Életmód
Az összeférhetetlenségről
A 2022-es nyár csak nekem akart ilyen lassan eljönni? Amikor áprilisban még mindig vastag téli bundában kellett caplatnom a városban csak az forgott a fejemben, hogy hogyan tudnék ebből a hidegből valami melegebb éghajlatra elszökni. Ezzel szemben volt egy másik befolyásoló erő, mégpedig az, miszerint nem lehet minden elől csak úgy elszaladni.
Döntöttem tehát – idén nem utazok sehova hőmérsékleti okokból. Kitartóan és büszkén tűröm kontinentális klímánkat, megpróbálok egy a Szaharában ücsörgő arabus fejével gondolkodni, mert tudtam hogy így lehetőségem nyílik a hűvös reggelek élvezetére.
Májusban viszont valahogyan mégiscsak sikerült némileg közelebb kerülni ahhoz a fúziós kamrához, amit Napnak hívunk a hétköznapokban. Itt azért mindig elmerengek egy kicsit. Néhány száz méterrel kell közelebb menni a Naphoz vagy nagyobb távolságról van itt szó, ha azt szeretnénk, hogy ne legyenek olyan hidegek a reggelek. Na mindegy is, ezen kérdés megválaszolását bízzuk a csillagászokra!
Elhelyezkedek a kertben
A legszerényebb számításokkal élve is legalább egy fél évnek el kellett telnie, amíg újra birtokba tudtam venni a patiomat, ahol a kerti asztal áll. Az élmény felbecsülhetetlen. Készítek egy laza gyümölcsturmixot, magamhoz veszem Aldous Huxley egy remekművét és elhelyezem magamat a teraszon. Amióta jó idő van, így teszek szinte minden nap.
Olvasás a kertben
Szerencsére sikerült megtalálni a legnyugisabb pontot az ingatlan területén és itt kiválóan lehet koncentrálni a könyv tartalmára. Erre kétségkívül szükség van, hiszen az angol író minden mondatot rendesen átgondolt a papírra vetés előtt. Olvasom tehát a regényt és próbálom kikapcsolni az agyamat, de mintha a periférián mégis történne valami. A rattan napozóágy közvetlen környezetében egy picike abnormalitásra leszek figyelmes.
Az állatvilág csodái a kertemben
Mondanom se kell, hogy kertemben a zöld szín az uralkodó szín. Kevés vöröset és sárgát lehet itt találni, azonban ami a szememet megzavarta az inkább sárga, mint zöld. A napozó ágy mellett egy komolyabb méretű és érdeklődést felcsigázó alakkal rendelkező pókra figyelek fel. Igen becsülendő méretű hálót sikerült már neki fonnia napozóágy és a mellette álló almafa közé. A hálóba viszont most nem egy táplálékként is szolgáló szúnyog vagy rovar akadt bele, hanem egy fadarab. Érdeklődéssel követem, hogy mit tesz ilyenkor a pók. Szép lassan megközelíti a fadarabot és ráveti magát.
A fadarabot egy picit rángatni kell, hiszen a háló ragacsos. Ő fonta ilyenre. Miután sikerült kiszabadítani az összeférhetetlen tárgyat, a pók azt egy elegáns mozdulattal a mélybe veti. Már csak annyit vártam volna tőle, hogy azt mondja: “Fúj te! Eridj innen!”. A háló tehát megtisztult és a pók élete nyugalomban megy tovább.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
