Tudomány
Feledékeny vagy? Jusson eszedbe, hogy az éles elme olyan, mintha az agyunk sütiket használna
Kanadai tudósok szerint bizony összefüggés van a szórakozottság és az éles elme között.
A Curious Mind Magazine azt állítja, hogy ha te is olyan vagy, akinek a mindennapi dolgok rendre kimennek a fejéből, akkor itt az ideje megtudnod, hogy erre még büszke is lehetsz. És ha eddig azzal hárítottad ezt a sajátosságodat, hogy
az én fejem se káptalan, hogy mindent megjegyezzen
akkor ezzel az elméd is teljes mértékben egyetért. Az emlékezetre mindig is úgy tekintettek, mint a legerősebb mentális jellemzőre. A Torontói Egyetem munkatársai most amellett érvelnek, hogy a felejtés is legalább olyan fontos, mint az emlékezés.
A Neuronban megjelent tanulmány több olyan neurobiológiai kutatásra épül, amely mindkét folyamatot elemzi. A felejtés és emlékezés ráadásul interakcióban is állnak egymással, tekintettel az intelligens döntéshozásra, még dinamikus és zajos körülmények közt is.
Blake Edwards professzor úgy magyarázza a memória valódi célját, mint a döntéshozás optimalizálását. Az agy ilyen módon szűri ki a lényegtelen részleteket, és csak azokat a tényezőket veszi számításba, amelyek egy minél jobb, valós választáshoz járulnak hozzá.
A rossz memória egy olyan agyi mechanizmus, amely gyorsan teremt helyet a fontos információk számára, kilökve azokat a felesleges, vagy magától értetődő adatokat, amelyekkel csak pocsékolnánk a szellemi kapacitásunkat.
A „tények” nem mindig azok az elménk számára, mint amikről mi azt gondolnánk. Agyunk ugyanis egy általános képet alkot az eseményekről, bizonyos információkat leegyszerűsítve tárol, hogy később kedvezőbb döntéseket hozhassunk ezáltal.
Fejből megtanulni valamit – gyötrelem a feledékeny emberek számára, tényleg nem olyan, amit valóban örömmel fogadna az elménk.
Minél inkább kihullanak az emlékezetedből ezek a „tények”, annál több hasznos információt tud az agyad beépíteni abba az általános képbe, ahogyan a valóságot észleled.
Egy dologra mindenképpen szeretnél emlékezni azok közül, amelyek megkülönböztetik az adott helyzetedet – ez csap össze azzal, amit inkább elfelejtenél. A kérdés az, hogy melyik adat a leginkább konzisztens, és hogy mi az, amire még szükséged lehet a későbbiekben.
Hogy jobban felfogjuk, hogyan működik ez a folyamat, Richards azt is hozzáteszi, hogy az az információ, amely könnyen hozzáférhető – például a Google-ön rákereshető adatok vagy a telefonszámok – nem olyan, mint amivel szívesen fárasztaná magát a szürkeállományod. Sőt – ezek azok a dolgok, amelyeket azonnal kiszór, hogy helyet adjon olyan tényeknek, amelyek viszont nélkülözhetetlenek.
A professzor azt javasolja, hogy rendszeresen adjunk esélyt magunknak arra, hogy kitisztuljon a fejünk. Erre a célra a legalkalmasabb valamilyen fizikai tevékenység, akár az edzés is.
Tudjuk, hogy a testmozgás megemeli az idegsejtek számát a hippocampusban.
Ilyenkor mintha kiradíroznánk a felesleget a memóriánkból. Aggodalomra nincs ok, ugyanis az agyunk pontosan tud szelektálni – lényeges dolgokat nem fog kiszórni.
Nemcsak, hogy megszabadulunk egy csomó plusz tehertől így, és helyet készítünk értékes új információknak, de újra is rendeződnek a már meglevő, fejben tartott dolgok is. Mi ez, ha nem hatalmas segítség a döntések meghozásában?
Egyértelmű, hogy nem akarsz mindent teljesen elfelejteni; de ha valamiért azt tapasztalod, hogy túl sok dologra nem emlékszel már, akkor az viszont adhat okot aggodalomra. Ha csak tényleg a lényegtelen részletek törlődnek, akkor az annak a jele, hogy teljesen egészséges az emlékezeted működése. Pont azt teszi, ami neked a legjobb.
Szórakozott zseninek lenni ezek szerint mégsem olyan ciki – viszont ne felejtsd el tudatosítani ezt az információt mások számára is. Például egy megosztással…
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
