Nők
Azt hitted rossz anya vagy? Akkor csak nézd meg a történelem legrosszabb nevelési tanácsait!
A gyereknevelés a történelem során mindig is központi kérdés volt, nem véletlen, hogy mindig akadtak olyanok, akik “bölcs” tanácsaikkal segítették a friss szülőket. Azonban jócskán akadtak ezek között furcsa tanácsok, sőt egyenesen szörnyűek is - nem is csoda, hogy a legtöbb mára teljesen kiment a divatból. Nos, ha valaha is hallottad - vagy hitted magadról -, hogy rossz szülő vagy, akkor csak olvass tovább, és ismerd meg a történelem legrosszabb nevelési tanácsait!
A gyereknevelési tanácsok gyakran tükrözik koruk társadalmi normáit és tudományos megértését, de visszatekintve az időben sokszor hihetetlennek tűnnek. A múltbeli szülőknek adott tanácsok között akadnak olyanok, amelyek ma már nemcsak elavultnak, de kifejezetten károsnak számítanak.
Ha győztest keresnénk a történelem legrosszabb gyereknevelési tanácsai között, akkor Michael Pearl tennesseei prédikátor valószínűleg az élen végezne, ugyanis az 1994-es To Train Up a Child című könyve konkrétan a gyerekek bántalmazására buzdít. Szerinte a hat hónapos csecsemők önző követelőzését ildomos fakanállal való ütlegeléssel megszüntetni. Valljuk be, ezt nehéz felülmúlni, de azért vannak jócskán marhaságok még a történelem lapjain.
Az első igazából nem is tanács, inkább egy felfogás. Ugyanis az 1700-as évekig a gyerekekkel kapcsolatos problémákat jórészt az anyák számlájára írták. William Buchan skót orvos 1804-ben megjelent Advice to Mothers című könyvében például azt állította, hogy „a törpeség 100-ból 99 esetben az anyák ostobaságának, helytelen viselkedésének vagy hanyagságának köszönhető”. Hát kösz szépen…
Vannak azonban olyan tanácsok, amik nem is feltétlenül rosszak, inkább az ad némi fejtörésre okot, hogy miért volt ezeknek létjogosultságuk… Egy 1878-as tanácsadó könyv például arra hívta fel az anyák figyelmét, hogy inkább ne adjanak gint a baba hasfájásának enyhítésére.
Egy 1911-es könyv szerint a gyerekeket szigorú rend szerint kell etetni és altatni, arról szó sem lehetett, hogy a szülő önnön örömére ringassa vagy babusgassa a gyermekét, mert ez ahhoz vezet, hogy a gyerekből zsarnok lesz.
Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériuma 1929-ben egy Infant Care című brosúrában megjegyezte:
A csecsemőnek meg kell tanulnia, hogy a sírás csak azt eredményezi, hogy a szülei nem vesznek róla tudomást.
Az 1900-as években igazán meglepő nevelési módszerek uralkodtak; John Watson behaviorista pszichológus azt tanácsolta a szülőknek, hogy soha ne ölelgessék és puszilgassák gyermekeiket. Egy 1916-os könyv arra figyelmeztette a szülőket, hogy ne lovagoltassák térden a csecsemőket, mert ez elrontja a babákat, és „tönkrement idegekhez” vezet. L. Emmett Holt orvos 1894-ben egyenesen azt állította, hogy a csecsemőkkel való játék rossz ötlet: „A legjobb, ha hat hónapos korig nem játszunk a csecsemővel”.
Walter Sackett Jr. nevű amerikai gyermekorvos Bringing Up Babies című gyereknevelési könyvében azt állította, hogy azok a szülők, akik nem szigorú rutin szerint nevelik a babákat, egyenesen nem elég hazafiasak.
Ha arra tanítjuk utódainkat, hogy elvárják, hogy mindent igény szerint kapjanak, akkor elvetjük a szocializmus magvait
A 18. századi Európában gyakori volt, hogy dajkákat fogadtak fel a gyerekek mellé; sokszor a dajka beköltözött a családhoz. Persze a kor szakértői nem győzték rájuk húzni a vizes lepedőt. A 20. századfordulóra a csecsemőápolási kézikönyvek már a legtöbb családban megjelentek, és általában nem hagyták ki, hogy figyelmeztessék a szülőket, hogy a gyermekgondozásban segítő alsóbb osztálybeli nők mindenféle betegséget és rossz szokást terjeszthetnek.
„Az anyák nem lehetnek eléggé óvatosak a szoptatós dajkákkal” – tanácsolta egy amerikai kormányzati brosúra szerzője, aki azt írta, hogy ezek a „rosszindulatú” nők esetleg nedves pelenkában hagyják a csecsemőket, vagy édességgel etetik őket.
A szoptatós dajkák voltak a leggyanúsabbak mind közül. Ez részben érthető, mivel attól tartottak, hogy olyan betegségeket, mint a tuberkulózis és a szifilisz, átadhatják az újszülötteknek. De sok más figyelmeztetés inkább csak a társadalmi osztályok közötti feszültségeket erősítette.
Mint látod, akadtak bőven hajmeresztő elgondolások, szerencsére ezek ma már nincsenek “forgalomban”.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
