Érdekes
Az utolsó ember, aki gyermekbénulás miatt vastüdőben él 1952 óta
Paul Alexander az 50-es években Amerikát és Európát is sújtó járványos gyermekbénulás egyik utolsó túlélője, aki szinte minden óráját vastüdőben tölti.
Paul mindössze hatéves volt, amikor 1952-ben megkapta a betegséget. Akkor már tombolt a járvány, sok szülő nem engedte, hogy gyerekei más kicsikkel játsszanak, nehogy véletlenül elkapják a betegséget. Bezártak a strandok, a mozik, a játszóházak, szobafogságra kényszerültek a gyerekek.
Amikor a kis Paul köhögni kezdett, édesanyja azonnal tudta, hogy nagy a baj. Rögtön ágyba parancsolta a fiát, de persze a szörnyű kórra nem volt megoldás: öt nap alatt minden izmát elveszítette a kisfiú. Először csak a végtagjait nem tudta mozgatni, majd a karját sem, végül pedig megtörtént a legrosszabb, ami a járványos gyermekbénulás áldozataival megtörténhet: a tüdejét is megtámadta a polio-vírus.
Ez volt az a pont, amikor Paul vastüdőbe kényszerült. Ez az a hatalmas csőszerű monstrum, ami a belső légnyomás szabályozott váltakozásával segíti azoknak a betegeknek a légzését, akiknek az izomműködése túl gyenge ehhez. A vastüdőt először egy bostoni kórházban használták 1928-ban, eredetileg széngázmérgezés, majd a járványos gyermekbénulás kezelésére. Paul naponta csak egy-egy órára hagyhatja el a vastüdőt, komoly nehézségek árán.
Néhány hónappal azután, hogy a korábban teljesen egészséges, virgonc kisfiút leteperte a betegség, 1955. április 12-én Jonas Edward Salk bejelentette, hogy kifejlesztett egy vakcinát a vírus ellen. Ma már ez az oltás minden kisgyermek számára kötelező a fejlett világban, de Afganisztánban és Pakisztánban, valamint a harmadik világ országaiban időről időre újra felüti fejét a járványos gyermekbénulás. Paul Alexander attól tart, hogy mivel egyre erősebbek az oltásellenes hangok, Amerikában is újra tombolhat a járvány.
Dacára annak, hogy Paulnak egyetlen működőképes izma sem maradt fejtől lefelé, a férfi teljes életet élt. Jogi egyetemet végzett, és nyugdíjazásig ügyvédként dolgozott:
“Amikor egy-egy kliens meglátott, nem értette, mi ez. El kellett magyaráznom, hogy gyermekbénulás-túlélő vagyok, ez pedig egy vastüdő, ami életben tart. Meg kell, hogy mondjam, hogy még soha senki nem utasította vissza a munkámat, a reakció ilyenkor mindig ugyanez: “na, ha ez a pasas így él és érte el mindazt, amit elért, akkor bizonyára remek ügyvéd lehet!” Így nincs okom panaszra”
– fogalmaz az egyik utolsó polio-túlélő, aki vastüdőben élte le szinte egész életét.
Természetesen a 2000-es években nem volt egyszerű olyan szakembert találni, aki képes megjavítani a meghibásodott vastüdőt, de szerencsére Paul megtalálta azt, aki ebben profi: egy autószerelő, aki vállalta a készülék rendbehozását. Állandó segítője mellett ő az, akinek Paul rengeteget köszönhet, állítja.
“A szüleim mindig úgy neveltek, hogy semmivel sem vagyok kevesebb másoknál. Nem úgy tekintek magamra, mint mozgássérültre, pláne nem kriplire: az én fejemben én egy egy teljes, egész ember vagyok. Elmondhatom, hogy átéltem az életben mindazt, amit a legtöbb egészséges társam, sőt: talán többet is. Teljes életem volt”
– fejti ki.
Paul Alexander jelenleg önéletrajzát írja: csupán szájjal, mivel egyedül arcizmait képes irányítani.
Magyarországon 1931-ben, 1954-ben, 1957-ben és 1959-ben alakult ki súlyosabb járvány. 1957-ben 2334 bénulás történt, amely 143 esetben végződött halállal.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
