BabaMama
Pofonegyszerű volna, de arra kérünk, mégse gyepáld azt a gyereket!
De hát a kölök rázza a pofonfát! Mit lehet ilyenkor tenni?!
A Philly Voice gondolkodásra sarkalló cikke azt járja körül, bántalmazásnak számít-e a testi fenyítés. És ha tényleg az, akkor Amerikában miért nem tiltották még be eddig?
Amikor hangos gyerekek utaznak együtt összezárva, akkor bizony nem csak nevetgélnek, énekelgetnek, hanem olykor össze is vesznek. Még oda is sózhatnak egymásnak, és akkor van ám sírás-rívás, főleg ha az út jó hosszú.
Ha nem hagyjátok azonnal abba a bőgést, olyat kaptok, hogy sírni fogtok.
Egy gyerek számára még nem tűnik fel a logikai bukfenc, amit ez a szigorú szülői fenyegetés tartalmaz. De ha felnőttként visszagondolunk az ilyen mondatokra, akkor esik le, hogy mennyire átgondolatlan: azt akarja hogy csöndben legyünk, és mégis inkább több sírást okozna nekünk?
Ne püföld már a húgodat! Csak nem kéred te is a pofont?
Már megint ez a kettősség… Ha nem akarják a felnőttek, hogy verekedjünk, mert az helytelen, akkor miért ütnének meg minket? Miért okés a nevelési célzatú pofon?
Sokukat gyerekkorukban vertek, számukra természetes, hogy ez egy bevett fegyelmezési forma. Van olyan is, aki ezen túllépne, és szeretne jobbat adni a gyerekeinek, mint amiben neki része volt. Elég, ha az öklét meglóbálja, vagy azt pendíti meg, hogy úgyis visszakapjuk, ha szülővé válunk.
Mikor az embernek már saját porontya van, tagadhatatlan, hogy néha bizony viszket a tenyere. Düh és frusztráció feszíti belül, akkor is, ha eldöntötte, hogy nem ad helyet az ilyesminek az otthonában. Lehetőleg nem az erőszak nyelvén fog ilyenkor szólni a szülő, és esetleg az segít ebben, ha felidézi, neki miben volt része. De a bántalmazó mintázatot jobb minél hamarabb megtörni.
De ha a testi fenyítés a bántalmazás kategóriájába esik, akkor be kellene tiltani Amerikában is, nemde?
Bár több minden van, ami helytelen, mégis megtesszük, a hazugságtól a házasságtörésig.
Mégis, valahogyan meg kell fegyelmezni azt a lázadozó kölyköt. Leszidni minden szülő jogosult, ha indokolt az eset. De a tengerentúli apák és anyák nem állnak meg ennyinél – egy felmérés szerint minden második szülő odacsap, ráadásul elméletileg 65 százalékuk megengedhetőnek is tekinti a testi fenyítést.
Valóban, a nevelő célzattal történő verés nem okoz annyi sérülést, mint a már törvényt sértő bántalmazás. Mégsem célszerű alkalmazni.
Ugyanis fáj
Ha megütjük a gyereket, fájdalmat okozunk neki. Pontosan ezért tesszük. Mert azt akarjuk, hogy megtanulja a leckét. Kvázi beleverjük a fejébe, akkor biztos megemlegeti majd. Viszont azt is elsajátítja ez által, hogy a konfliktusokat így rendezze: bántsa azt, akivel problémája akadt. Még akkor is, ha volna békésebb megoldás. Az erőszak erőszakot szül, hacsak nem lép ki ebből, hogy önvizsgálatot tartson és gyógyultan továbblépjen.
Többet árt, mint használ
Több, mint 50 év családkutatásai támasztják alá, hogy kevesebb előnye van a „makarenkói” pofonoknak, mint kára: a texasi Austin Egyetem professzora, Elizabeth Gershoff így summázta az eredményeket:
Olyan ártalmas következményeket is magával vont a verés, amelyek később jelentkeztek csak, és nem munkálták a szülő felé való engedelmességet, sem rövid, sem hosszabb távon.
Ha tudjuk, hogy rossz, mégis ütünk?
A fegyelmezés ezen drasztikus formái olyan viselkedési torzulásokat is előidézetnek, amelyek bizonyos esetekben antiszociális vagy kriminológiai kategóriákat eredményeznek. A rendszeresen vert fiatalok hajlamosabbak szorongásra és depresszióra is. A gyereküket elnáspágoló szülők azt gondolják, hogy így védik meg az utódot a rossz magaviselettől. De a valóság sajnos az, hogy csak megerősítik bennük a „pofonegyszerű” megoldási módokat. Így, ha már ezzel tisztában vagyunk, tényleg vétek odacsapni.
A nevelés célja az volna, hogy a következő nemzedék jólétét és egészségét biztosítsuk. De amíg az Államokban a gyerekverés bevett eszköz, hagyomány, és az
engem is vertek, mégis ember lettem.
című beidegződés is él, akár még vallásos színezettel is árnyalva, addig a probléma további fejtörésre ad okot. Hiába készülnek sorra a tanulmányok, akár a fenekelésről is, egyelőre minden szélmalomharc, amíg a szülők törvényileg is feljogosítva érzik magukat a konfliktusok ilyetén rendezésére.
A magyarországi állapotokról itt tájékozódhatunk.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
