Film
James Cameron mai fejjel ilyen Titanicot forgatna
Két évtized tudományos eredményei alapján volna mit korrigálni, de a legendás rendező nem kell, hogy elsüllyedjen szégyenében.
Húsz éve minden mozit letarolt a Titanic című filmeposz, melynek rendezője most szembesül a valósággal. Legalábbis azzal, amit a tudomány azóta még feltárt a gigászi gőzhajó múltjából. James Cameron szerencsére nem kell, hogy elsüllyedjen szégyenében a National Geographic különkiadásában, ami oceanográfusok bevonásával készült. A vasárnapi műsorban a direktor felvázolta, milyen lehetőségei voltak akkor, hogy ábrázolja a luxus járművet, melyen Kate Winslet és Leonardo DiCaprio szerelme kibontakozik.
Az 1912-ben játszódó történethez
Mindent összeszedtünk, amit csak lehetett, fényképeket és műszaki rajzokat, hogy minél hitelesebben jelenítsük meg a Titanicot.
Hogy a film létrejöjjön, ahhoz 33 merülést is végrehajtottak a roncshoz, és még egy új törvényszéki elemzést is figyelembe vettek.
A Reagan Könyvtár Titanic-kiállítására is elkíséri a kamera Cameront, és azt is megtudjuk, hogy a Titanic testvérhajója, az Olympic felépítése is adott pár támpontot a film ikonikus jeleneteinek tető alá hozásához.
A Straus lakosztályt, ahol Rose modellt ül Jacknek, például nagyon jól eltaláltuk. És a hatalmas lépcső is, ahol táncolni hívja a fiú a lányt, az eredeti tervek alapján épült meg. Viszont mikor elsüllyesztettük a hajónkat, az majdnem katasztrófával végződött. A lépcső faborítása levált, az acél lábazata viszont felemelkedett. Rémisztő pillanat volt, mert két kaszkadőrünket kis híján átdöfte.
A távíró helyiséget, ahonnan a segélykérést kiadta a kapitány, amikor jéghegynek ütközött a hajó, teljesen az Olympiáról másolták, ami – utólag derült ki, hogy – teljesen félrevezető volt.
Maga a süllyedés sem pont így történhetett: Cameronék ugyanis csak egy modell hajón gyakorolhattak.
Már sosem fog kiderülni, pontosan hogyan is zajlott le a katasztrófa. Mi csak azt igazolhatjuk, hogy akár így is történhetett. A hátsó rész is vagy függőlegesen merült alá, vagy egy nagy csobbanással zuhant a vízbe, de a kettő egyszerre nem történhetett meg – az biztos, hogy csak az egyik megoldás a helyes.
ismeri el a rendező.
Az az elmélet is töprengésre ad okot, hogy hiába állhatott akár több mentőcsónak is rendelkezésre, mégsem tudott több ember megmenekülni. Egyszerűen csak nem volt már idő vagy lehetőség arra, hogy ezeket a plusz ladikokat is vízre eresszék.
A USA Today megjegyzi, hogy a túlélők leszármazottai közül Paul Kurzman például elégedett volt a végeredménnyel. A fedélzeten utazó Isidor és Ida Straus ükunokája jól fogadta a művészi szabadságot is; pedig a direktor utólag elárulta, hogy akkor nem nagyon kérte ki az érintettek tanácsait.
William McMaster Murdoch esetében például a fantáziámra hagyatkoztam, mikor úgy döntöttem, hogy ez az elsőtiszt lőjön le valakit, majd végezzen önmagával is. Valóban szolgált ilyen nevű ember a hajón, de hogy a filmben mit tett, azért csakis én vagyok a felelős. Érdekesen akartam elmesélni a történetet, ez motivált, nem volt célom az esetleges rokonait megsérteni. De sajnos nem vagyok történész.
A húszéves jubileum alkalmából a 11 Oscart kiérdemelt, romantikus dráma ismét visszatér a mozivásznakra.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
