Tóth Gabi gratulációt várt, helyette lehányták

Tóth Gabi éppen ma harmincnégy éves. Az énekesnő ebből az alkalomból tette közzé nem kifejezetten családbarát, viszont annál kattintékonyabb bejegyzését. A sztori témája pedig nem más, mint annak története, miképpen okádták egyszer telibe a művésznőt egy rangos összejövetelen. A bejegyzés vezérfonala persze más: az, hogy igen nehéz a karriert az anyasággal összefésülni.

Tóth Gabinak fellépés közben is anyai teendői járnak a fejében,

az pedig lelkiismeret-furdalást okoz a számára, hogy esténként sokszor kell otthon hagynia a kislányát a meló miatt. „Jön a mardosó lelkifurdalás, hogy már megint nem Hannival vagyok, hanem mondjuk éppen egy buszban a zenekarommal az ország másik felére tartunk. Szerintem már beleőrültem volna ebbe az állandó belső harcba, ha nem hinnék mélyen abban, hogy egy lélek tudja, hova érkezik, hiszen ő maga választja a családot magának, és már akkor azzal tisztában van, hogy mihez kell majd alkalmazkodni a földi élete során.”

Sokat jelent viszont az előadónak, ha a közönségben olyan arcot-tekintetet lát, amiből tud erőt meríteni a fellépéshez. De mivel az élet nem csupa homárhabos trüffel,

megesik, hogy a közönség reakciója negatív spirálba taszítja Gabit.

„Volt már, hogy valaki kizökkentett egy hangulatból, ennek talán a legextrémebb példája, amikor egy illető sörösüveget dobott a színpadra egy koncerten, de olyan humoros fiatalember is akadt, aki jó ötletnek gondolta, ha egy meggyújtott petárdát hajít a színpadra… Szerencsére ezek nagyon régen történtek, messze-messze egy távoli galaxisban, és a biztonsági emberek viszonylag gyorsan megoldották a helyzetet.

Volt még egy nagyon emlékezetes fellépésem

egy elegáns céges bálon, egy akkor nagyon felkapott belvárosi helyen, ahol egy gyönyörű estélyi ruhában lévő hölgy éppen mondani akart valamit (szeretném hinni, hogy gratulálni akart, de már soha nem fogjuk megtudni), de amikor kinyitotta a száját, hirtelen rajtam landolt a nem sokkal korábban elfogyasztott háromfogásos vacsorája, némi alkohol kíséretében. Magyarul lerókázott. Ott tanultam meg, hogy a diszkrétnek induló, elegáns céges bulik tudnak a legveszélyesebbek lenni…”