik legfontosabb dolog, amit Michelle a hajléktalanság kapcsán tanult az, hogy ma már bárhol, bármikor egészséges vacsorát tud készíteni a gyerekeinek. A szalonnasütő- és grillező helyeken Michella ma is nagy rutinnal gyűjt tüzet gyufa vagy öngyújtó nélkül, hogy aztán zöldségekből, gombából és tojásból készítsen kitűnő vacsorát a csemetéknek. 

Persze, mindig komoly kihívást jelentett a tény, hogy mindent frissen kell megenni, hiszen nincs se hűtő, se mikrohullámú sütő a finomságok felmelegítéséhez.

„Gyakran előfordult, hogy a maradék étel megromlott, hiszen a gyerekeknél soha nem lehet előre kiszámítani, hogy mennyit is fognak végül enni. Manapság, valahányszor kinyitom a hűtőt vagy előmelegítem a sütőt, mindig eszembe jut, hogy mennyivel drágább dolog sokszor szegénynek lenni, mint gazdagnak”

– jegyzi meg Michelle. 

Az embernek saját magát kell felvidítania

„Három öt éven aluli gyerek mellett fontos, hogy mindig vidám legyél. Viszont az is tény, hogy ez pont ilyenkor a legnehezebb: segítség, értelmes felnőtt társaság és anyagi biztonság nélkül a depresszió gyorsan, könnyen és alattomosan támad. Elsősorban azt fedeztem fel, hogyan ne őrüljek meg, ne boruljak ki, és ne le legyek egykedvű, közönyös se”

– mondja Michelle.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Michelle Kennedy Hogan (@vagabond_foodies) által megosztott bejegyzés

A fő technika az volt, hogy nem mutatta a kétségbeesést, és a pozitív dolgokra koncentrált. Énekelt, verseket mondott, játszott a gyerekekkel, hogy elvonja a figyelmét, amikor pedig az őrület határán érezte magát, egyszerűen kiment az erdő szélére, és kisírta, kikiabálta magából a fájdalmat, a dühöt, a bosszúságot és a frusztrációt.

„Mindaz, amit 1997 nyarán tanultam, megváltoztatta az életemet. Akkor sokszor igazságtalannak éreztem a helyzetemet, de ma már tudom, hogy valószínűleg szükségem volt a tapasztalatra ahhoz, hogy értékelni tudjam a kertvárosi, középosztálybeli életet”

– zárja történetét Michelle, aki ma már sikeres író, és nyolc gyermek édesanyja.  

Címlapkép:  hilary bird on Unsplash