Érdekes

Ezek a legparább dolgok, amiket a gyerekek valaha kiejtettek a szájukon

  • Szerző:nuus
  • 2018.01.30 | 18:13

Egy Twitter-user, bizonyos Mikki Kendall tette fel a rémisztő kérdést.

Fotó: Pixabay / Pezibear CC0

Arra kérte a követőit, hogy írják le a legijesztőbb és legfurcsább dolgot, amit valaha hallottak gyerekek szájából. Ezt talán még ő sem gondolta át, ugyanis olyan válaszok érkeztek, amikből legalább egy tucat horrorfilm forgatókönyvét össze lehetne dobni.

Jöjjenek a válaszok, de a helyedben mi nem este és nem sötétben olvasnánk el őket.

A kétéves fiam azt mondta, hogy éjszaka eljönnek érte és reggelre visszahozzák. Mikor megkérdeztem, hogy mégis kik, csak az égre mutatott és annyit tett hozzá: ők.

Annó az öcsém egy csomószor mesélt nekünk a „másik nagyszüleiről” és a kék házról, ahol laktak. Hiába mondtuk, hogy csak kitaláció, ő erősködött, úgyhogy anyával kocsiba pattantunk. Ez az ötéves kis pszichó adta az utasításokat, hogy merre kanyarodjunk, majd egy 45 perces út után megérkeztünk 4-5 várossal odébb, egy zsákutcába, ahol egy elhagyatott kék ház állt.

Egy éjszaka arra keltem, hogy a hároméves gyerekem a fejemet tapogatja. Megkérdeztem, hogy mit szeretne, ő azt válaszolta, hogy bárcsak lenne belőlem egy darabkája, amit mindig magával hordozhatna, mondjuk az ujjamat. Nem sokat aludtam azóta.

Temetkezési vállalkozó vagyok, az egyik szertartáson egy négyéves gyerek odajött hozzám és ezt kérdezte: „Biztos nagy hangzavar lehet itt mindig munka közben, ennyi szellem társaságában.”

Amikor a lányom kétéves volt, egyszer az asztal alatt bukkantam rá a férjem gyerekkori mesekönyvével. Lapozgatta, mintha olvasna belőle. Megkérdeztem, hogy mit csinál. Azt mondta, hogy nagymamával olvasgat. A férjem édesanyja két éve hunyt el, még mielőtt a kislány megszületett, a könyv is az övé volt korábban.

A kétéves lányommal sétáltam a temetőben. Egyszer csak megkérdezi, hogy ki az a piros kabátos férfi a kőfalnál. Körbenéztem, nem volt ott rajtunk kívül senki. Az egyik mauzóleumra mutatott. Azt mondta, hogy integet neki, és ide is jön hozzánk beszélgetni.

Amikor a fiam három volt, elkezdett dúdolni egy lengyel altatódalt, amit a férjem nagymamája énekelt mindig a családban. Még azelőtt meghalt, hogy a fiam megszületett, mi pedig sosem énekeltük, nem is tudunk lengyelül…

Mikor az unokahúgom 7 volt, megkérdezte, hogy minek tartunk annyi halott nagymamát a pincében. Aztán nevetett.


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Divat
Elérkezett a bokacsizmák ideje!
  • szerző:nuus
  • 2022. 11. 24.