Érdekes

Vietnam: a háború, amiről mindenki látott egy csomó filmet, mégsem tud róla szinte semmit

  • Szerző:nuus
  • 2017.11.11 | 06:54

Vietnami háborús filmet mindenki látott már, de sokan semmit nem tudnak a 20. század egyik legnagyobb fegyveres konfliktusáról, csak hogy volt ott egy dzsungel, ahová az amerikaiak elmentek meghalni.

A vietnami háború az Egyesült Államok leghosszabb fegyveres konfliktusa volt egész történelme során, ráadásul a 20. század második felében történt, időben közel, így nem meglepő, milyen nagy hatással volt az amerikai popkultúrára. Brian De Palma-tól (A háború áldozatai) Coppolán (Apokalipszis most) és Kubrickon (Acéllövedékek) át Oliver Stone-ig (Szakasz, Született július 4-én) minden valamire való rendező csinált Vietnam-filmet, volt aki többet is.

De olyan alkotásokból is rengeteg van, ami nem konkrétan a háborúról szól, mégis fontos elem benne Vietnam. A háborúból hazatérő, a világgal hadilábon álló Rambo, vagy Scorsese hasonló cipőben járó főhőse a Taxisofőrben, de még Forrest Gump és a Hawaiion magánnyomozó Thomas Magnum is „vietnami” karakter, mind megjárták 'Námot. Az otthoni hangulatot talán a Hair festi le a legjobban. És még Van Damme Tökéletes katonájához is a délkelet-ázsiai susnyásból hozzák a hullákat.

A filmekből viszont túl sokat azért nem tudunk meg a konkrét történelmi eseményről, a legtöbb alkotás inkább a hősiességet vagy a háború borzalmait helyezi a középpontba. De nincs is könnyű dolguk, mert meglehetősen furcsa háború volt a vietnami, ahol a második világháború nem ért véget, és bár legtöbbször az amerikaiakhoz kötjük, beszállásuk előtt, és kiszállásuk után is voltak harcok. Sőt, ha nagyon konkrétak akarunk lenni, az Egyesült Államok soha nem is állt háborúban Vietnammal...

Nyúlós háború

A vietnami háború térben és időben is elég rugalmas gumihatárokkal rendelkezik, amikor szóba kerül, mindenki az amerikaiakra gondol, de ők csak a II. indokínai háborúban vettek részt, abban sem végig, az előtt közvetlenül viszont volt egy I. indokínai háború is. Ráadásul a harcok átterjedtek Laoszra és Kambodzsára is, míg például Észak-Vietnamban nem volt szárazföldi összecsapás. Bombázás annál inkább.

Vietnam a II. világháború előtt francia gyarmat volt, amíg Európában a nácik el nem foglalták Franciaország egy jelentős részét, távol-keleti szövetségeseik, a japánok pedig a francia gyarmatokra tették rá a kezüket. Vietnamban ellenük alakult meg a Viet Minh nevű fegyveres függetlenségi mozgalom, ami egyszerre volt nacionalista és kommunista, és a japánok kapitulációja után azt sem nézték jó szemmel, hogy a háború után a franciák visszaszereznék korábbi érdekeltségeiket.

Az I. indokínai háborúban (1946-1954) az északon berendezkedő Viet Minht a kommunista Kína és a Szovjetunió támogatta, míg a franciák mögött (akik az idegenlégiót és afrikai katonákat is bevetettek) már akkor az Egyesült Államok állt. 1954-ben már a háború költségeinek 80%-át az USA állta Franciaország helyett, ahol addigra nagyon népszerűtlen lett ez a konfliktus. Az északiak hatalmas veszteségeik ellenére 1954. tavaszán a Dien Bien Phu-i csatában legyőzték a franciákat, akik a háború befejezése mellett döntöttek.

A háború után 1954. július 21-én megtartott genfi konferencia (koreai mintára) ketté osztotta az országot. Északon a Viet Minh főnök Ho Chi Minh vezetésével alakult meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a franciák által hátrahagyott, déli, nem kommunista területeken viszont nem sikerült stabil államot kialakítani, császárságtól vallási üldözéseken keresztül az elcsalt választásokon át a puccsig minden volt Diem miniszterelnök alatt.

