Utazás

Mindenütt jó, de legjobb Piranban! Idén nyáron az év városa lett

  • Szerző:nuus
  • 2017.09.17 | 06:46

Piran a gyönyörű Szlovénia kis tengerpartjának ékköve, aminek ékszerdobozát az apró kis félsziget és az azt övező kis dombok-hegyek alkotják. Ott jártunk, hogy aztán megmutathassuk és elmondhassuk nektek, mennyire édes ott a levegő.

Szlovénia, ami tíz napig tartó harcokkal megúszta a délszláv háborút, még az elején, 1991 június 25-én vált függetlenné. Azóta töretlen a fejlődése. Az ország 2004-ben lett az EU tagja, 2007 óta pedig az euró a hivatalos fizetőeszköz.

Szlovénia pici ország, akkora kábé, mint Magyarország egynegyede, nagyjából két megye nagyságú. Mini Európának is nevezik, mivel ebben a csöpp kis országban megtalálható minden éghajlati és domborzati jellegzetesség, ami Európára jellemző, a mediterrán tengerparttól a hósipkákkal burkolt hegyekig. Szlovénia nagyon sűrű, ugyanakkor feltűnően rendezett, jó helykihasználtságú ország, kicsit olyan, mint egy szemrevalóan cuki terepasztal. Mondjuk van ennek hátulütője is: az utak kanyargósak, és gyakran előfordul emiatt, hogy egy légvonalban alig több mint 20 kilométeres utat kétszer annyi idő alatt tesz meg az ember.

Bár Olaszország és Horvátország tengerpartja sokkal nagyobb és éppen ezért vonzóbb célállomás a turisták és az utazók számára, Szlovénia a maga 47 kilométeres szakaszával legalább annyira figyelemreméltó (csak az illendőség kedvéért említjük Bosznia-Hercegovinát, ők jártak a legrosszabbul, mert nekik csupán egy nyúlfarknyi 22 kilométeres partrész jutott). A szlovén tengerparton 4 város osztozik, mindegyik egy kicsit más, mint a többi: Koper kikötőváros, Izola klasszikus pihenőhely (kábé úgy fest, mint Keszthely), Portoroz az üdülőváros (maradva a Balaton párhuzamnál, olyan mint Siófok), Piran pedig egy csodaszép, olasz, közelebbről is velencei stílusú óváros.

Koper

Serkentve a tengerpartra utazók kedvét, idén a nyári idényben közvetlen éjszakai vonatjárat indult, ami Budapestet köti össze Koperrel. Azzal mentünk, teszteltük, rendben találtuk. Koperben véget érnek a sínek, mellettük pedig ott a buszállomás, ahonnan lehet is azonnal továbbmenni, de mégis azt mondjuk, maradjon mindenki, mert 1-2 napot itt is érdemes eltölteni a szemgyönyörködtető óváros, a hangulatos piac és a tengerparti kajás-kávés-italos helyek miatt, nem beszélve a stoppos múzeumról, amiről külön is írtunk. Koper Szlovénia hatodik legnagyobb városa, de nem látszik rajta, hogy nagy lenne, sőt nem is érződik, az 1-2 nap pont elég arra, hogy az egészet bejárjuk.

Piran

Amilyen pici város Piran, olyan gyönyörű. Egy apró félszigeten fekszik, amit alacsony hegy ölel körül. Szűk, labirintusszerű utcákból áll, ahol eleinte ugyan nem nehéz eltévedni, de pár nap alatt jól kiismerhető a terület. A város feltérképezésére ugyanakkor egyetlen nap is elegendő, és ebben benne van a hegyoldalban található Szent György-templom, a harangtorony, a régi városfal és a vár bejárása is. Piran neve a görög pyr (tűz) szóból ered. Az ókorban erre járó görög hajóknak a félszigeten meggyújtott tüzek mutatták az utat. Sokfelé megfordultunk nyáron, de nálunk az év városa lett.

