Tudomány
Elég para, de 2016 óta a Nagy-korallzátony legalább fele elpusztult
A természeti katasztrófa oka a klímaváltozás, ami több ember, például Trump elnök szerint nem létezik.
A Nagy-Korallzátony Ausztrália észak-keleti partjának közelében nyújtózik el a Korall-tengerben, a Föld legnagyobb összefüggő korallszigete, az űrből is látható. A terület 3000 korallzátonyból és nagyjából 900 kisebb-nagyobb szigetből áll, 2000 km hosszú és 34.4 millió hektáros. Legalábbis volt. Egy új tanulmány szerint ugyanis 2016 óta a fele ennek elpusztult, ami hatalmas érvágás a Természet rendjében, az ok pedig a globális felmelegedés és a klímaváltozás.
A kutatók “nagy mértékben megváltozott, degredálódott rendszer”-ként írták le most a korallzátonyt.
2016 forró nyaráig nem volt semmi probléma. Ez a hatalmas “víz alatti metropolisz” háborítatlanul működött, számtalan élőlénynek szolgált színpompás lakóhelyéül és táplálékául. Ám az említett nyár olyan meleget hozott, hogy a víz egész egyszerűen túlmelegedett, sőt szinte felforrt, a korallzátony pedig nem tudott védekezni ellene, elkezdett elhalni és az elhalt helyeken színét vesztve kifehéredni. Az elpusztult részeken élő állatok elköltöztek onnan, vagy ottmaradtak és szépen lassan éhen haltak. A Nature magazin hasábjain most megjelent, kimerítő hosszúságú tanulmány, amit természetesen hosszas kutatómunka előzött meg, ennek részleteiről beszél.
Ridiculously easy to find Nemo.
Sun Herald 3/4/16.#GreatBarrierReef
Support @GlenLeLievre (That would be me) at https://t.co/QB8irzb8tA pic.twitter.com/Tp7oJY6lQX— Glen Le Lievre (@GlenLeLievre) April 19, 2018
A probléma elsősorban a Nagy-korallzátony északi részét érinti, ami területének több, mint a felét veszítette el 2016 óta. Két legismertebb, leggyakoribb korall, a borostyán színű staghorn, valamint a lapos tabulata korall a legnagyobb vesztese a pusztulásnak, ugyanakkor a vészes változás a teljes ökoszisztémában érezteti a hatását. 2016 nyarán minden harmadik korall, míg egy évvel később minden második pusztult el az érintett területeken. Van, aki totális tragédiaként éli meg a dolgot, vannak azonban olyan vélemények is, hogy ez nem feltétlenül baj. Az nyilvánvaló, hogy a pusztulás és a víz nyári felforrósodása a globális felmelegedés meg a klímaváltozás, végső soron is az ember számlájára írható, a “kifehéredés” (így nevezik a jelenséget, mert at elpusztult korallok színüket vesztik és kifehérednek) hozhatja egy új rendszer megszületését is. A változásnak nemcsak az a jele, hogy pusztul a zátony, hanem az is, hogy a megmaradt területek viselkedése és működése is módosult a 3 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Ezért ezek a hangok azt válaszolják arra a kérdésre, hogy lesz-e korallzátonyunk 50-100 múlva, hogy biztosan lesz, maximum nem egészen olyan lesz, mint most. Persze ehhez azért tartani kéne magunkat a párizsi klímaegyezményhez, ami azt a célt tűzte maga elé, hogy az átlaghőmérséklet ne emelkedjen többel, mint 2 fok, csakhogy az egyiket már ellőttük. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a megváltozott korallzátonyok ellenállóképessége a hővel szemben jóval nagyobb és erősebb lesz. Többet fognak kibírni, nagyobb, extrém meleget is akár.
Hey @JoshFrydenberg here is a message from Tommy the Turtle about your total disregard towards the #GreatBarrierReef Go and Get F_cked you flea ridden dog ?#StopAdani #NoNewCoalMines #NoNewCoalPowerStations #Auspol #Australia #ParisAgreement #climatechange #renewables pic.twitter.com/OuYrSwPwOb
— Toowoomba ?? (@Toowoomba_Info) April 17, 2018
Hogy miért történt a korallzátony-pusztulás ilyen gyorsan, az két, egymással szorosan összekapcsolódó okból történt: a globális felmelegedés és az El Niño. A kettő együttes jelenléte nagy hőmérséklet-emelkedéssel járt, ami a korallok alapvető működését lehetetlenítette el. A zátonyok bonyolult és sokszínű rendszerét az tartja fenn, hogy abban a korallok és az algák szoros szimbiózusban élnek egymással, egyik nincs a másik nélkül. Az extrém meleg azonban felrúgja a szimbiózist, az algák eltömítik a korallok alagútjait, így nem jutnak táplálékhoz, és az éhezés vége a pusztulás, aminek következtében a színüket is elveszítik, kifehérednek a korallok. A kutatók meglepődtek azon, hogy csupán a korallok fele pusztult el azonnal, amikor a legmelegebb volt, ezek egyszerűen megfőttek, míg a másik felük pár hónappal később, egyszerűen éhen pusztult. A meleget még ugyan kibírták, de az éhezést nem, a normális hőmérséklet visszaállása után ugyanis az algák már nem tértek vissza, így nem volt már a koralloknak eleségük.
New research shows that a marine heatwave in 2016 may have changed the composition of the Great Barrier Reef forever.
Read more: https://t.co/DNRLuEF5Gk@ProfTerryHughes pic.twitter.com/R95TnA06L8
— News Breakfast (@BreakfastNews) April 18, 2018
A korallok életét vizsgáló kutatók most azt szeretnék elérni, hogy a korallokat ugyanúgy nyilvánítsák hivatalosan is veszélyeztetett fajnak, mint az egyes állatokat, emlősöket. Ezt már nemcsak a Nagy-korallzátony példája sürgeti, hanem az is, hogy a korallok pusztulása világszerte probléma, már máshol is jelentkezett, például a Karib-térségben is. Egy korábbi kutatás, ami 100 zátony életét tanulmányozta 35 éven keresztül, például azt állapította meg, hogy a kifehéredés már régi jelenség, de az 1980-as évekhez képest mára nemcsak gyakoribbá vált, hogy az ötszörösére is gyorsult a folyamat lezajlása.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