Mé' ment oda?

Az Egyesült Államoknak látszólag semmi konkrét érdeke nem fűződött ahhoz, hogy bekapcsolódjon ebbe a háborúba, a világ másik felén lévő Vietnam nem lépett fel vele szemben agresszorként, nem természeti kincsekért vagy értékes nyersanyagokért folyt a harc, nem innen akarták beszerezni az olcsó bambuszt a kerti székekhez a hétvégi BBQ-partikhoz.

Az USA részvételét a hidegháborúban többször is alkalmazott dominóelmélet magyarázta, ami kimondta, hogy meg kell akadályozni, hogy egy országban a kommunisták vegyék át a hatalmat, mert akkor a gyenge, „billegő” környező országokban is számítani lehet a kommunisták térnyerésére, aminek eredményeként egy egész térség kerülhet a hidegháborús ellenlábas, a Szovjetunió vonzáskörébe. A hidegháborúban szemben álló két világrend így telepedett rá Észak és Dél-Vietnam egymás elleni harcára.

A genfi konferencián meghozott egyezmény szerint harmadik fél nem szállhatott volna be a két országrész konfliktusába, ráadásul a megosztottságot is csak ideiglenesnek szánták, de a szabad választásokat, amin jó eséllyel a kommunisták nyertek volna, a déliek elszabotálták, így kezdődött az újabb fegyveres konfliktus észak és dél között (II. indokínai háború, 1955-1975), az amerikaiak fokozatosan erősödő szerepvállalásával a déliek mellett.

Az USA először csak pénzzel (mint a franciákat), majd katonai szakértőkkel támogatta a délieket, később pedig harcoló alakulatokkal is beszállt. Kennedy elnök még azt a nézőpontot képviselte, hogy a háborút a délieknek maguknak kell megnyerniük a kommunistákkal szemben, ehhez gazdasági segítséget, tanácsadókat adnak csak az amerikaiak. 1963 végére már így is több mint 16 ezer amerikai katona volt Vietnamban.

Johnson elnök viszont már a határozottabb fellépés híve volt. 1964 nyarán pedig a Tonkin-öbölben két amerikai hadihajó tisztázatlan megtámadása lehetőséget biztosított számára, hogy hadüzenet nélkül belépjen a háborúba. Ekkor kezdték meg az amerikaiak az észak-vietnami területek bombázását, 1965-ben pedig már nagy számban érkeztek amerikai katonák a dzsungelbe.

Összesen több mint 2,5 millió amerikai katona szolgált a háború alatt Indokínában, a halálos áldozatok száma hét év alatt meghaladta az 55 ezret, a sebesültek száma pedig ennek körülbelül a háromszorosa volt. A kommunisták ellen egyébként jelentős ausztrál, új-zélandi valamint dél-koreai haderő is részt vett a déliek oldalán.

Önként jelentkezem

A háború Amerikában már Johnson elnöksége alatt népszerűtlenné vált, aki ciklusa lejárta után nem is indult újra az elnökségért. Az utána következő Nixon pedig 1969-től fokozatosan elkezdte csökkenteni az amerikai szerepvállalást, és visszaadni a katonai feladatokat a dél-vietnami erők kezébe. Az amerikaiak végül 1972. november 11-én, a Long Binh-i bázis visszaadásával vonták ki harcoló csapataikat Vietnamból, de a délieket ezután is támogatták hadfelszereléssel. A háború végül 1975. májusára ért véget, eddigre az északiak teljesen elfoglalták délt, Saigonból az utolsó amerikai állampolgárokat is kimenekítették a nagykövetségről.

Bár a háború látszólag Amerika vereségével zárult, a céljukat mégis elérték, a dominótéglák nem borultak tovább, a kommunista hatalomátvétel elmaradt Malajziában és Indonéziában. Más kérdés, hogy ez talán az amerikaiak szerepvállalása nélkül is így lett volna, kiderült ugyanis, hogy a hasonló ideológiai berendezkedés ellenére a térség országai nem állnak össze olyan egységes tömbbe, mint Kelet-Európa. Ironikus, hogy a Kambodzsában pokoli körülményeket kialakító vörös khmerek uralmát végül a kommunista Vietnam döntötte meg, még úgy is, hogy emiatt rövid időre szembe került korábbi támogatójával, Kínával.

