Érdekes

Ő az egyetlen európai, aki az észak-koreai rezsimnek dolgozik, teljes hittel

  • Szerző:b
  • 2020.02.06 | 06:48

Alejandro Cao de Benos 38 éves katalán arisztokrata a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának egyetlen nem helyi születésű tagja. A VICE interjúzott vele.

16 éves kora óta imádja a “Juche”-t

A többség értetlenül áll a tény előtt, hogy ahelyett, hogy egy európai embert sokkolna és elszomorítana a remetediktatúra, Alejandro rajong Kim Dzsongunért, a szocializmusért – Juche – és Észak-Koreáért, és minden erejével támogatja és segíti azt. Ő a Korean Friendship Association (KFA) elnöke, amely gyakorlatilag az ország nemzetközi kapcsolataiét és PR-jáért felelős. Igen nagy része van abban, hogy eldőljön, ki lépheti át az ország határát és ki nem. Ha nyugaton valahol Észak-Koreáról van szó, ő az, akit meghívnak, hogy a helyi álláspontot képviselje. Már korai neve is van, Cho Son Il, ami Koreai Egységet jelent: szerintük ehhez a Dél-Koreát “megszálló” amerikai csapatoknak kell távozniuk, és máris meglesz.

A férfi mindössze 16 éves volt, amikor rajongani kezdett az országért, és Madridban fogadott egy észak-koreai delegációt. Nem sokkal ezután megalapította a KFA-t, de még bő 10 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a külügyminisztérium megbízzon benne, és együtt kezdjenek dolgozni. Alejandro ma már észak-koreai útlevéllel rendelkezik, ennek ellenére Európában él, soha nem költözött Phenjanba: ott ugyanis semmit nem tudna tenni PR-ért, hiszen nincs internet, és még a kormányzati épületekben is tiltva van a Facebook, a Youtube és a Twitter.

 

A koreai egység után a déliek települnének tömegével északra, nem fordítva

Alejandro tiszta szívvel hisz a Juche ideológiájában: az emberi jog szerinte az ingyenes oktatás, egészségügy és lakhatás (ami a valóságban kevesek privilégiuma, több millióan éheznek), Kim Dzsong-un egy csodálatos ember, az apai és nagyapai lélekminőség elegye, és úgy gondolja, senki sem kényszeríti a helyieket szocialista életre, hanem a koreai néplélekben gyökerezik a közösség tisztelete, szeretete, az osztozkodás vágya. Olyannyira, hogy a várva várt korai egységre sor kerülne, a déli rész nyugodtan maradhatna kapitalista, mert szerinte a munkanélküliséggel, drogproblémákkal és hajléktalansággal küzdő déliek milliói özönlenének északra, ahol az állam gondoskodik polgárainak szükségleteiről.

Elmondja, hogy a KFA-nak jelenleg kb. 15 ezer tagja van, a legszorosabb baráti kapcsolatot természetesen Kína ápolja az országgal, de Oroszország, Kambodzsa, Laosz, Vietnám és Kuba is a baráti országok közé tartozik. A szolgálatáért Alejandro Kiméktől egy fillért se kap, de ő úgy véli: anyagiakban nem is mérhető az eszme, amit közvetít. Észak-Korea nagyon barátságos ország, és nem kell félni, az ország bölcs vezetője – aki az alkotmányt a Bibliából vette kölcsön, csak Isten nevét a saját nevére cserélte szerényen – a nukleáris hatalmát soha nem használná rosszra, csakis a világ védelmére. Mellesleg a gyerekek már 10 évesen megtanulnak a fegyverrel bánni, hogy esetleges háború esetén – amit persze a Nyugat indít – meg tudják védeni magukat.

A 38 éves katalánt nagyon frusztrálja, hogy sokan az 1995-2000 közötti éhínséget hiszik állandó állapotnak a demokratikus köztársaságban, holott azóta az – amerikaiak által okozott – helyzet már rendeződött, és az állam bőkezűen gondoskodik állampolgárai minden szükségletéről. Alejandro mindenkit arra biztat, hogy ha nem hisznek neki, jöjjenek el megnézni ezt a csodálatos országot a saját szemükkel, lehetőleg a KFA-n keresztül, mint baráti látogató: ígéri, mindenkinek le fog esni az álla, aki az iskolákban, közintézményekben és gyárakban dolgozó emberekkel (színészekkel) beszél majd.

Címlapkép: AFP


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló