Érdekes
A táncmozdulataival mutatta, mennyit von le a gázsiból – A rock’n’roll történetének legőrültebb zsarnokai I.
Kevesen tudják, hogy a világ legismertebb slágerei mögött gyakran véreskezű diktátorok álltak, akikkel egyikünk sem szeretett volna együtt dolgozni egy percig sem… Megdöbbentő történeteket, amelyekről talán jobb, hogy eddig nem volt tudomásunk.
Axl Rose
A Guns N’ Roses zenei világának fő agytrösztje ritka egy kibírhatatlan, hisztis figura a saját (egykori…) zenésztársai szerint is. A művész úr számára teljesen rendben van az, ha két-három óra késéssel áll csak színpadra (igen, ezt Budapesten is eljátszotta), egy dühroham során szétveri az öltözőt vagy a hotelt, majd három dal után elhagyja a színpadot, és egy órával később egy többé-kevésbé üres arénában fejezi be a koncertet.
William Bruce Rose-zal akkor kezdődtek a gondok, amikor a Guns igazán híres zenekar lett. Drogok, szesz, kétes nőügyek, verekedések, atrocitások, hisztériák, furcsa szerződések, session-zenészek, akikről rajta kívül senki se tudott, és végeláthatatlan halandzsák az élet értelmetlenségéről koncert közben, élőben és egyenesben.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az egyik legzsarnokibb húzása kétségkívül az volt, amikor egy este a fellépés előtti percekben bekattant nála, hogy a zenésztársai nem álltak ki mellette teljes mellszélességgel a botrányait követően, ezért habzó szájjal követelte, hogy a Guns N’ Roses márkanév a jövőben kizárólag az ő tulajdona legyen. Egészen addig nem volt hajlandó színpadra állni, amíg a papírokat alá nem írták a kollégák.
Rose persze három év alatt teljesen kicsinálta a társait, s így végre elérte célját: a Guns egyetlen eredeti, aktív szereplője ő maradt, maga mögé pedig vendégzenészeket állított – tehát végeredményben a kultikus rock-bandából egy lélektelen feldolgozás-csapatot csinált, amellyel marionett-bábuként játszhat…
James Brown
A karizmatikus énekes, háziasszonyok millióinak az álma, egy meglehetősen görény szokással borzolta zenésztársai idegeit. Minden apró hibára – vagy éppen csak arra, ami neki nem tetszett – pénzbüntetéssel reagált, a sáros cipőtől a fokhagymaszagon át a színpadi félrenyúlásokig. „Mindig időben kellett érkeznünk, ő mondta meg, hogy milyen ruhában, és a cipőknek muszáj volt mindig csillogniuk” – mondta Maceo Parker szaxofonos, amikor a közös munkára emlékezett vissza.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Brown a híressé vált táncmozdulataiba különféle titkos jelzéseket épített be, amelyekkel a különböző zenészei felé jelezte elégedetlenségét. Az elégedetlenséget, amelynek ára volt: minden hamis hang és apró elcsúszás megmutatkozott ugyanis a gázsin. „Volt, hogy láttam, felemeli a kezét… öt, tíz, tizenöt… húsz, vagyis húsz dollár a gázsimból lejött, és még mindig nem értettem, hol követtem el a hibát” – kommentálta Brown módszerét Clyde Stubblefield dobos. A húszdolláros levonás a 200 dolcsis tiszelteletdíjat karcsúsította, amelyből a zenésznek magának kellett fizetnie a hotelt és az étkezést, míg Brown luxuskörülmények között kényeztette magát a százezrekből.
Vicki Anderson háttérénekesnőt egyszer hetvenöt dollárra büntette meg a főnök, mert kénytelen volt lemondani egy koncertet a testvére temetése miatt. Anderson nem volt hajlandó fizetni, amiből óriási botrány lett, így végül Brown menedzsere fizette ki az összeget a lány helyett.
Mark E. Smith
A The Fall nevű brit alternatív rockbanda énekese harminc éven át irányította a zenekart, méghozzá nem is akárhogyan: sajátos véleménye volt a zenésztársairól, akik szerinte megbízhatatlan egoisták, egyetlen céljuk, hogy tönkretegyék a dalait értelmetlen szólókkal és ostoba stílusbravúrokkal, melyek az éneket elnyomják. „Utálom a zenészeket – nyilatkozta egyszer – mindig csak magukkal vannak elfoglalva, és tönkreteszik a dalokat. Képtelenek a háttérben maradni.”
Éppen ezért a muzsikusokat Smith az egekbe magasztalta, ha gyenge teljesítményt nyújtottak a színpadon, és a sárga földbe taposta, ha emlékezetes pillanatokat okoztak a közönségnek. Ben Pritchard gitáros szerint a főnök gyakran kapott dührohamot, ha a szakma egy jeles képviselője megjegyezte, hogy kitűnő zenekarral dolgozik együtt.
A figura mindent megtett azért, hogy kiiktassa a zenésztársakat: titokban elállította a gitárt, tönkretette az erősítőt, koncert közben rángatta le a bandát a színpadról, mondván „úgy játszanak, mint egy nyomorult kocsmazenekar”, és pénzbüntetést vezetett be, ha bárki szólót mert improvizálni a koncert hevében. A kollégák persze gyakran cserélődtek, így talán nem meglepő, hogy Smith direkt rossz helyre küldte az új zenészeket a stúdiómunka előtt, hogy azok dühösen és fáradtan érkezzenek, s ezért gyengébb teljesítményt nyújtsanak. Hiába, minden muzsikus ilyen frontemberről álmodik, ugye?
A lista még nem ért véget, hamarosan még durvább sztorikkal folytatjuk!
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
