Tudomány
Most megúsztuk, a NASA szerint csökkent az ózonlyuk
1988 óta nem volt ilyen kicsi a rés a pajzson.
A CNet emlékeztet arra, hogy már a ’80-as években riadalmat keltett az akkortájt felfedezett ózonlyuk méretének változása, mely az Antarktisz felett található. A NASA friss jelentéséből viszont az derül ki, hogy most éppen szerényebb kiterjedésű ez a hiány. Nagyjából akkora a rés, mint 1988-ban, amikor Bobby McFerrin tarolta le optimista dalával a slágerlistákat.
Az ózonréteg az ultraibolya sugárzástól óvja Földünket, gyakorlatilag egy légköri napernyő szerepét tölti be. Enélkül az élet kvázi elviselhetetlen lenne bolygónk felszínén. Az Űrügynökség az 1985-ös felfedezése óta folyamatosan monitorozza a védőpajzs változásait. Műholdak, időjárási ballonok és földi eszközök egyaránt részt vesznek ebben a munkában.
Egész évben változik az ózonlyuk mérete, és a csúcsot idén szeptember 11-én érte el, az ottani téli évszak végén:
Ismervén az Antarktisz időjárási viszonyait, nem lepett meg minket az idei eredmény.
mondja Paul A. Newman, a NASA Goddard Space Flight Center részéről.
Viszont hátradőlni még korai: ez egy folyamatosan változó állapot, nem pedig a gyors gyógyulás jele. A lyuk így is 20 millió négyzetkilométeres, ami Ausztrália méretének két és félszerese. A tudósok reménykednek abban, hogy mégis javulhat a helyzet: a ’80-as évek óta történt pár nemzetközi erőfeszítés, hogy a káros folyamatokért felelős, légkörbe kerülő anyagokat visszaszorítsák. Példák erre a hűtőberendezésekben és areoszolokban használatos halogénezett szénhidrogének.
A NASA szerint nagyjából 2070-re állhatna olyan szintre az ózonréteg, mint amilyen a ’80-as évek elején volt.
This year’s ozone hole was 1 million miles smaller than in 2016, the smallest it’s been in 19 years. Here’s why: https://t.co/i4L7E7AvQ1 pic.twitter.com/H63BH1v7Ov
— NASA (@NASA) November 2, 2017
Addig is:
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.