Érdekes
A pénzégetőknek saját újságjuk is lesz
Nem állítjuk, hogy értjük is, de de elég erős közösség a pénzégetőké.
A pénzégetés művészet, vallás, őrület és nagyon hasonlít a bitcoin bányászathoz. Nem állítjuk, hogy értjük, de érdekesnek találjuk. A kriptopénzek, amellett, hogy egy zseniális szappanoperát, új milliomosokat és új hitelkárosultakat, és egy teljesen új fajta befektetőt adtak nekünk megajándékozták a világot egy új szubkultúrával is. Nem, most nem azokról beszélünk, akik a végtelenségig fenntartják a kriptopénzes pozícióikat – HODL! – annak a reményében, hogy egyszer tizenkettes, zsugorfóliázott csomagban vehetnek majd Lamborghini szupersportautókat. Hanem a pénzégetőkről.
Nehéz eldönteni, hogy nagyon ügyes viccről vagy nagyon komolytalan valóságról van-e szó, de ez talán mindegy is. A Burning Issue “szuperexkluzív” magazin az Indiegogo közösségi finanszírozási oldalon gyűjtött pénzt arra, hogy megjelenhessen. Az ötezer fontos célt ugyan nem érte el, sokkal szerényebb, 298 font jött össze.
A kampány relatív sikertelensége nem akadályozta meg a Money Burning Guy fantázianév alatt rejtőző Jonathan Harrist, hogy mégis kiadja a magazint. Legalábbis erről tanúskodik a legitim újságírókat, köztük a nagyon szórakoztató Laurie Pennyt, is foglalkoztató Breaker magazin cikke.
A lapszám kritikáját tartalmazó cikk szerint az újságban van szó papírpénzből készült kollázsokról, divattippekről és a pénzégetés módjairól is. Emellett található benne egy tudósítás a legutóbbi, november harmadikán tartott, közösségi pénzégetésről, amely során 675 fontot, azaz durván 240 ezer forintot lobbantottak lángra.
Harrisnek sem politikai, sem gazdasági elvei nincsenek, hogy alátámassza velük a pénzégetést. A mozgalom vezetőjét leginkább a cselekedet rituális, áldozatbemutatási oldala érdekli, ami szerinte a pogány vallások központi eleme. És arra is van egy ötlete, hogy kapcsolódik mindez a kriptovalutákhoz. A proof-of-work elv, amire a bitcoin épül, épp ugyanilyen áldozat. Az ember nagy mennyiségű számítási kapacitás áldoz fel, amiért aztán vagy kap bitcoint a rendszertől vagy nem.
Harris rendszerében van még helye olyan a szubkultúrán kívül nagyrészt ismeretlen szerzők műveinek, mint Robert Anton Wilson. Vagy mint az LSD-próféta Timothy Leary. És persze a KLF együttes, amely Jura szigetén egymillió fontot égetett el 1994. nyarán, mert érdekelte őket, hogy ez mégis milyen érzés lehet.
Hogy mindez őrültség-e? Természetesen igen. De az emberben csak felmerül, hogy vajon felszabadító érzés-e rágyújtani egy lángoló mátyáskirályról vagy szentistvánról. Harris legalább már tudja a választ.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
