Üzlet
Nemcsak robotok, de nomádok is dolgoznak az Amazon amerikai raktáraiban
Amikor a gender és a mobilitás messze van az amerikai álomtól, erről szól a Nomadland című könyv.
A korosodó amerikaiak egy része lakókocsikban él, és muszájból vándorol államról államra, hogy megterhelő és rosszul fizető munkák közt válasszon – erről szól a Nomadland, egy díjnyertes újságírónő tollából származó, szeptemberben megjelent könyv. A 37 éves Jessica Bruder egy olyan lehangoló világról rántja le a leplet, mely nem csak a művészfilmekben létezik: ötvenes és hatvanas éveikben járó emberekről van ugyanis a kötetben szó, akik lelki és fizikai fájdalmakkal is küzdenek.
Happy Birthday (aka publication day) to my long-gestating book baby, NOMADLAND! LitHub just posted this excerpt: https://t.co/DcXVKSDK80
— Jessica Bruder (@jessbruder) September 19, 2017
Túlélni Amerikát a 21. században, úgy, hogy nem hajléktalan vagy, de mégsincs házad.
Használt lakókocsik vagy teherautók az otthonaik, melyek segítségével egyik pontról jutnak el a másikra, hátha az újabb helyen egy kicsit jobba fizető idénymunkát tudnak megcsípni.
Széles az időszakos munkák palettája: a cukorrépa szedéstől a tavaszi baseball meccseken történő hamburger-büfék üzemeltetéséig, de a karácsonyi szezon is ad lehetőséget pénzkeresésre. Havi ezer dollárnál több így sem nagyon áll a „házhoz”, többjüknek még meleg vizes zuhanyzásra sincs lehetőségük. Bruder szerint
ezek közül az emberek közül páran sosem gondolták volna, hogy egyszer majd nomádként fognak élni. Van, aki maga választotta ezt az életformát, és olyan is, aki hisz abban, hogy még kitörhet ebből a közegből.
A megtakarításaikat elvitte a válság: van köztük, aki magas fizetéssel járó állását vesztette el a recesszió idején.
Az írónő figyelmét 2014-ben keltette fel egy Mother Jonesban élő munkásnő sorsa, aki egy raktárban dolgozott, miközben egy lakókocsiban húzta meg magát. Az idős asszony nem tudott nyugdíjba menni. Teljesen lesokkolta ez a történet, mert a lakóautókhoz ő naivan mindig Nemzeti Parkban kikapcsolódó, vidám nyugdíjasokat társított. Azért hívják ezeket a kocsikat Amerikában „rekreációsnak”, mert luxus körülmények közt lehet bennük pihenni. Kutatni kezdett, és tárta fel a munkavállalóknak ezt a tömegét, akik kalandparkoknál, olajmezőkön vagy épp répaföldeken keresgélnek munkát. Ezek a munkák nehezek, nem időseknek valók, de ezzel senki sem törődik.
Elkezdett az Amazon nevadai és kansasi raktárai körüli lakókocsisokkal interjúzni, akik elvesztették tartalékaikat és otthonaikat, jelenleg pedig egyik napról a másikra élnek. A nehézségek kreatívvá tették ezeket az embereket, akiknek a mindennapjaiba felkavaró volt belelátni. Sok köztük a nő is, mert a nemek közti egyenlőtlenség az időskori juttatásokban is kézzel foghatóan jelenik meg. Ráadásul ők akkor is dolgoztak, amikor épp nem a nyugdíjba beszámítható éveiket szaporították: gyereket neveltek, háztartást vezettek, szüleiket ápolták – tették mindezt ingyen.
Több tízezer emberről beszél, amikor az Amazon körül táborozókat említi, akik zárt Facebook-csoportot is működtetnek. Ők az Amazon CamperForce, melyet a cég hozott létre, lassan tíz éve, mikor a válság miatt tömegek lakhatása vált lehetetlenné. Lakókocsis szállást és raktári munkát biztosítanak az azt igénylőknek. Itt nem a fiatal munkaerő foglalkoztatása a fő cél: az idősek tisztességesek és kellő tapasztalattal is rendelkeznek.
A nomádok száma növekedni látszik, ugyanis
egy olyan társadalomban élünk, ahol, ha keveset keresel, akkor megvetnek, mert lusta vagy, és a legjobb, ha elszégyelled magad. Ez még kiaknázhatóbbá teszi a dolgozókat. Találkoztam egy párral, Barb és Chuck a nevük. A férfi a McDonaldsnál dolgozott, termékfejlesztési vezetőként, 2008-ig ment jól a szekér nekik. Most a benzinkútnál sokkolta le őket a hír, hogy 175 dollárt kéne fizetniük, de csak 6 dollár van a számlájukon. A kutas rendes volt, elkérte a jogsijukat, és csekket íratott velük, amit később ki tudnak fizetni. Ez két hét múlva történt csak meg.
Akad olyan, aki hetvenévesen több, mint napi 20 kilométert gyalog tesz meg, hogy ha ezt kívánja a munkaadó. Van, aki sós vízben áztatja a lábát éjjelente, hogy jobban bírja a terhelést. A cukorrépa betakarításnál napi 12 órát vannak talpon, lapátolnak, ami egy fiatal szervezetnek is sok. Akik raktárban vannak, azok robotok mellett végzik a munkát, ami magányossá és bekattanttá teheti őket.
Ha az Amazon többet perkálna, és méltányosabb munkakörülményeket teremtene számukra, akkor az életük minősége javulhatna. De az nevetséges, hogy 15 perc pihenőt kapnak, ami arra sem elég, hogy kisétáljanak a hatalmas épületekből. Szót kellene emelniük, de egyszerűbb nekik, ha tovább állnak, hátha jobb lesz a következő helyen – vázolja a szomorú képet a Marketwatch.
.hu/shop kínálatából!
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
