Film

Vérfagyasztó gyilkosságok, súlyosan nyomasztó családi drámák és egy alkesz nyomozó a Hóemberben

  • Szerző:bobdetroit
  • 2017.10.12 | 06:49

Jo Nesbø magyarul is olvasható regényéből korrekt mozis krimi született.

Aki jól ismeri Jo Nesbø Harry Hole-regényeit, az joggal várta a Hóember moziadaptációját. A jelenleg a 11. köteténél járó sorozat a modernkori skandináv krimiirodalom egyik csúcsteljesítménye és sikertörténete. Az egykori focista és rockzenész Nesbø, aki gyakran megszólal norvég közéleti és politikai kérdésekben is, a 90-es évek végén kezdte írói pályafutását, mesekönyvszerzőként is jól ismert, a világhírnevet hozó Hole-regényeit pedig 1997 óta írja, a Hóember a hetedik volt a sorban, 2007-ben jelent meg. Az egy dolog, hogy Skandináviában sikert aratott, de Európában, Angliában és az USA-ban is, a New York Times bestseller-listáján konkrétan első volt. (Vicces, hogy az amerikaiak azt hitték Nesbø-ra, hogy pályakezdő író, pedig akkor már bő 10 éve írt.)

Forrás: UPIMedia

A regény megfilmesítési jogaira Martin Scorsese csapott le, volt egy olyan időszak, amikor úgy volt, hogy ő is rendezi, de aztán végül maradt a produceri posztnál. A film sem Amerikában készült, hanem angol gyártásban, nagyrészt skandináv (Rebecca Ferguson, Sofia Helin) és brit színészekkel (James D'Arcy, Toby Jones), de azért pár amerikai név (Chloe Sevigny, JK Simmons, Val Kilmer) is felkerült a stáblistára, meg egy francia (Charlotte Gainsbourg). Az kulcsfontosságú volt, hogy ki játssza majd a szenvedélybeteg (alkoholista), a törvényt és a rendet mélyen tisztelő, a társadalomba beilleszkedni mégis képtelen, önsorsrontó nyomozót, Harry Hole-t. Michael Fassbender választása már az első képek és a trailer alapján is jónak tűnt, és nem is csalódunk benne, szinte az első képkockától kezdve elhisszük neki, hogy ő bizony Harry Hole, aki általában elhasznált, kiégett, másnapos, áporodott szagot árasztó, láncdohányos, kialvatlan, de ha jön egy Ügy, akkor nem iszik egy kortyot sem, hanem mint egy vadászkopó veti magát a nyom után, amit nem ereszt, akármennyire is rángatják a szájából.

Forrás: UPIMedia

Harry Hole kezdetben egy eltűnéses esetben kezd el nyomozni, ami hamar átvált egy olyan gyilkos utáni hajszába, aki nőket öl meg (eleinte), a gyilkosságok helyszínén pedig mindig hagy egy elég para kinézetű hóembert (az ember tényleg mindig azt várja, hogy mikor mozdul meg). Hole elsősorban a pszichopaták működését érti jól, mert persze maga is az, a kívülállásból és az alkoholból kigyógyulni képtelen torz elme, akiben azért még ott pislákol mélyen az ember is. Hole sorozatgyilkosokra vadászik, a legbetegebb gonosztevőkre, akiket csak úgy lehet elkapni, ha olyanná válik, mint ők. Na persze nem úgy, hogy másolja őket, hanem úgy, hogy a fejükkel gondolkodik. Hole pedig képes arra, hogy beléjük helyezkedjen, megvan hozzá a bátorsága is, és mindig a végsőkig tolja a dolgot. Ha Harry nyomoz, akkor nincs más. Mindig nyer, de mindig lefarag egy darabot magából is, és egy lépéssel távolabb kerül azoktól, akik szeretik és hisznek benne, összes emberi gyarlósága ellenére is. Harry Hole egy elátkozott alak.

Forrás: UPIMedia

Sajnos ebből a vonásából Harrynek kevés marad a filmre, ami igazából érhető húzás. Egy könyvsorozat sokkal többet megengedhet magának, mint egy film, ami annak egyik részéből készült csupán. Jobban kibonthat szereplőket és cselekményszálakat. A rendező, Tomas Alfredson (Engedj be!, Suszter, szabó, baka, kém) sokat egyszerűsített Harry figuráján, és bár filmje hűen követi a regénybeli  eseményeket, de pár szereplő a könyvhöz képest a háttérbe szorul (például Arve Støp). Skandináv rendezőhöz méltó módon viszont a Alfredson sok gondot fordít a lelki háttér kibontására, a családi drámákra, az apákra, az anyákra és a gyerekekre, ami persze azért is fontos, hogy a szörnyű bűncselekménysorozat motivációja rendben legyen. A végére mégis elmarad a nagy lelepleződés okozta katarzis, és bár van ugyan kis meglepetés, de a filmnek nincs akkora ereje közel sem, mint a könyvnek. Sőt, akármilyen jelképes is a gyilkos halálának a módja, valami hiányérzetünk mégis marad a nagy végső jelenet után. Talán azért, mert addigra elfogy az izgalom és a feszültség, a boldog vég pedig túl megnyugtató a filmen addig szépen végigvonuló baljóslatú nyomasztáshoz képest.

Forrás: youtube

A Hóember azoknak való elsősorban, akik nem ismerik az eredeti regényt, ezért nincsenek elvárásaik, előzetes ismereteik a könyvről és/vagy Hole-ról. Persze azok meg, akik ismerik, ők elsőkként fognak rá jegyet váltani, és csalódni azért ők sem fognak. A Hóember ugyanis, minden hibája vagy hiányossága ellenére is egy élvezetes, korrekt és kellemes adaptáció, ami nekünk, Hole-rajongóknak még azért is jól feküdhet, mert szállít egy majdnem tökéletes, hús-vér Hole-t Fassbender személyében. A Nesbø regényeket pedig, filmtől függetlenül, tényleg érdemes elolvasni, ha eddig még nem tetted meg, mert ritka jó darab mindegyik.

Pontszám: 3,5/5

Hogy tetszett? Regisztrálj, és csak azt kapod, ami igazán érdekel!
Belföld
Külföld
Bulvár
Tech
Tudomány
Lepj meg!

Belépve nem neked kell a hírek után menned!*

*Hiszen a hírfolyamodba viszi a folyamatosan tanuló algoritmusunk Regisztrálok!
Még többet innen:
Nuus
Tetszett a cikk?

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Neked ajánljuk

Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
A következő cikkek betöltése folyamatban...