Félelem és reszketés karácsonykor, avagy a speciális fóbiák és az ünnepek

Az emberek rengeteg furcsa dologért tudnak rajongani, néhányan viszont már-már elképzelhetetlen módon képesek viszolyogni teljesen hétköznapi dolgoktól. Az orvostudomány rengeteg Az orvostudomány rengeteg extrém fóbiát dokumentált már, egy olyan összetett ünnep, mint a karácsony pedig egy rakás speciális félelmet képes magába sűríteni. Angol nyelvterületen például már a Festivalisophobia fogalmát is ismerik, ami magától az ünnepektől való félelem, tehát lényegében az, hogy valaki retteg az egész karácsonytól. De a karácsony kapcsán több részterületre kiterjedő fóbiát is találtunk, ezekből szemezgetünk most.

Csillagszóró, fenyőág, libabőr

Az ünnephez kapcsolódó külsőségekhez már alapból egy rakás olyan dolog tartozik, amitől néhány embernek borsózik a háta. Van például olyan, hogy valaki fél a zöld (Prasinosophobia) vagy a (Erythrophobia) piros színtől. Ez nem túl kellemes karácsonykor.

Ahogy a Dendrophobia, vagyis a fáktól való félelem is keményen beüthet ilyenkor. Akit érint, az már egy lakásban sincs biztonságban legsúlyosabb fóbiájának kiváltójától, a fától. Ha pedig az a fa fel is van díszítve, újabb csúnya dolgok jöhetnek, ugyanis a csillagoktól (Siderophobia), a gyertyáktól (Keriophobia) és a villogó karácsonyi fényektől (Selaphobia) is lehet rettegni.

Az ünnep kötelező kellékei az ajándékok is, van olyan ember, akinek ehhez kötődik furcsa fóbiája (Ghabhphobia), másokat csak a dobozoktól (Pygmachophobia) vagy esetleg a csomagolópapírtól (Papyrophobia vagy Chartinosophobia) rázza ki a hideg.

Egy karácsonyi betlehem pedig igazi rémálom lehet annak, aki egyszerre retteg a szakállaktól (Pogonophobia), az üstökösöktől (Meteorophobia) és a bábúktól (Pediophobia). Egy vörös ruhás télapó pedig a fentiek alapján szintén halmozott fóbiaforrás.

Horror az éjféli misén

Sokaknak már az elég nagy megpróbáltatás, hogy emberek közé kell menniük ilyenkor. A tömegtől, emberektől való félelemre alapból van egy rakás kifejezés az angol nyelvű szakirodalomban (Agoraphobia, Anthropoiophobia, Anthophobia, Demophobia, Enochlophobia, Ochlophobia, Sociophobia), másoknál ennél speciálisabb esetek állnak fenn. Ki gondolta volna, hogy van, aki betegesen fél például a buliktól (Partiophobia), és ezért remeg már decemberben, ha meghallja a céges karácsonyi party időpontját.

Másokat az ilyenkor szintén előforduló egyházi szertartásoktól veri ki a víz, létezik ugyanis a templomtól való félelem (Ecclesiophobia), a bibliától való félelem (Biblosophobia), egy éjféli mise pedig szinte egy horrorral ér fel egy teleofóbiásnak.

Ők valószínűleg az egész ünnepek alatt legszívesebben otthon maradnának a családdal, kivéve, ha éppen tőlük rettegnek (Familiaphobia). Ne jöjjenek látogatni a rokonok sem (Syngenesophobia)!

…és akkor rám támadt a sült pulyka!

Az ünnep persze a legtöbb családban egy több napos féktelen zabálásban merül ki. Kivéve persze ott, ahol már maga az evés is egy ritka fóbia (Phagophobia vagy Sitophobia). Ahol viszont nem, még ott is lehetnek kellemetlen percek. Az iszony a hústól is egy létező fogalom (Carnophobia), mások speciálisan csak a sertéshústól félnek (Choirinophobia). A madaraktól való félelem (Ornithophobia) viszonylag elterjedt, tőlük pedig az ünnepi asztalon sem vagyunk biztonságban. Bár azt nem tudjuk, hogy a kacsa (Papiaphobia) vagy a pulyka (Meleagrisophobia) sülve is olyan félelmetes-e egyeseknek. A halászlébe viszont nem érdemes belenéznie annak, akinek ichthiofóbiája van!

Töltött káposzta és bejgli fóbiáról még nem hallottunk szerencsére, de a fokhagymától lehet iszonyodni (Alliumphobia), ugyanígy a boroktól (Oenophobia) és magától az alkoholtól is (Potophobia vagy Methyphobia). Az obesofóbia, vagyis az elhízástól való félelem pedig már nem is tűnik olyan különlegesnek az ünnepek alatt.