Piranban nincsenek modern épületek, egy nem túl méretes óváros az egész, aminek éppen ezért kifejezetten jól áll, sőt patinát ad, hogy a házak egy része nincs felújítva, hanem kopott a faluk, vagy épp részben nincs már rajtuk vakolat. Az utcák szűkek, jórészt macsakövesek és girbe-gurbák, a házak teteje terrakottás. Az utazónak folyamatos andaloghatnékja van, és tényleg akkor jár a legjobban, ha térképhasználat helyett hagyja magát inkább sodródni az utcák által, ami közben néha kijut egy terecskére, belefut egy vonzó kávézóba, sörözőbe vagy egy aprócska kis vendéglőbe.

A városban a több kis tér mellett van egy nagy is, az ovális alakú főtér, ami viszont igazán nagy. A hangulatosabbnál hangulatosabb éttermek, kávézók, édesség- és ajándékboltok mellett a téren van pár árus is kint (a kenderolajtól kezdve a sóalapú kenceficéig kapható itt minden), a hétvégén viszont a régiségpiacé a placc, ami ilyenkor igazán zsúfolttá válik. A tér közepén a névadó, a város egyetlen híres szülöttének a szobra áll: ő az olasz felmenőkkel bíró Guiseppe Tartini zenetudós, hegedűművész és zeneszerző, aki az 1600-as évek legvégén született, s ugyan később elhagyta szülővárosát, olasz földön élt és ott is halt meg, Piran mégis büszke rá a mai napig.

Tartini a barokk zene egyik mestere volt, virtuóz játékával megelőzte Paganinit, az előképe volt, de annyira, hogy először róla tartották azt, hogy páratlan hegedűjátéka nem is a tehetségéből fakad, hanem lepaktált az ördöggel. Tartini a tér 7-es számú házának első emeletén látta meg a napvilágot, ahol most egy emlékszoba található. A zene egyébként nagyon fontos a város életében. Az egy dolog, hogy híres zeneiskola működik Piranban (ami természetesen Tartini nevét viseli), de mindenfelől muzsikaszó hallatszik a városban, ami ha nem a 80-90-es évek popzenéje, akkor komolyzene. A szlovének, vagy legalábbis a piraniak hatalmas operarajongók, nem egy kocsma mellett mentünk el, ahonnan ária szűrödött ki, nem pedig Justin Bieber vagy mulatós. De már az utcazenészeiken is látszik, hogy a piraniak sokat adnak a zenére: belefutottunk harmonikásba, hárfásba és hang drumosba is, akik a képeslap-giccsességűen gyönyörű naplementét festették alá zenéjükkel.

Tartini Violin Sonata in G minor ”Devil’s Trill Sonata”

Many of you were asking me for a download link, so here it is: http://www.mediafire.com/?72huiast7aun22x For some reasons the link above doesn’t work in some countries so here is another one: http://www2.zippyshare.com/v/5279882/file.html Violin Sonata in G minor: 1. Larghetto affettuoso 2. Allegro moderato 3. Andante 3. Allegro assai-Andante-Allegro assai

Azzal nem árulunk el zsákbamacskát, hogy aki a tenger gyümölcseiért rajong, a kagylóért, a tengeri halakért, a rákokért meg a mindenféle herkentyűkért, annak itt csupa boldog falatozásban lehet része. Bár vannak a part sétányon is éttermek, a városhoz képest némelyik kicsit csilivili, de sokkal jobban jár a gasztroturista, ha inkább a sikátorok mélyén választja valamelyik vendéglőt ezek helyett. Na, nem mintha az éttermekben rosszul főznének, meg evés közben a tengert is látja az ember, de egyszerűen ezekben kis tereken található vendéglőkben sokkal jobb, ízesebb a hangulat; tipikusan olyan a helyek ezek, ahol kicsit mi is helyi arcnak, vagy legalábbis utazónak érezhetjük magunkat, nem pedig turistának.

