Sorozatok
8+1 sorozat, ami más, mint a többi
Amikor nem egészen azt és úgy kapjuk, ahogy azt megszokhattuk.
Egy sorozatot általában az átívelő történetszál visz előre, vagy az állandó karakterek, akik részről-részre újabb és újabb kalandokon esnek át, melyek azért többé-kevésbé összefüggnek egymással. A történetmesélés általában hagyományosnak mondható. De vannak a megszokott recepttől eltérő, a szabályokat némiképp felrúgó sorozatok is.
1. Black Mirror (Fekete tükör)
Charlie Brooker egy igazi reneszánszember. Újságíró, kritikus, szatirikus, humorista, tévés meg rádiós műsorvezető, forgatókönyvíró és a Black Mirror című kultikus brit sorozat alkotója, amit a Channel 4 kezdett el sugározni, majd átvette a Netflix.
A 2011-ben indult antológiasorozat minden egyes évadát különálló történetek adják. 2011-ben és 2013-ben 3-3, míg a 2016-ban sugárzott harmadik évad már 6 abszurd és/vagy fekete humorú sztorit mesél el.
Brooker történeteinek középpontjában a technológiai fejlődés és annak az egyénre, valamint a társadalomra gyakorolt hatása áll. “Ha a technológia a drog, akkor mik a mellékhatásai?”, teszi fel a koncepció alapját jelentő kérdést maga az alkotó, aki szerint a fekete tükör nem más, mint az a sokféle monitor (az okostelefontól a laptopon át a tévéképernyőig), melyek mára a hétköznapjaink szerves részeivé váltak. Ha minden jól megy, akkor idén még kétszer 6 rész Black Mirrort kapunk.
2. Inside No. 9
Reece Shearsmith és Steve Pemberton, mindketten angol színészek, forgatókönyírók és komikusok, a 90-es évek vége óta dolgoznak együtt. A két évadot megért Psychoville volt az első nagy sikerű munkájuk, melynek egyik része szolgált ihletőforrásul az Inside No. 9-hoz, melynek félórás epizódjai más-más történetet mesélnek el, ami viszont állandó bennük (Shearsmith-en és Pemberton-on túl), hogy mindegyik egy légtérben játszódik, ami lehet egy tágas szoba vagy egy ruhákkal teli, szűk szekrény, esetleg egy hálókocsi a vonaton.
Az Inside No. 9, melynek részeiben az angol színjátszás színe-java szerepel, leginkább a Hitchcock presents vagy a Meghökkentő mesék című sorozatokat idézik fel az emberben. Nézzük az adott részt, és gyakran fogalmunk sincs, mire megy ki a játék, egészen a végső poént elsütő utolsó képig. Ekkor minden, amit addig láttunk, felülíródik, az építőkockák a helyükre kerülnek, és ezzel kerekké is válik a történet. Az egyik legjobban sikerült epizód az első évad második története, amiben egyetlen emberi hang nem hangzik el, mégis tökéletesen érthető (vagy sem) a szemünk előtt kibontakozó mese. A harmadik évadot december 27-én egy (horror)parodisztkus karácsonyi rész vezette fel, a folytatás heteken belül érkezik.
3. Louie
A magyar számazású amerikai stand up komikus, a tavaly Magyarországon is saját fellépést celebrált Louie CK sorozata nem szól másról, mint ami a címébe is bele van foglalva: magáról Louis CK-ről.
A Louie végül is a humorista stand up-os fellépéseit ülteti át a képernyőre. Látjuk magát a főhőst, ahogy önmagáról és az életéről beszél egy klub színpadán, mikrofonnal a kezében, és ezt időnként dramatizált jelenetek szakítják félbe; amiről a színpadon mesél az egy idő után megelevenedik a szemünk előtt is. Louie CK humora végtelenül őszinte, nyers és szókimondó, és gyakran annyira fáj, hogy belegörcsölünk a magzatpózba, közben vinnyogva röhögünk, és ez még mindig a jobbik eset.
4. The High Maintenance (A kenderfutár)
Ben Sinclair and Katja Blichfeld sorozata a netről vándorolt át a tévéképernyőre (HBO). A címszereplő egy kopaszodó, szakállas, harmincas faszi, aki egész nap bringával járja a várost és füvet szállít mindazoknak, akik rendelnek tőle.
A félórás epizódokban általában 2 történetszerűséget látunk, melyek a rész egy adott pontján összeérnek, bár van, amikor csupán egy-két másodpercre. Az ezeket összekötő, név nélküli díler lenne a főszereplőnk, de ez sincs így. Van ugyan olyan rész, ahol látjuk őt végig, minden jelenetben, de olyan is, ahol csak az epizód közepén vagy a végén bukkan fel pár pillanatra.
A Kenderfutár sokszínű alakjai és történései rendkívül szórakoztatók. Van köztük harsány és melankolikus, cuki és provokatív. A sorozatból egy szép nagy tablót kapunk a világ legtarkább és legsokrétűbb városáról, New York-ról.
5. American Horror Story
Ryan Murphy és Brad Falchuk 2011-ben indították el az AHS-t, ami az antológia-sorozat műfaját hozta vissza a tévés tartalmak közé és a köztudatba. Nem ők találták fel, de ők fejlesztették tökélyre. Amióta az AHS elindult, azóta már többen is próbálkoztak a horror-antológiával, de senki nem jutott vele olyan sokra, mint Murphy és Falchuk. A horror műfajának minél teljesebb körű feltérképezése a céljuk.
Minden évad külön témát, címet és főcímet kap. A színészek viszont több-kevésbé állandók. Lily Rabe, Evan Peters vagy Sarah Paulson eddig minden évadban felbukkant, Jessica Lange, Zachary Quinto, Kathy Bates vagy Frances Conroy pedig többen is szerepelt már. Idén kerül sorra az AHS 7. évada, miközben pár napja berendelték már a 8.-at és a 9.-et is.
6. Spoils of Babylon/Spoils Before Dying
A sorozat eddig elkészült két évada két fiktív regény fiktív feldolgozása a nem létező szerző útmutatásai alapján. Hogy mi van? Fiktív regény? Fiktív feldolgozás? Fiktív író? Igen, igen és igen, csak maga a sorozat, ami létezik. Az 100 %-ig valóságos.
A sorozat egyetlen állandó karaktere maga a regényíró, Eric Jonrosh (Will Ferrell). Ő meséli el a saját regényeit, közben szépen berúg és hasznos(nak vélt) tanácsokkal látja el mindazokat, akik a jövőben filmre szeretnék adaptálni a könyveit. Eközben persze zanzásítva lepörögnek a teljes történetek, amikben A-listás színészek (Tobey Maguire, Kristen Wiig, Tim Robbins, Val Kilmer, Michael Sheen, Jessica Alba, Peter Coyote, Michael Kenneth Williams, Haley Joel Osment és Maya Rudolph többek között) bohóckodnak fesztelenül. A sorozat végül is egy regény filmre adaptálásának paródiája szándékoltan rossz és túlzó színészi alakításokkal, vetített hátterekkel, makett-díszletekkel, értelmetlen flashback-ekkel, elgépelt feliratokkal, drámai kamerába nézésekkel meg minden egyébbel, ami csak humorforrás lehet.
7. Galavant
Ez egy igazán különleges sorozat, ami bár országos csatornán ment, nézőit tekintve rétegsorozat, így tavaly két évadot követően el is kaszálták. A Netflixen azért fent van, sőt folynak már a tárgyalások az esetleges folytatásról is. Van rá esély, nem is kicsi.
A Galavant három egymástól eléggé távol álló dolog origójában található: a középkori, Robin Hood-szerű pikareszkek, a Monty Python-féle Gyalog galopp és humor meg a musicalek. A Galavant azért működik, mert a készítő, Dan Fogelman elhitte, hogy ez a három dolog tényleg jól összepasszítható, majd alaposan át is gondolta, mielőtt a fejlesztésbe kezdett. A végeredmény pedig egy különösen szórakoztató, remek humorú, színpompás mese – és még a dalok is szerethetők, mert a zenéjük fülbemászó és a szövegek is rendkívül vicces.
8. Coming up
Ez a sorozat 2003 óta fut a brit Channel 4 műsorán, de nem minden évben készült belőle évad, az elmúlt 15 év alatt 11-szer került a képernyőre.
Minden országnak szüksége lenne egy ilyen sorozatra, merthogy a koncepció dicséretes és példaértékű. A 6 vagy 8 részes évadok félórás részeit, melyek a legkülönbözőbb műfajok és hangulatok között ingáznak, pályakezdő forgatókönyvírók írják és pályakezdő rendezők rendezik, ráadásul a főszereplő színészek egy része is friss hús. A sorozat végül is az ő debütálásuk, a nevük köztudatba helyezése. Vagyis a Coming up színvonalas évadai a szórakoztatáson túl lehetőséget adnak a pályakezdő tévések és filmesek bemutatkozására is.
+1. Ricky Gervais
A listán a +1 természetesen nem konkrét sorozat, hanem egy alkotó, a britek első számú stand up komikusa, tévés és mozis színész, forgatókönyvíró és rendező. Gervais azért került a listára, mert “fikciós” sorozataival (The Office – A hivatal, Extras – Futottak még, Life’s Too Short
, Derek) mindig igyekezett tágítani a határokat (időnként alkotótársa is akad ebben, Stephen Merchant). Kimaxolta, a tévébe vitte, és (újra) divatba hozta a mockumentary-t (áldokumentumfilm). Provokatív témákat dolgozott fel provokatívan. A-listás híres embereket győzött meg arról, hogy kínos helyzetekbe keveredve röhögtessék ki magukat. Fogyatékkal élőket állított a történetei középpontjába és mert rajtuk nevetni, mondván, egy fogyatékos ember is ugyanúgy lehet gyökér vagy nevetséges alak, mint egy normális. Ráadásul még a tévés ismeretterjesztő utazási magazinműsor műfaját is új alapokra helyezte az An Idiot Abroad című sorozatával – vagy legalábbis volt rá egy sikeres és eredeti kísérlete.
Ha nincs Ricky Gervais, akkor a mockumentary műfaja nem fejlődik tökélyre. Nem lenne akkor amerikai Office, és a Modern család (Modern Family) sem úgy nézne ki, ahogy. És még az is könnyen lehet, hogy Frank Underwood (Kevin Spacey) a House of Cards-ból sem beszél ki szinte védjegyszerűen a kamera mögé, nekünk nézőknek, mint ahogy azt teszi. És még sorolhatnánk, de legyen elég annyi: Ricky Gervais zseni! A televíziózás zsenije.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
