Érdekes
Így él a világ utolsó kannibál törzse
Kőkorszaki életmódot folytat a világ minden bizonnyal utolsó törzse, ahol a rituális kannibalizmus teljesen elfogadottnak számít, még ha nem is túl gyakori már szerencsére.
Étrendjük paleo… plusz emberhús, sok hagymával
A korowai törzs Nyugat-Új-Guineában, helyi nevén Pápuában él, ami alapvetően Indonéziához tartozik. A korowaik nagyjából 3 ezren vannak, és máig teljesen megőrizték kőkorszaki életmódjukat. Kizárólag kőeszközöket használnak – igen, például kőbaltát – és természetesen az étrendjük is abszolút paleo: sok hús és zöldség, semmi szénhidrát és cukor.
És igen: a disznóhús mellé gyakran emberhús is kerül. Nem azért, mert nem volt sikeres egy-egy vadászat, hanem mert rituális jelentősége van annak, ha valakit megölnek, majd megesznek. Ha valaki ezen a vidéken rejtélyes körülmények között meghal, minden esetben boszorkányságot gondolnak mögé: feltételezik, hogy az illető egy rosszakarója fekete mágiával tette el láb alól embertársát.
Ilyenkor azonnal megkezdődik a boszorkányüldözés, és addig nem nyugszanak le a kedélyek, amíg a boszorkányt meg nem találják. Ez általában az elhunyt egy közeli hozzátartozója szokott lenni. Ilyenkor aztán a falu halálra ítéli, majd kivégzi a kiválasztottat, a húsát pedig feldolgozzák, mintha csak csirke volna, majd pörköltet főznek belőle.
Azzal, hogy a húsból mindenki eszik, gyakorlatilag semlegesítik a sötét energiákat, megbüntetik a gonosz szellemet, és legalább mindenki jóllakik. Az antropológusok szerint nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a kőkorszaki ember nincs tisztában azzal, hogy láthatatlan mikro-organizmusok is okozhatnak betegséget és halált, ezért számukra természetes, hogy a fekete mágiával magyarázzák a különös, váratlan eseteket.
Nem turistacsalogató, még mindig él a rituális emberevés gyakorlata
A korowai törzset először a 70-es években fedezték fel a tudósok, azóta állítólag egyre ritkább errefelé a kannibalizmus, egyes vélemények szerint már egy az egyben meg is szűnt: a helyiek csak azért állítják, hogy embert is esznek, hogy turistákat csábítsanak magukhoz, akik a kannibalizmuson szörnyülködve ajándékokat visznek nekik.
Ezt a szóbeszédet cáfolni látszik az ausztrál 60 Minutes friss kisfilmje, amiben – tárgyi bizonyítékokkal alátámasztott – megerősítést nyer a tény, hogy néhány hónappal ezelőtt még egészen biztosan ettek embert. Ezt egyébként a helyiek sem tagadják: az egyik férfi elmondja, hogy az illető jó barátja, sőt, rokona volt, de mit lehet tenni, ha egyszer a hatalmába kerítette őt a fekete mágia? Veszélyes volt, és a törzset fenyegető vészt csak így lehetett megszüntetni.
A riport végén egy szomorú tekintetű, zavart hatéves kisfiú is feltűnik, akinek szülei egyik napról a másikra, rejtélyes körülmények között hunytak el, egyszerre. A közösség őt is boszorkánysággal vádolja, ezért nagybátyja egy távolabbi faluba menekítette. Ezzel együtt is megállapítást nyer azonban, hogy a kisfiúnak nincs sok hátra: előbb-utóbb le fogják vadászni, mint boszorkányt, elpusztítják, majd megfőzik és megeszik.
Az antropológusok szomorúnak tartják ugyan a máig élő, kegyetlen és barbár gyakorlatot, de ha beleavatkoznának a helyiek ügyeibe, azzal minden bizonnyal az itt élők kulturális identitása is veszélybe kerülne. És hát, a civilizáció így is, úgy is terjed: talán ennek az ártatlan kisfiúnak is van esélye a túlélésre, ha elég gyorsan változnak az idők…
És hát akárhogy is, harminc-negyven éven belül – állapítják meg az expedíció tagjai – a korowai törzs nyilván kihal…
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
