Kik most a legboldogabbak Európában?

A legboldogabbak a dánok: 97%, vagyis szinte minden válaszadó boldog. Hollandiában 95% a boldogság-ráta, a belgák 94%-ukkal még mindig dobogosók, holtversenyben az írekkel és a svédekkel. Alig maradnak el mögöttük a luxemburgiak, a finnek és az angolok, 93%-kal. A 2004-ben velünk együtt csatlakozott országok közül a szlovénok a leghepibbek – 89% válaszolt igennel a fenti kérdésre. No, és a magyarok? Nem túl boldogító tény következik: a 27-es lista utolsó előtti-előtti helyén Magyarország figyel: mindössze 86%-unk vallja boldognak magát. Utánunk már csak az idén EU-tagállammá vált románok (60%) és bolgárok (39%!) árválkodnak. Minden más náció jobban érzi magát a bőrében.

Vajon a “többiek” tényleg boldogabbak, vagy csak másképp értelmezik a “boldogság” szót? Esetleg elképzelhető, hogy kultúrájukban “nem divat” depresszív dolgokról beszélni, panaszkodni? Tény, hogy a “top 10” a gazdaságilag fejlettebb, “jóléti” államok közül került ki – de valóban csak a pénz az, ami “boldogít”?

Érdekes adalék, hogy a sereghajtó finnek élen járnak öngyilkossági kísérletek tekintetében is, ezért nehéz elhinni, hogy valóban a társadalom jelentős része maradéktalanul boldog. A svédek és az írek között az alkoholisták száma jelentős – nyilván ők sem mind örömükben néznek a pohár fenekére. Mindent egybevetve, egyáltalán nem biztos, hogy jó dolog, ha az ember magába zárja bánatát és nem beszél mélypontjairól.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a magyarok szerte a világban híresek pesszimizmusukról, szeretnek panaszkodni. A fogyasztói társadalom és a médiák kiszélesedése olyan anyagi természetű vágyakat ébreszt az emberekben, amiről az eladósodott kelet-európaiak az elmúlt évtizedekben álmodni sem mertek. Ma már tudjuk, “mit mulasztunk”, ezért talán boldogtalanabbak vagyunk. Ugyanakkor legalább beszélünk róla és nem álltatjuk magunkat: ez valahol pozitív tulajdonság, nem igaz?

Nyitókép: pixabay.com