Életmód
Van kutyád? Többé ne ölelgesd, mert az rossz neki, és csak a baj lesz belőle, nem pedig szeretet
Egy új kutatás szerint a kutyák ölelgetése, amit egy gazdi nagyon szeret csinálni, az állatból szorongást és felesleges stresszt vált ki.
Azt ugye nem kell elmagyarázni senkinek sem, hogy az ölelés milyen fontos érzelmi kifejezőeszköz két ember között. Az egyik legfontosabb. Talán ezért is ölelgeti az ember előszeretettel az állatokat is. Csakhogy nem kéne, a kutyákat semmiképpen sem, ezt állapította meg egy új tanulmány, amit a Columbia egyetem pszichológiaprofesszora készített. Ő beszámolt arról, hogy vizsgaidőszak idején terápiás kutyákat visznek az egyetemre, az állatok pedig azokkal a diákokkal vannak ez idő alatt, akik különösen stresszelnek a megmérettetéstől. A kutyák nagymértékben oldják a feszültséget. A professzor ekkor figyelt meg egy esetet.
Az egyik diáklány egy kölyökkutyát kapott, és valószínűleg olyan hálás volt neki, hogy egy adott ponton kifejezésre is akarta ezt juttatni, és alaposan megölelte a kutyát. A féléves állat azonban furcsán reagált. Tűrte az ölelést, de közben megszakította a diáklánnyal a szemkontaktust, a fülei lelapultak és ásítozni kezdett. A professzor azonnal szólt a lánynak, hogy engedje el a kutyát, mert az ölelés szemmel láthatóan nem esik neki jól: a kutyából stresszt vált ki. A lány csodálkozott a dolgon, és a pszichológiára hivatkozva azt mondta, hogy az bizonyított tény, hogy az ölelésnek pozitív élettani hatásai vannak, és az a gyerek, akit nem ölel meg sokszor az anyja, az érzelmileg sivárabb lesz, mint azok, akiket viszont sokat öleltek a szülei. Igen ám, válaszolta erre a professzor,
csakhogy a kutya nem ember, és így nála ez nem működik.
A kutyák első számú védelmi vonala a futás. Ha veszélyt éreznek, nem a fogaikat használják elsősorban, hanem menekülőre fogják, és elfutnak. Ezért nagyon fontos számukra az, hogy mindig teljesen szabadon legyenek a végtagjaik, hogy a mozgásuk (az elfutás lehetősége) biztosítva legyen. Ezért amikor megfosztjuk a kutyákat a cselekvéstől, attól, hogy el tudjanak futni, például úgy, hogy megöleljük, ráadásul jó szorosan, mert minél jobban szeretünk valakit, annál szorosabban öleljük, az a kutyából épp ellenkező hatást vált ki: növeli bennük a stressz szintjét, az állat pedig szorongani kezd, aminek lehet az is az eredménye, hogy egyszerűen megkap vagy megharap.
A professzor számára az volt a legdöbbenetesebb, hogy a kutyaölelgetés mennyire másképp él a köztudatban, mint egyébként kéne, amiben az is közrejátszik, hogy még a szakirodalom sem ítéli el és nem is teszi tisztába – tisztelet néhány kivételnek. Negatív példának kettőt hozott fel. Pár éve jelent meg egy rendkívül népszerű gyerekkönyv, ami a gyerek és a kutya kapcsolatáról szól, és ebben kifejezetten támogatják azt, hogy a gyerek ölelgesse a kutyát. De ez nem szakértői vélemény. A másik példa viszont már az: ha valakit arcon harap a kutya, ölelgetés közben, akkor a tudományos irodalom általában ennek okaként nem az ölelést határozza meg, hanem azt, hogy túl közel került az ember arca a kutya pofájához, ami felingerelte az állatot. A professzor szerint ez viszont hülyeség. Ezért összegyűjtött a netről egy rakás olyan képet, amin egy ember megölel egy kutyát, és keresni kezdte a fotókon az árulkodó jeleket. Nem volt nehéz dolga, a megfigyelések pedig őt igazolták. A képek 81,6% -án a megölelt kutyák tekintete, testbeszéde, egész lénye arról árulkodott, hogy épp valami kellemetlenség éri őket, ami stresszt és szorongást vált ki belőlük A fotók mindössze 7,6% -án szerepelt olyan állat, aki számára kényelmes volt az ölelés. A maradék fotón (10,8%) pedig az ebek semlegesek vagy legalábbis nem egyértelműek a reakcióik. Vagyis sokkal jobban járunk, ha másképp fejezzük ki a szeretetünket a kutyánk iránt, mert ami neked jó, az neki lehet, hogy éppen a legrosszabb.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
