BabaMama
A büntetéstől nem fog jobban viselkedni a gyerek, német agykutatók szerint
A megoldás az lehet, ha a bírálat mellé egy előremutató alternatívát is bedobunk.
Sok korábbi vizsgálatnak mond ellent ez a friss német tanulmány, mely szerint a feddés csak olaj volna a tűzre. A Science Daily által felvázolt kutatás kimutatta, hogy inkább akkor áll le a gyerek az alább is látható viselkedéssel, ha lehordás helyett valami mással is előállunk.
A Würzburgi Egyetem pszichológiai intézetének professzora, Andreas Eder hozta ki ezt a meglepő eredményt:
Be tudjuk bizonyítani, hogy egyedül a büntetés nem képes elnyomni a büntetett viselkedési módot.
A vizsgálat résztvevőinek egy egyszerű feladatot kellett végrehajtaniuk: a képernyőn látható felvillanások számát kellett megbecsülniük. A bal billentyűt kellett megnyomniuk, ha ötnél kevesebb, a jobbot, ha ötnél több villanást tippeltek. Annyi nehezítés volt a dologban, hogy tudták: ha a kettő közül az egyik gombot nyomják meg, akkor enyhe áramütés éri a kezüket.
A kutatók feltételezték, hogy az alanyok a sokkoló gombot jóval lassabban fogják megnyomni, félve a következményektől. Ehhez képest, pont az ellenkezője történt: a fájdalmat kiváltó billentyűt minél gyorsabban érintették a részvevők.
Valószínűleg hamarabb túl akartak esni a fájdalmon, és az emiatti félelem miatt gyorsítottak be.
Biztos, ami biztos, a tesztet újra elvégezték. Ismét két gomb volt, de az egyik egy gyenge áramütést adott, míg a másik egy erősebbet. Kiderült, hogy csak az enyhébb ütést hozó billentyűt nyomták gyorsabban az alanyok. De miért nem tettek így a nagyobb fájdalom esetében?
A tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a büntetés nem mindig képes elnyomni a rossz viselkedést, még ha a résztvevő tudja is, hogy valami kellemetlenség jár vele. Még az sem elég magyarázat a jelenségre, hogy fokozottabb éberség jellemezte az alanyokat.
Sőt, a rendszeres büntetés még elő is segíti a nemkívánt viselkedés gyakorlását, ugyanis a büntetési inger egyfajta feedbackként jelenik meg, mint ami irányítani képes a cselekvést.
Tisztában vagyunk a viselkedés következményével, mielőtt lenyomjuk azt a gombot; tehát tudjuk, hogy nem egy semleges ingert fogunk ezzel a tettünkkel kiváltani. Azt Eder szerint egy sima bizsergéssel meg lehetett volna oldani.
Röviden: az agy számára a viselkedés következményei ravaszként fognak funkcionálni; az illető könnyebben megteszi még azt is, ami miatt biztosan valami kellemetlenség fogja érni.
Nem arról van szó, hogy a büntetés, mint olyan, hatástalan volna. Inkább az a lényeg, hogy nem mindig a megtorlás okozza a viselkedés megváltozását. Még csak az sem, ha a résztvevők előre tudják, hogy valami büntetés jön.
Hogy kiüssük ezt a paradoxont, valami mást is fel kell mutatnunk, a kilátásba helyezett negatívum mellett. Egy egyértelmű visszajelzést volna érdemes kommunikálnunk például a gyerekünk felé. Ha a problémából mutatunk neki egy kivezető utat, a kívánt viselkedés felé, akkor jobb eséllyel fog változtatni a dolgokon. Az oktatásban ugyanígy fontos lenne ebbe a mederbe terelni a konfliktusokat.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
