Tudomány
Emberi csontvázra volt szükség? Elődeink ilyen horror módokon oldották meg
Nyakunkon a halloween, borzongani akár tudományos alapon is tudsz.
Ha közszemlére akartak tenni egy emberi csontvázat, akkor évszázadokkal ezelőtt elég nehéz dolguk volt az ijesztgetőknek. Nem volt még könnyen beszerezhető, műanyag, szertári Samu, így eredeti forrásból kellett a feladatot megoldaniuk. Az ötszáz évvel ezelőtt érvényes kisokos, melyet az Atlas Obscura idéz fel, így hangzik (természetesen senkinek sem ajánlunk a kipróbálását):
Szerezz egy hullát. Teljesen mindegy, honnan és kiét. Oldd meg.
Nyess le róla annyi húst, amennyit csak bírsz. Ügyelj az ízületekre és a szalagokra – ezekre szükséged lesz.
Szerezz egy oldalán lyukas, nagy dobozt, amiben elfér a teljes test, majd borítsd be oltatlan mésszel. (Ezt az anyagot régóta használják kertészkedéshez és hadviseléshez is, most akár online is rendelhető).
Fröccsents rá vizet és várj egy hetet. Olyan helyen legyen a láda, ahol senki sem nyithatja ki ezalatt. Majd helyezd folyóvíz alá, ami leoldja a fellazult szöveteket.
Ha ezzel is megvagy, a maradék húst szedegesd le, és szárítsd ki a csontvázat a napon. Az ízületek egyben fogják tartani a részeit. Máris kész a saját készítésű Samud.
Ha furának találod ezt a leírást, nem csoda: Andreas Vesaliustól, a XVI. századi tudóstól származik. A reneszánszkori fiatalember elavultnak tartotta az akkor még menőnek számító görög orvoslást. Inkább saját módszerei híve volt, és szerinte is
időigényes, piszkos és nehéz meló
így elkészíteni egy saját csontvázat. Ezért is próbálkozott valami mással: megfőzte a testet egy óriási üstben, így fölözte le a zsírt és hántotta le a húst a csontokról.
Anita Guerrini, az Oregoni Egyetem történésze szerint régen az orvosi célú csontvázakat adták-vették, ügyet sem vetve arra, hogy azok valamikor emberekéi voltak.
Nincs igazán feltárva a csontvázak történelme.
A történész utánanézett annak, hogyan preparálták a csontvázakat, milyen céllal, és ez a felgyülemlett hagyomány hogyan öröklődött a későbbi korok tudósaira. A legelső elkészítési leírás a fent említett Vesaliustól maradt fenn, mely az 1300-as évekből eredő anatómiai eljárásra utal vissza. A padovai professzor 23 évesen már sebészetet és anatómiát tanított, elsősorban saját megfigyeléseire alapozva.
A XVII. századtól már beszélhetünk csonttanról, mint az anatómia külön ágáról. Nem sokkal később divatba jött mutogatni is az emberi maradványokat: 1716-ban például egy Mozgó Csontváz nevű látványosságot is hirdettek:
a vetítésben az látszott, ahogyan ez az alak furcsa dolgokat tesz: rángatózik, dohányzik, elfújja a gyertyát, mintha élne.
Az akkori orvostanhallgatók szerettek volna hófehér csontokkal dolgozni. Egyikük hónapokig a napon fehérítette, a másik főzés helyett beáztatta, időnként cserélve a vizet rajta. A XVIII. századra már csontvázkikészítő workshopok is zajlottak, sebészi vezetéssel.
Aztán a halálhoz való hozzáállás valahogyan megváltozott: morális kérdés lett a holttestek sorsa, senki sem bátorította már a tanítványait hullarablásra, vagy hogy saját csontvázat készítsenek. A csontok árusításának és mutogatásának gyakorlata is ízléstelenné vált.
William Hunter, aki „szükséges embertelenség”-nek nevezte a boncolást, javasolta tanítványainak, hogy tartsanak otthon saját csontvázat a gyakorláshoz. Viszont diákjainak jegyzeteiből kiderül, hogy a beszerzés és elkészítés hogyanját már nem propagálta…
Ma, a műanyagok beköszöntével nagyságrendekkel könnyebb a dolguk az egészségügyi pályára készülőknek, ahogyan a haloweent ünneplőknek is.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
