Érdekes
Lenyúlta zenésztársa exét, és megverte, akinek nem volt oké a frizurája – A rock’n’roll történetének legőrültebb zsarnokai II.
Folytatjuk sorozatunkat.
Axl Rose egy hisztiroham keretében semmizte ki zenésztársait, James Brown csípőrángás formájában közölte, mennyit von le a gázsiból a hamis hangokért, Mark E. Smith pedig módszeresen próbálta kiiktatni a muzsikusokat… és még mindig nem ezek voltak a legdurvább történetek a rock’n’roll legveszélyesebb diktátorairól!
Phil Spector
Phil Spector, minden idők egyik legkiemelkedőbb producere a 60-as évek zenei világának meghatározó alakja volt. Ugyanakkor kiszámíthatatlan, szeszélyes, önző figurává változtatták a drogok: megesett, hogy a stúdióban egyetlen hamis hang hallatán ordítani és tombolni kezdett, kitépte a gitárt a zenész kezéből, és egyszerűen leütötte a döbbent kollégát. Persze a nagy nevek is hidegen hagyták: John Lennont például órákig várakoztatta, amíg különféle hangzásokat tesztelt, majd szétlőtte fegyverével a stúdió mennyezetét…
1979-re már teljesen szétcsúszott a figura, szinte lehetetlen volt együtt dolgozni vele. A Ramones legénységét például hat órán át tartotta bezárva a saját otthonában, aztán a Rock ‘n’ Roll High School kezdő akkordjaira kattant rá, és Johnny Ramone-nak órákon keresztül kellett újra és újra eljátszania a nóta elejét. „Hihetetlen volt. Lefogtam egy akkordot, és Phil megállt, ordított, majd három órán keresztül anyázott. Nem lehetett haladni…” – idézte fel a minden bizonnyal traumatikus emlékeket John Ramone. Persze kissé vicces, hogy épp Johnny Ramone-t borította ki a neves producer, hiszen ő sem volt kimondottan könnyű eset… finoman szólva…
Johnny Ramone
Johnny Ramone szélsőjobbos háttérből érkezett és katonai iskolába járt, tehát talán nem túl meglepő, hogy nehezen viselte zenésztársai kilengéseit. A Ramones tagjai nem voltak hétköznapi figurák: az énekes rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral küzdött, a bőgős egy mániás-depressziós drogfüggő volt, a dobos pedig súlyos alkoholizmusban szenvedett.. illetve, inkább élvezte a helyzetet, ha Johnny hagyta.
A Ramones diktátora találta ki a csapat imázsát is, és éveken át kényszerítette a tagok, hogy úgy vágassák a hajukat, ahogy az neki tetszik, ha nem úgy állt a frizura, ahogy neki tetszett, képes volt akár ütni is. Dee Dee Ramone utolsó nagy lázadása volt, hogy szakított a megszokott imázzsal, és Dee Dee King nevű rapper alteregójának öltözött arany nyaklánccal és színes ruhákkal…
Valószínű, hogy JR nélkül szétesett volna a banda, de ettől még kicsinyes, önző karakter volt, akibe kevés empátia szorult. Például gond nélkül lecsapta Joey Ramone kezéről a szép Lindát, majd szemrebbenés nélkül feleségül vette Joey exét. Soha nem kért bocsánatot, a két zenész a következő tizennégy évben alig szólt egymáshoz…
Captain Beefheart
Captain Beefheart, vagyis Marhaszív Kapitány (eredeti nevén Don Van Vliet) még Frank Zappánál is őrültebb volt, pedig az már nagy szó. A szürreális kollázs-rock-zene zászlóvivőjének tekintettek rá, és hát – mi tagadás – voltak furcsa dolgai. Először is, a fickó durván paranoiás volt, és állandóan attól rettegett, hogy ki akarják túrni a helyéről.
Mindezt ellensúlyozandó, furcsa, szektás rítusokat vezetett be: kiszemeltek egy zenésztársat, akit a kapitány irányítása alatt mindeni megvert. „Volt, hogy mindenki engem ütött, ahol ért, minden ok nélkül” – nyilatkozott a témában John French dobos évekkel a történteket követően. Nem csak fizikailag, lelkileg is igyekeztek módszeresen kikészíteni egymást a tagok a főnök parancsára. Így Beefheart biztos lehetett abban, hogy soha nem fognak össze ellene, hiszen egytől egyig gyűlölik egymást.
Amikor a csapat a Trout Mask Replica albumon dolgozott, Beefheart nem beszélt, kizárólag dúdolva, fütyülve és harmonika segítségével kommunikált a zenészekkel. Ha valaki nem vette a lapot, éktelen haragra gerjedt: „Mit csinálsz?! Hát nem meg mondtam, mit kell tenned?!” – ordította magából kikelve, és káromkodott, mint egy kocsis. A felvételre egy világtól elzárt kunyhóban került sor, ahol napi 14 órán keresztül csak dolgoztak, dolgoztak megállás nélkül, enni pedig szinte alig kaptak.
French egy interjúban később azt is elmondta, hogy valamennyiüket súlyosan traumatizálta a Beefhearttal töltött idő. Mivel imádták és istenítették a figurát, minden szavát szentírásnak vették, és ők is gyűlölték magukat. „Csoda, hogy ki tudtuk lépni ebből, de mindannyian érzelmi nyomorékok lettünk a kapitány kezei alatt”.
Mi jöhet még? Hamarosan folytatjuk.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