A jelentős anyagi és emberáldozatokat követelő háború egyébként is megnyerhetetlen volt az amerikaiak számára. Bár voltak klasszikus értelemben vett csaták, mint például Ia Drangnál 1965. november 14-15. között (erről szól a Katonák voltunk című film), de a vietnami háború nagy részét a gerillahadviselés határozta meg: a tengerészgyalogosok elindultak a dzsungelbe megkeresni Charlie-t. Így nevezték a déli területekbe mélyen benyomuló északi reguláris hadsereget, a Viet Congot. A kifejezés a vietnámi kommunista rövidítéséből ered, ezt rövidítették aztán az amerikaiak tovább VC-re, majd a NATO fonetikus ábécé-je alapján Victor Charlie, végül simán Charlie lett belőle.

Napalm (kép: Hulton Archive/Getty Images)

A dzsungelben viszont nagyon nehéz volt felvenni a harcot a bunkerekben, alagútrendszerekben bujkáló észak-vietnamiakkal. A viet cong katonáit sokszor meg se lehetett különböztetni a rizsföldeken dolgozó emberektől, így voltak olyan területek, amit free fire zone-nak nyilvánítottak, bárkire lehetett lőni, gyakorlatilag a civil lakosságra is ellenségként tekintettek. Úgyhogy csak meneteltek a dzsungelben, falvakat gyújtottak fel, helikopterekről lőtték az erdőt. Kicsit olyan volt, mintha az amerikaiak a dzsungellel hadakoznának: a Da Nang-i légi bázisról kiindulva bombákkal, napalmmal szórták meg az erdőt, valamint a hordók színe alapján az Agent Orange-nek nevezett növényvédő szerrel, amitől lehullottak a fák levelei.

A háború megítélése egy idő után nagyon rossz lett a hátországban, békemozgalmak alakultak, a tengerészgyalogosok által elkövetett háborús bűnök (a My Lai-i mészárlásként elhíresült esetben 1968. március 16-án az amerikaiak egy egész falut kiirtottak, gyerek, sőt csecsemők is voltak az áldozatok között), és a visszatérő sebesültek látványa és az általuk mesélt történetek elborzasztották Amerikát.

A háború elején még nem ilyen volt a hangulat. Az Egyesült Államokban a vietnami háború végéig volt hadkötelezettség, ami jellemzően a alsóbb társadalmi osztályok fiait sújtotta, továbbtanulással, vagy orvosi papírokkal (mint például Trump elnök esetében) ki lehetett játszani azt. Persze voltak, akik elégették a behívójukat, vagy Kanadába szöktek, de nem ez volt az általános. Sőt, a besorozottak mellett az amerikai haderő két harmada önkéntesekből állt, sokan már a középiskola után bevonultak hazafias kötelességből. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az amerikai társadalom kezdetben nem kapott valós képet a háborúról, sőt, a kormányzat eltitkolta előlük azt (erről szól majd Spielberg hamarosan megjelenő új filmje). Amerika fiai tehát önként mentek meghalni a zöld pokolba, vagy ha esetleg túlélték, akkor vagy testileg, vagy lelkileg megnyomorítva tértek haza. De ezt már a filmek is nagyon jól elmondják.

Hogy tetszett? Regisztrálj, és csak azt kapod, ami igazán érdekel!
Belföld
Külföld
Bulvár
Tech
Tudomány
Lepj meg!

Belépve nem neked kell a hírek után menned!*

*Hiszen a hírfolyamodba viszi a folyamatosan tanuló algoritmusunk Regisztrálok!
Még többet innen:
Nuus
Tetszett a cikk?

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Neked ajánljuk
Mobiltech
Még mindig akadozik a Snapchat
  • szerző:nuus
  • 2017. 11. 07.

Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Erotika
A szexisség új neve: Josephine
  • szerző:nuus
  • 2017. 11. 12.
Autó
Bemutatta a Chevy az új Corvette-et
  • szerző:nuus
  • 2017. 11. 15.
A következő cikkek betöltése folyamatban...