Tudomány

Az űrhajósok agyát így változtatja meg az űrrepülés

  • Szerző:nuus
  • 2017.03.03 | 19:05

Jó, ha ezt tudod, mielőtt tennél egy kozmikus túrát.

A Michigani Egyetemen mérhető különbségeket találtak, amikor megvizsgálták az asztronauták koponyáját MRI-vel, indulás előtt és érkezés után. Az agyuk összenyomódik, illetve tágul is. Rachel Seidler, a kutatást vezető pszichológiaprofesszor szerint eredményeik segíteni fogják az agyi funkciókra szintén hatással levő egészségügyi problémák kezelését is.

Az első, az űrhajósok agyának strukturális változásaira irányú kutatásból kiderül, hogy a szürkeállomány mértéke nőtt, illetve csökkent is – az eltérés mértéke azon múlt, mennyi időt töltött az illető az űrben – számol be a Michigan News.

Seidler és társai 12 olyan űrhajós leleteit vették górcső alá, akik két hetet töltöttek az űrben, és 14 olyan asztronautáét is, akik fél évet éltek fent a Nemzetközi Űrállomáson. Mindannyiuk szürkeállományában szemmel látható változás következett be, az agy különböző részein. Jóval előrehaladottabb volt a növekedés és a csökkenés is azok esetében, akik többet voltak odafent.

A szürkeállomány nagy területeken csökkent, ami összefügghet az agy-gerincvelői folyadék átrendeződésével. Ott fent nincs gravitáció, ami lehúzná a test alsó részébe a folyadékot: ebből következik a pufók űr-arc mellett az agy elhelyezkedésének és nyomásának változása is.

Dúsult viszont a szürkeállomány azokban a régiókban, amelyek a láb mozgásáért és a lábhoz kapcsolódó érzékelésért felelősek. Ez adódhat abból, ahogyan a test az új helyzetre reagál: az agyunk így tanulja meg, hogyan mozogjunk súlytalanság esetén. Ez utóbbi változás az ISS-en élők esetében volt jelentős, ugyanis ők nonstop ki vannak téve a gravitáció nélküli állapotnak.

Ez azért érdekes Seidler szerint, mert még ha szeretünk is valamit, akkor sem végeznénk azt a tevékenységet napi egy óránál hosszabb ideig. De ezek a megfigyelt módosulások pontosan olyanok voltak, mint ha valaki folyamatosan egy új képességet gyakorolna.

Az űr kirívó példa az agy formálhatóságára, ugyanis ott súlytalanságban van folyamatosan.

Még a tudósok előtt áll, hogy a változások természetét hajszálpontosan kikutassák, de amit találni fognak, az hatással lehet az olyan esetekre is, mint amikor valaki sokáig kényszerül betegágyban maradni, vagy vízfejűséggel él. Az új eredmények több ízben egybevágnak a párhuzamosan futó, betegágyas kutatással, melyet szintén a doktornő vezet. Az ebben a NASA által támogatott vizsgálatban a résztvevők három hónapnál több időt töltenek fekve, egy olyan, lefelé billentett pozícióban, amelyben a fejük picit magasabban van.

Seidler álláspontja az, hogy az űrben kialakult módosulások az agyi neuronok új kapcsolódásaira is rávilágíthatnak;  illetve egy harmadik, hosszabb távú vizsgálatát is megemlíti, amely az agy változásainak utóhatásait nézi, az észlelés és a fizikai teljesítőképesség tekintetében.

Az agy működése ismét a régi kerékvágásba tér vissza, de ahogyan a viselkedését irányítja, az megváltozhat.

 


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Ezo
Ez a 3 legelviselhetetlenebb csillagjegy
  • szerző:nuus
  • 2022. 11. 07.