Ha tudjuk, hogyan keletkeznek az érzéseink, akkor irányítani is könnyebb őket

Lisa Feldman Barrett neurológus szerint sok minden, amit az érzelmekről eddig gondoltunk, téves. Nem igaz például az, hogy ugyanazt képes mindenki átélni, illetve bárki leolvashatja a másik arcáról, mi zajlik éppen az illetőben. Az érzelmek ráadásul nemcsak „dolgok, amik megtörténnek velünk”, foglalja össze friss tanulmányában.

Az agyunk érzeleg

Barrett amellett foglal állást, hogy az érzelmeket az agyunk állítja elő. A tudomány korábbi álláspontja eddig az volt, hogy ha valami történik, akkor az idegsejtek beindulnak, és elönt minket egy kontrollálhatatlan érzelemhullám. Mogorva arcot akkor vágunk, ha dühösek vagyunk, és lebiggyesztjük az ajkunkat, ha szomorúság ér. Azaz a világon mindenki ezzel az eszköztárral születik, és a képességgel, hogy a többiek az arckifejezéseit automatikusan felismerje.

Ezzel szemben én azt állapítottam meg, hogy nem mindig igaz az, hogy egy arc önmagáért beszél. Persze az érzések megjelennek fizikailag is: ha örülünk, mosolygunk, ha bánatosak vagyunk, legörbül a szájunk széle. A lényeg az volna, hogy nincsen kötelező kifejezés. Az érzelmek nem objektív dolgok: mindet betanultuk, és az agyunk hívja őket elő.

Kísérletek igazolták

A tanulmányhoz olyan kísérletet is használt a doktornő, ahol arcokról kellett leolvasni az érzéseket. A félelmet és az idegességet könnyű keverni, de az egymástól távolabb álló fogalmakat, mint például a boldogság és a bűntudat, sem egyszerű elkülöníteni. Ha valakinek először csak az arcát látjuk, aztán a képen a környezete is láthatóvá válik, ami mondjuk egy csokimúzeum, akkor máris összecsúszhat a két érzés. Maga az arc egy dolog, de mit közvetít még, ha mellé tesszük a hangot, a testhelyzetet vagy egy forgatókönyvet – máris félreérthető lesz a kifejezése.

Ha hiányzik a kontextus, akkor nagyon mellé lehet lőni – ahogy ezt számos kísérlet is igazolta már.

Sőt, ha egy ragyogóan pozitív arcot illesztünk be egy egyértelműen negatív helyzetbe, az még inkább a helyzet negativitása felé billenti a mérleget. Nemcsak hogy a tesztalanyok negatívként értelmezik a látott arcot, hanem a szemmozgást követő szoftver még azt is kimutatta, hogy azt is módosítják, hogy hogyan néznek rá arra az arcra.

via GIPHY

Flegma ribanc

A flegma ribanc (resting bitch face) is előkerült a tanulmányban, ami Barrett szerint valójában egy semleges arc. Ha alaposan fürkésszük, semmi negatívumot nem sugall, csak a környezete látja belé a rosszindulatot. Egyre több érzelemfelismerő szoftvert fejlesztenek ki, de a doktornő szerint a túlnyomó részük hiábavaló erőfeszítés, használatuk kudarccal végződik. Mégis úgy viselkednek a gyártók, mintha náluk lenne a bölcsek köve: az érzelmek tudományát ők szeretnék forradalmasítani.

Hogyan keletkeznek maguk az érzelmek?

Az emberi agy azért jött létre, hogy szabályozza a testet. Minden egyes elme olyan döntéseket kell, hogy percről percre meghozzon, hogy érdemes-e energiát belefektetni valamibe. Mibe kerül, és mit nyerek cserébe? Egyfolytában irányít az agy, előre látván, milyen reakciók várhatóak a test részéről, és hogy mennyibe fog ez neked fájni. Ha a bekövetkező érzések nagyon hevesek lesznek, akkor jellemzően az érzelem-fogalmakat vesszük elő, így adunk értelmet a bejövő ingernek. Ezáltal pedig megteremtjük az érzelmeket.

Az érzelem-fogalom mindaz, amit eddig tudsz egy érzésről.

Ez nem biztos, hogy megegyezik azzal, ahogyan leírnád az adott érzelmet, viszont amit az agyad tud róla, abból a tudásból pattan ki az érzés. Ha kocsit hajtasz, akkor egy csomó mindent automatikusan csinálsz, amit nem kell szavakkal kifejezned vagy egyáltalán tudatosítanod sem, hogy sikeresen tudj vezetni.

via GIPHY

Ha ismered egy érzelem fogalmát, akkor érezheted is azt az érzést. A mi kultúránkban jól körülhatárolható a „szomorúság”, de például Tahitin erre nincs szó sem. Helyette egy olyan kifejezést használnak, amit így írhatunk legjobban körül: Egy olyan kimerültség, amelyet betegen szoktál érezni.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem ugyanazt jelenti, mint a mi mélabúnk, de ők ezt érzik egy olyan helyzetben, ami minket elszomorít.

Mikor rögzülnek ezek a fogalmak?

Már kiskorunkban, a szüleink közvetítik felénk. A babáknak maguktól is vannak érzéseik: ha szenvednek vagy örömet élnek át, illetve fel tudnak élénkülni, de le is nyugszanak. De hogy ezeket érzéseknek hívják, azt már mi tanítjuk nekik. Ha valami rossz történik, akkor szomorúnak „kell” lenni – és ez a folyamat nem zárul le gyerekkorban. Az agy bravúrosan képes kombinálni a múlt tapasztalatait új értelmezésekkel, olyasmikkel, amikkel korábban még egyáltalán nem találkozhattunk.

A nyelv szerepe

Ha egy idegen szóval találkozol, amelynek nem ismered a jelentését, az agyad azon fogja törni magát, hogy megalkossa az ehhez tartozó fogalmat, és a kellő reakciót váltsa ki. Ha viszont már ismersz egy kifejezést, és minél gyakrabban hallod, annál automatikusabb lesz számodra. Kevésbé köt le, mint ahogyan ezt a vezetéses példánál láttuk.

Irányíthatóak-e ezek után az érzelmek?

Varázsütésre nem, viszont van esély előrelépésre. Ha például olyan új szavakat tanulsz, melyek az érzelmi skálát árnyalják, akkor máris jobban tudod szabályozni az indulataidat. Ha például képes leszel megkülönböztetni egymástól a szenvedést és a kényelmetlenséget. Ezért lehet hasznos a krónikus fájdalmat átélőknek az éber meditáció: így el tudják választani a fizikai kellemetlenséget a szenvedéstől.

via GIPHY

Ha jobban megértjük, hogyan születnek az érzelmek, akkor az a kontrollálásuk lehetőségeit is szélesíteni fogja. Ha felismered, hogy az agyad a múltadból próbálja felépíteni a jelenedet, akkor energiát tudsz arra fordítani, hogy az új élmények felülírják a régieket. Ez lesz a jövőd alapja. Ha arra koncentrálsz, hogy az új tapasztalatok legyenek a meghatározók, és begyakorlod őket, mint az autóvezetést, akkor ugyanolyan reflex-szerűen fognak működni a jövődben, mintha csak az indexet tennéd ki.