A zóna idős lakóinak nem könnyű. Teljesen önellátóak, havonta jön a kocsi azokkal a dolgokkal, amiket maguknak nem tudnak megtermelni. Az egyik idős lakónál elfogyott a tej, és a fotós oda-vissza harminc kilométert utazott, hogy hozzon két kartonnal: a nénivel madarat lehetett volna fogatni örömében, csirkelevest készített hálából. Egy másik telepeshez épp az ortodox új év idején érkezett a látogató, ő töltött káposztával és halászlével traktálta vendégét. Amint kiürült egy tányér, a néni már szedett is, és útban hazafelé megtömte vendége táskáját és zsebét pogácsával, palacsintával. Bár a tiltott zónából nem szabad élelmet kivinni, Von Swank kivételt tett.
Az egyik néni ragaszkodott ahhoz, hogy a fotós ne szaladgáljon fedetlen fővel, ezért kendőkkel és kalappal látta el, mondván, ő már úgy sem hordja a szebbeket, nincs hova. Olga néninek nincs gyereke, ezért hozzá nem jár annyi vendég, mint a többi zónabéli telepeshez, de élénk kapcsolatot ápol a környékbeliekkel, nála vannak a legnagyobb – akár öt-hat fős – bulik.
