Libabőr, 200 éve született az Üvöltő szelek írónője

200 gyertya ragyog az Üvöltő szelek alkotójának képzeletbeli tortáján, melyet stílusosan egy heves fergeteg fújhatna csak el. Emily Bronte izzó szenvedélyekkel fűtött szerelmi története máig perzseli a szíveket.

This is one of my favourite views of the Parsonage, looking up at it from the church path (with bonus cat sneaking into the picture!). It’s a building you could see in pictures or on postcards hundreds of times, but it will never quite be the same as seeing it in the flesh for the first time, and in all of its changing moods too: the snow in winter, the sun as it hits the brick, and of course the wuthering of the wind and rain… #bronte200 #emily2018 #inspiredby #ebandme

A post shared by Brontë Parsonage Museum (@bronteparsonagemuseum) on Jul 29, 2018 at 7:34am PDT

Charlotte és Branwell húga, Anne nővére – Emily július 30-án jött világra, 1818-ban, az angliai Yorkshire-ben. Anyjuk, Maria Branwell hamar elhunyt, így lelkész apjuk, Patrick apjuk nevelte a négy, fantáziadús gyermeket. Különleges történeteket költöttek és eljátszották azokat, képzeletbeli világokat teremtve. Fiútestvérük festő lett, míg mindhárom Bronte-lány publikált valamilyen irodalmi művet, rövid élete során. A legmesszebbre mégis az Üvöltő szelek jutott.

A 38 évet élt Charlotte könyvét, a Jane Eyre-t vélhetően többen olvasták el, de Catherine és Heathcliff szerelme mindörökre az angol irodalom egyik leghevesebbje marad. Kettejük ellentmondásos viszonya a filmeseket is számos alkalommal ihlette már meg: Laurence Olivier, Timothy Dalton és Ralph Fiennes is bújt már a férfi főhős széllelbélelt kabátjába…

via GIPHY

…de az idén, ugyanazon a napon a 60. életévét betöltő Kate Bush ’78-as, azonos című klipje is örökre beégett az ős-MTV-rajongók retinájába.

Happy 200th birthday to Emily Brontë, to whom I owe a big debt. Here’s the view from Top Withens, (possibly) one of her favourite spots. #wutheringheights #thecoffinpath #emily200 #emilybronte pic.twitter.com/Qyz37ZcpFf

— Katherine Clements (@KL_Clements) July 30, 2018

A könyv sikere kezdetben még nem volt egyértelmű, sőt: férfias álnéven, Ellis Bellként adhatta ki 1847-ben a szerzőnő egyetlen művét. Az első olvasók a mizantrópok mennyországának látták a leírtakat, de a bosszantó, kiábrándító és csapongó jelzőket is megkapta, az

elviselhetetlenül fájdalmas

mellé.

It’s a beautiful morning in #Haworth for #Emily2018. Tune in to @BBCLeeds @BBCBreakfast for all the bicentenary celebrations. pic.twitter.com/mnhMIZDDaX

— Brontë Parsonage (@BronteParsonage) July 30, 2018

A mindössze 30 évig tartó élete során is a ködbe burkolózást kedvelte az írónő, aki szégyellős és zárkózott típus volt. Alig hagyta el a házat is: csak ha templomba vagy sétálni ment. Halála után a nővére próbálta a renoméját feljavítani: szerinte nem csak, hogy tehetséges művész volt Emily, hanem – lángelme:

A mocsár gyermeke, egyenesen a vadonból, aki egyszerű, otthonos eszközökkel dolgozott.

One of the highlights of my trip this weekend has been seeing Branwell’s Pillar Portrait, not just for the first time but back in its first home too. It’s such an iconic portrait that I’ve seen countless times in pictures and on postcards, but nothing could quite beat standing in front of it and seeing the tiny details and brushstrokes. It’ll be here at the Brontë Parsonage Museum until the end of August, so it’s well worth a visit — I’ve been non-stop staring at it for days! #bronte200 #emily2018 #inspiredby #pillarportrait #ebandme

A post shared by Brontë Parsonage Museum (@bronteparsonagemuseum) on Jul 29, 2018 at 11:07am PDT

Kicsit túltolta már a húga hájpolását, amikor ilyenek szaladtak ki a száján:

Úgy formálta meg ezeket a teremtményeket, mint aki nem is volt tudatában annak, mit csinál.

Valójában mi vagyunk azok, akiknek fogalmuk sincs, mit és hogyan tett Emily.

We all know and love Emily for her writing, but she was also a very talented artist. This drawing, featured in this year’s Making Thunder Roar exhibition, is one of my favourites. #emily2018 #bronte200 #inspiredby pic.twitter.com/txFHOAu1Yt

— Brontë Parsonage (@BronteParsonage) July 29, 2018

Még mindig annyira szilaj ez a könyv – a neogót romantika és a kőkemény realizmus násza – mely abba a nyomasztó mocsárba süppedve jár táncot. Míg Charlotte Jane-je csak ujjat húz az őrülettel, addig Katherine el sem engedi azt.

via GIPHY

A bicentenáriumra való emlékezésből nem maradhat ki maga a Bronte Plébánia Múzeum sem. A haworthi emlékhelyen Kate Mosse is ünnepel; a regényíró szerint a könyv szégyentelensége az, ami működik. Nincs egy kísérlet sem arra, hogy valahogyan szimpatikusabbá tegye a történetet, vagy a szereplőit.

 

View from my desk … and Happy Birthday to the mighty Emily Bronte #Bronte200 pic.twitter.com/mmXtLVZsmU

— Kate Mosse (@katemosse) July 30, 2018

A halált megvető bátorságú karakterek hírből sem ismerik a félelmet, teljes ívben tesznek az elvárásokra és a logikára. Az ábrázolt testi és lelki erőszak simán elmehetne egy Power Point prezentációhoz is, mely a bántalmazó viselkedés stádiumait elemzi. De ez nem oktatókönyv, hanem szépirodalom, ahol a romantikus tragédia – egyben katarzis is.

Nincs az a randi alkalmazás, vagy házassági algoritmus, ami ezt a két szerelmest összehozta volna: az esendő nő és a könyörtelen férfi szenvedélye mégis lángra lobban. Ők valahogyan közös lelket birtokolnak, és ezen azóta is, kivétel nélkül fennakad minden generáció, véli a Nola.com.

No coward soul is mine No trembler in the world’s storm-troubled sphere I see Heaven’s glories shine And Faith shines equal arming me from Fear O God within my breast Almighty ever-present Deity Life, that in me hast rest, As I Undying Life, have power in Thee Vain are the thousand creeds That move men’s hearts, unutterably vain, Worthless as withered weeds Or idlest froth amid the boundless main To waken doubt in one Holding so fast by thy infinity, So surely anchored on The steadfast rock of Immortality. With wide-embracing love Thy spirit animates eternal years Pervades and broods above, Changes, sustains, dissolves, creates and rears Though earth and moon were gone And suns and universes ceased to be And Thou wert left alone Every Existence would exist in thee There is not room for Death Nor atom that his might could render void Since thou art Being and Breath And what thou art may never be destroyed. — Emily Brontë #bronte200 #emily2018 #ebandme #inspiredby

A post shared by Brontë Parsonage Museum (@bronteparsonagemuseum) on Jul 29, 2018 at 9:33am PDT

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Email cím

Vezetéknév

Keresztnév

Elfogadom az adatkezelési nyilatkozatot

Ha Ön ember, hagyja üresen ezt a mezőt: