Érdekes
Így fogok meghalni – alvási paralízis során átélt érzetek és kalandok
Az alábbi alvásparalízissel kapcsolatos, Redditen publikált történetek eléggé megrázóak. Lefekvés előtt óvatosan olvasgasd őket.
Mi is az az alvásparalízis? A fiziológiai jelenség, amikor a REM-alvás idejére a szervezet ideiglenesen lebénítja a vázizmokat az alvajárás és az alvabeszélés elkerülése érdekében, és ez a felriadás után is hat. Ilyenkor a legtöbb ember a rettegést tapasztalja meg, a poklok poklába kirándul, és élénk hallucinációkat él át. Vagy ez maga a valóság volna? Döntsd el te magad. ezeket írták róla a Redditen azok az emberek, akik már átéltek ilyet:
Így fogok meghalni…
„Hallom, ahogy a hátsó ajtót felfeszítik. Fekszem a kanapén. Nem tudok moccanni se. Léptek kopogását hallom, egyre gyorsabban a konyhában, és érzem, hogy hamarosan elér engem az a valami, ami közeleg. Kiabálni szeretnék, de nem jön ki hang a torkomon. Az utolsó másodpercben térek magamhoz, mielőtt megfulladnék. Ez az alvási apnoe szindróma, a leggyakoribb alvás-ébrenlét zavar, alvásfüggő légzészavar. Ha részegen dőlök ki a kanapén, tíz esetből hétben megtörténik, és 100 százalék, hogy bekövetkezik, ha a hátamon fekszem. Tudom, hogy egy napon így fogok majd meghalni. Mármint, nem egy váratlan éjszakai látogató miatt, hanem a paralízissel kísért alvási apnoe következtében. Állandó rettegésben élek…”
Több száz ilyen élményem volt
„Több százszor éltem már át az alvási paralízist. Ez számomra a legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy egy sötét, csuklyás figura, nagyjából két méter magas, áll meg a szobám sarkában, és néz rám mereven, fekete, pupilla nélküli szemekkel. Szerencsére hangokat nem hallok ilyenkor, ezért bőven elég, ha csukva van a szemem, és nem kell találkoznom a lénnyel. Közben persze érzem, hogy képtelen vagyok megmozdulni, ezért rendkívül kiszolgáltatottnak és sebezhetőnek érzem magamat…”
El fog kapni egyszer!
„Már olyan gyakran éltem át az élményt, hogy többé nem rettegek, de persze nem érzem magamat túl jól ilyenkor. Az első néhány alvási paralízisem mindenesetre borzalmas volt: egy aprócska, fekete lény ült a földön, és valamit mohón evett, hallottam, ahogy hangosan rágcsál. Aztán közelebb lépett hozzám, hallottam, ahogy kéjesen csámcsog, és egyszer csak az arcomba suttogta: „Emlékszel rám, ugye?”. Éreztem, hogy elönt a rémület, úrrá lesz rajtam a tehetetlenség. Mindig, minden ilyen élményem sötét és gonosz. Ha nem is látok magam körül semmit, folyamatosan érzem a gonosz erő jelenlétét a szobában, ami egyre mélyebbre és mélyebbre ránt, miközben én képtelen vagyok megmoccanni vagy legalább sikítani. Érzem, hogy egyszer el fognak kapni…”
Színes élményáradat, de legalább valami pozitív is…
„Életem során eddig háromszor éltem át az alvási paralízist. Először egy macska méretű, sötét, képlékeny árnyékot láttam az ágyam végében, amint lassan közelít felém, és végül a mellkasomon megpihen. Rendkívül kényelmetlen érzés volt. Egy másik alkalommal egy árnyat láttam a szobámban, amint eltűnt a nyitott ajtóm mögött. Ez volt a legfélelmetesebb élményem. Szerencsére volt pozitív tapasztalatom is: egy alkalommal egy csomó szürreális kinézetű pingvint láttam, amint a szobámban masíroznak fel s alá. Vicces látvány volt, magamban nevettem is.”
Egyszer csak megmentett valaki
„Egyik éjszaka épp megpróbáltam elaludni, amikor egyszer csak a kezem leesett az ágyról, és elgurult. A fizikai kezem persze továbbra is a helyén volt, de képtelen voltam megmozdítani, mintha csak nem hozzám tartozna. Mivel már éltem át alvási paralízist korábban is, nem rémültem meg, megpróbáltam elképzelni, hogy mozgok, hátha az segít fizikai szinten is. Éreztem, hogy van valami a szobában, és nagyon kíváncsi voltam, mi lehet az. Elképzeltem, hogy megfordulok, és előre lépek, ekkor azonban egy sötét árnyat vettem észre, ami rám vár, hogy magába olvasszon. Egy pillanat alatt úrrá lett rajtam a rettegés. Még soha az életben nem féltem ennyire. Abban a pillanatban tudatosodott bennem, hogy bármi is legyen ez a lény, és NEM akarok kapcsolatba lépni vele. De persze nem tudtam megmozdulni. Ebben a pillanatban éreztem, hogy egy puha, fényes kéz könnyedén megragad, és hátra ránt, és a következő pillanatban felébredtem. Valaki, vagy valami megmentett!”
Nyitókép: pixabay.com
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
