Érdekes
A kapcsolatfüggőség sokkal gyakoribb, mint hinnénk: téged is érint vajon?
Kapcsolatfüggő - mondjuk azokra az emberekre, akik egyik kapcsolatból azonnal a másikba ugranak, netán akkor is kapcsolatban maradnak, amikor kínlódnak a másik mellett. De miről is van szó valójában?
Nem csak romantikus mítosz, valódi jelenség
Dr. Danielle Forshee pszichológus, szociális munkás és párterapeuta gyakran találkozik olyan páciensekkel, akiken egyértelműen megfigyelhetők a “szerelemfüggőség” jelei. Ezzel a kifejezéssel gyakran dobálóznak a romantikus vígjátékokban, sorozatokban, és bár a lexikonokban nem bukkanunk rá, nagyon is valós jelenséggel állunk szemben, amit nem éri meg félvállról venni.
A szerelem- avagy kapcsolatfüggők legfőbb tulajdonsága, hogy nem érzik magukat teljesnek, ha nincs valaki az életükben. Párkapcsolat nélkül nem funkcionálnak, ezért gyakran kerülnek olyan érzelmileg kiszolgáltatott helyzetbe, ami végül komoly lelki sérülésekhez vezethet. Olyan ez, mint az önmagába harapó kígyó, minden csalódást egy újabb próbálkozás követ, egy újabb “igazi”.
A szerelem kémiai értelemben… igen, függőség
A szerelemért és a szexért könyörgő agysejtjeinket ugyanazok a rugók mozgatják, melyek a függőségért felelősek, ezért érezzük azt, hogy valakiért epekedünk, hogy megőrülünk, ha nem lehet a miénk. A kapcsolatfüggők konstans ezt élik át, számukra a szerelem és az intimitás olyan, mint nikotinfüggőnek a cigaretta, alkoholfüggőnek a vodka vagy drogfüggőnek a heroin.
Mikor találunk valakit, akit szimpatikusnak gondolunk, úgy érezzük, hogy összeillenénk, az agyunk sürgősen elkezdi gyártani a neuroendokrin-transzmitteri és neurotranszmitteri szerepet betöltő dopamint. Ez a testünkben keletkező vegyület felelős a motivációért, a jutalom-érzésért és nem utolsó sorban a függőség kialakulásáért is. Szóval amikor a kiszemelt személy Facebookján kutatunk, a képei közt kalandozunk, az elménkben történő folyamatok hatására izgatottak leszünk, ugyanakkor ítélőképességünk romolhat, a dopamin felszabadulása ugyanis valamelyest blokkolja a frontális lebenyt. Ezért van az, hogy ilyenkor nem tudunk semmi másra koncentrálni, csak az áhított személyre. A legendás rózsaszín köd, így ismerős?
Bár ez a fajta függőség testi károkat általában nem okoz a többivel ellentétben, lelkileg éppen olyan megterhelő szembenézni a problémával. Ezt minden egyes ember megtapasztalja élete során, vannak azonban olyanok, akiket különösen mélyen érint, ha párkapcsolat nélkül kell túlélniük a hétköznapokat. A vágy tárgya gyakran nem is egy konkrét személy, csupán a tudat, hogy ne legyenek egyedül.
A probléma csak az, hogy sokszor nem vesszük észre, hogy imádatunk tárgya rossz hatással van ránk. Még valami történik az aggyal ezzel egyidőben: stresszhormonok veszik uralmuk alá. A kortizol is tehet róla, hogy izgalmunkban izzadni kezd a tenyerünk, remegni kezd a gyomrunk, enyhe émelygést érzünk. Ehhez jön még hozzá a szerotonin, amely fontos szerepet játszik a hangulat, a szexualitás, az alvás, valamint a hányinger vagy az étvágy szabályozásában is.
Fájdalmas és káros kompromisszumok születhetnek
Sokak élnek a párkapcsolati B-terv jelenségével. Együtt vannak valakivel, akiről pontosan tudják, hogy nem a igazi, nem illenek össze, az egész tehát nem működik túl zökkenőmentesen, de mégis valami miatt ragaszkodnak. Legyen az egy régi párkapcsolat, szexuális vonzalom vagy éppen a magánytól való folytonos rettegés. Ha nincs mellettük valaki, üresnek érzik magunkat, ezt a tátongó űrt pedig ideiglenesen szinte bárkivel képesek betölteni, még akkor is, ha tudják, hogy csak ideig-óráig jelent megoldást és később akár komoly szívtörés lehet az ára.
Az egyedülléttől és az elutasítástól való félelem olyan méreteket ölthet, hogy már a napi teendők elvégzése is nehézségeket okozhat, amennyiben a szerelemfüggő nem érzi magát elég fontosnak. Az agy megjegyzi ezeket a mintákat, tudja, mik azok az élmények, melyektől újra átélhető lesz az a katarzishoz hasonlatos élmény, mikor az “én” kerül a figyelem középpontjába. Tipikusan megfigyelhető jelenség ez a függőségekkel szenvedők között, hiába más az addikció tárgya. Az ember sebezhetőnek érzi magát, impulzívan hoz döntéseket csak és kizárólag azért, hogy ott, abban a pillanatban jól érezze magát.
Van kiút a problémából, érdemes dolgozni rajta
Azoknak, akik ezen felül szorongással, depresszióval vagy pánikbetegséggel küzdenek óriási indikátor lehet az a mozzanat, mikor ismét elveszítik azt, amihez ragaszkodnak. A testünk, az elménk várja a jutalmat amihez hozzászokott, de mivel nem kapja meg, furcsa tüneteket produkál.
Állandóan találkozom ezzel és bizonyára mindenki más is. Az, amikor az exed Instagramját nézegeted, hogy megtudd hol van, mit csinál és kivel olyan, mintha megint az elutasított személy helyébe állnál. Nem segít, a helyzet jellemzően csak rosszabb lesz. Még ha egy percig jól is érezzük magunkat közben, ez csak egy ragtapasz egy hosszútávú probléma sebére, amit egyszer le kell tépni
– meséli Dr. Danielle Forshee.
A szakértő szerint meg kell találni és ki kell iktatni azokat a dolgokat, amelyek előidézhetik ezt a folyamatot. A függőknek meg kell érteniük a körforgást, amibe állandóan kényszerítik magukat, enélkül ugyanis nem gyógyulhatnak ki a szerelemből. Ha megértik, nagyobb eséllyel tudnak továbblépni, hiszen már tudják, hogy a velük történt események milyen folyamatokat indikálnak bennük.
Bárkivel megtörténhet, hogy kapcsolatfüggővé válik, de nem minden eset válik súlyossá, a legtöbbször a probléma megoldja saját magát. Ha azonban ez visszatérő nehézség, akkor tényleg ideje elgondolkozni azon, mit lehetne tenni azért, hogy ez ne forduljon elő, akár pszichológus segítségét is érdemes kérni.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
