Zene
A Fekete Párduc filmzenéje is rendesen karcol, Kendrick Lamar válogatása nagyon menő
The Weeknd és James Blake is ott figyel ezen a válogatásalbumon.
A filmzene lemezeket mindig nagy várakozás előzi meg: általában jól fogynak, és némelyik még popkulturális mérföldkővé is válhat. A Fekete Párduc kapcsán is felröppent korábban pár hír, ezekközül a legfontosabb az, hogy Kendrick Lamar tisztje lesz összeállítani a dalokat.
És ha a csúcson lévő világsztár beválogat valakit erre a kultvárományos korongra, akkor az elég nagy dicsőségnek számít.
Még maga Kendrick sem köthet belém.
büszkélkedik egyet a lemezen Schoolboy Q. Ezzel a felfokozott hype-pal körítve pláne körmünket rágva várjuk a végeredményt. Óriási nevek soroltak be természetesen a projektbe: itt van The Weeknd, James Blake, Vince Staples és Anderson.Paak is. A másodvonalból is figyelemre méltó arcok kerültek tűzközelbe: Mozzy, Babes Wodumo, SOB x RBE és a zulu nyelven éneklő dél-afrikai énekes, Sjava.
Egyértelmű, hogy Lamar áll az élén eannak a megújulási folyamatnak, ami a hiphopot és az r& b-t érinti. Bevonva a magasművészetet és a szociopolitikai témákat, az társadalmi igazságérzetet is. Ezek a törekvések pedig egy olyan, etalonnak számító korban már egyszer felütötték a fejüket, amikor a pszichedelikus zenék és a diszkó felemelkedése volt a jellemző a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején.
enes évek elején.
Akkor az olyan filmek zenéi is nagyon bejöttek, amelyekben többnyire színesbőrűek szerepeltek: a Superfly és a Shaft álljon itt példaként.
Most Lamarra vár ez a feladat, hogy hasonló magasságokba emelkedjen, ezért a kísérletezősebb énjét is megvillantja, még a Marvel Univerzum megbízásában is. Beharangozóként a két legkommerszebb dalt ismerhettünk meg: egyik a SZA közreműködésével készült All the Stars, a másik – Pray for Me – pedig the Weeknd bevonásával jött létre. Az album maga észrevehetően más irányt vesz: a nyitó dal absztrakt, jazzes fúvósai megteremtik a kellő feszültséget, Lamar rappelni pedig akkor kezd, amikor a film főszereplője, T’Challa felbukkan.
Van stoner metalt idéző szerzemény is: az On I Am, melyben Jorja Smith agonizáló gitárriffel kel párbajra, és a King’s Dead című track is okoz némi fejtörést. De Beach Boys-t idéző vokálok, nihilizmus és kétségbeesés is felbukkan a dalok sorai közt.
Hogy mindez hogyan jön össze egy dögös akciófilmmel – jó kérdés. Az biztos, hogy albumként megállja a helyét, ám kevésbé lesz következetes darab, mint Lamar saját kiadványai. Vidám pillanatok is akadnak, például a trendi latin pop hullámot üli meg Zachari és Babes Wudumo dala, a Redemption, melyek jól ellenpontozzák az erős, ám nem túl látványos hip-hop oldalt, Schoolboy Q és Chainz’s X részéről.
Egy élvezetes töltelékalbum a végeredmény a Guardian szerint, mely emblematikus kiadványok közé ékelődik be, és azt jelzi, mik a jelenleg fontos kurátori szempontok a 2018-as Szigetre is érkező szupersztár esetében.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
