Egy millió japán férfi, akik akár egy évtizedig sem hagyják el otthonukat

A négy fal között éli életét

Ezek a fiatalemberek teljesen kivonultak a társadalomból. Egy részük azért, mert úgy érezték, kilógnak a sorból, míg mások szoronganak a fiatal japán férfiakra nehezedő óriási nyomás miatt.

A hikikomori a lakásában él, ami a japán nagyvárosokban általában egy aprócska szobát jelent. Videójátékozik, filmeket néz, a neten szörföl, zenét hallgat, alszik, ételt rendel, és senki ember fiával nem tart kapcsolatot.

A közösséget az egyénnel szemben előnyben részesítő japán családok többnyire szégyellik, ha hikikomori fiuk van, és igyekeznek ezt titokban tartani. Ők azok, akik bármit megtennének azért, hogy a fiatalember újra a társadalom hasznos tagja legyen. Nem ritkán képesek akár mélyen a zsebükbe nyúlni, hogy kizökkentsék fiukat a hikikomori-létből.

Sajátos módon gyógyítják a hikikomorit

Létezik egy egészen sajátos intézményrendszer, a rent-a-sister (kölcsönhúg), aminek a lényege, hogy egészségügyi vagy szociális gondozói végzettséggel nem rendelkező nők látogatják a hikikomorikat. Hetente, kéthetente egyszer betérnek hozzájuk, és igyekszenek kapcsolatot teremteni velük.

Ez igen gyakran komoly kihívás, hiszen a legtöbbjük éveken át nem hall emberei szót élőben. Ha a páciens nem engedi be a kölcsönhúgot, az hosszú, barátságos levelet ír nekik, hogy így is emberi kapcsolatban legyen része.

Van, hogy a hikikomori meglepően jól reagál a kezelésre, és akár a szobáját is elhagyhatja, hogy étteremben ebédeljen vagy sétáljon egyet a friss levegőn. Fontos, hogy a kölcsönhúg ne bánjon lekezelően a klienssel, ne oktassa ki vagy nézze le őt, hanem igazi testvérként kapcsolatot létesítsen vele.

Az érintettek szégyellik, amiben vannak, és még ha szeretnének is visszatérni a társadalomba, többnyire nem megy ilyen könnyen a dolog. Éppen ezért léteznek úgynevezett új kezdet kollégiumok, ahol a hikikomorik együtt próbálkozhatnak meg azzal, hogy legyőzzék a közösségi léttől való viszolygásukat.

Ezekben a kollégiumokban tilosak a videójátékok, tévét nézni pedig csak a közösségi helyiségekben szabad. A hikikomorik számos esetben olyan szerencsésen felgyógyulnak, hogy akár otthonon kívüli munkahelyük és élettársuk, feleségük is lehet.

Nem lusták, de nem is veszélyesek

Tamaki Saito, a jelenség szakértője szerint ez egy speciális japán mentális betegség: míg máshol a hajléktalanság a fő probléma, Japánban azok miatt aggódhatunk, akik saját hálószobájuk fogjai. „Sokan hiszik, hogy ezek a fiatal férfiak veszélyesek vagy épp lusták, de egyik sem igaz – mármint statisztikai értelemben” – mondja Saito.

Az elszigeteltség egyébként nem csak a hikikomorik számára komoly probléma, de Japán egész lakosságát mélyen érinti. Az emberek aprócska, kabinszerű otthonokban laknak, távol a családjuktól és a barátaiktól, és napi akár több órát is ingázhatnak a nagyvárosokban munkahelyükre.

Egy olyan társadalomban, ahol tradicionálisan a család és a közösség rendkívül fontos, talán még az egyén érdekénél is fontosabb, ez óriási probléma: milliók érzik úgy, hogy teljesen elszigetelődtek, és nincs kiút a modern élet csapdájából…