Bár Piran pici, mégis egészen feltűnően sok könyvesbolt és galéria található benne, sőt ez Koperre is áll. Úgy tűnik, a szlovének tisztelik és szeretik a könyveket és a képzőművészetet, de annyira, hogy gyakran a kettő (a könyvesbolt és a galéria) együtt jár. Kedvelt fotós hely a parti sétány egyik végén található nagy graffitifal, ami egyben nézve is egészen jól fest, de érdemes részleteiben is végignézni, annyira tömény a látvány, sok apró részletből áll össze. És ha már képzőművészet, érdemes a partot övező sziklákat is jobban szemügyre venni, mert azokba meg itt-ott a tengert jelképező formákat faragtak bele lelkes kezek.

A szlovének kifejezetten kulturált, nyugodt, életvidám és segítőkész emberek. Nem engedik be a városba a plázaépítészetet, és a boltok is 99%-ban helyiek (az egyetlen kivétel egy apró L’Occitane üzlet volt Koperben). A helyiek mértéktartását dicséri, hogy bár Piranba menne jóval több ember, mint amennyit elbír, nem építettek óriási szállodákat, és a parti sétány egyik végénél kezdődő, hosszan elnyúló, sziklákkal teli, vadregényes partszakaszt is érintetlenül hagyták, pedig ott egy egész hosszú strandot lehetne kialakítani. De a helyiek azt gondolják, nagyon helyesen, hogy a partszakasz így a szebb, és a városnak meg a Piranba utazóknak pedig kényelmesebb, ha nincs tömeg, ha a városka nincs agyonzsúfolva.

Piranba elsősorban párok járnak (a 20 évestől a 100 évesig), vagy olyan családok, ahol 10 év alattiak a gyerekek és van mondjuk 1-2 kutyájuk is. Igen, kutyájuk, a városka ugyanis kutyabarát, szinte mindenhol tárt mancsokkal várják őket. De a helyi macskák is szabadon járnak-kelnek az utcákon, és bárkihez odamennek egy falatért vagy egy simiért. A bulizni, csajozni-pasizni vágyó társaságok viszont kerüljék el Pirant, mert nekik unalmas lesz. Se éjszakai klub, se diszkó nincs a városban, bár azért itt is találni olyan helyet, ahol pénteken-szombaton koncert vagy rockdiszkó van. Viszont sosem szerveznek egymásra, ha az egyik helyen épp zajlik valami, a másik csöndben vár a sorára vagy másik napra tervezi a bulit.

Piran egy nagyon jó energiákkal rendelkező, gyönyörűszép kisváros, ahol egyszerűen csak nyugodtan és jól érezheti magát az ember, de ha mégis úgy alakul, hogy valami elfelhősíti a tekintetét, akkor is ott a tenger. Csak kiül egy sziklára, perceken vagy órákon át bámulja a végtelen vizet és közben elpárolog belőle minden rossz érzés. Piran az a város, ami ugyan apró, mint egy gyermek tenyere, de a falakból és a kövekből áradó csupa jóság okán más nem is jut az eszébe az ide utazónak, csak az, hogy ide akar költözni, és soha el nem menni innen. Piran egy tüneményes ékszerdoboz, egy kis földi Paradicsom.

Postojna

Mivel Szlovéniában sok a látnivaló, viszont semmi sincs messze, ezért ha Piranba utazunk, érdemes kirándulásra is időt szánni. Postojna például nincs 30 kilométerre sem a tengerparti városkától. Ott található Európa egyik legnagyobb és talán a legszebb cseppkőbarlangja. Vonattal visznek be a mélyébe, majd a 2-3 kilométeres utat ugyanennyi sétával egészítjük ki, de megéri a fáradságot és a hideget, mert egyedülálló a látvány, ami a hegy gyomrában fogad: elsősorban is a monumentális, 6000 ember befogadására képes koncertcsarnok, vagy a cérnavékony, nagy sűrűségben lelógó cseppkövekről elnevezett spagettiterem okozzák a legnagyobb ámulatot. Ebben a varázslatos föl alatti világban él egy ritka állatfaj is, a barlangi vakgőte, amit emberhalnak neveznek népiesen, mert a bőre színe nagyon hasonló a mi bőrünk színéhez.

Fotók: Juhász Aliz (alisajuhasz.tumblr.com)


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló