Soha nem látott, meglepő felvételek Észak-Koreából

Az országba a turisták csak meghívásos alapon léphetnek be, és minden útjukra egy kísérő viszi őket. A fotósnak alá kellett írnia, mit fényképezhet és minden fotóját meg kellett mutatnia a helyi hatóság képviselőjének, de elfogadta a feltételeket. Hotelszobájának ajtaja valahányszor kinyílt, két kísérőjének ajtaja is azonnal kicsapódott: “Sétálna egyet? Elkísérjük.”

Nagyon komoly feltételei vannak annak, ki mikor és mit fotózhat, a Nagy Vezérek szobrát, fotóját vagy festményét pedig csak úgy szabad fényképezni, ha a Vezérek egész alakja látszik. A kísérők számára komoly kihívást jelentett, hogy mit tegyenek, ha a szobor tetejét köd homályosítja el, de Carl De Keyzer végül fotózott, és így készült egy ritka, sajátos kép Kimékről.

Járt egy óvodai balettelőadáson is, ahol ő volt az egyetlen vendég, de ami a legérdekesebb, egy vidéki út során a sofőrjük eltévedt, többször is meg kellett állnia a pusztában útbaigazításért, és így Carl De Keyzer olyan mezőgazdasági területeket és apró falvakat is láthatott, ami egyébként nem turista szemeinek való: nyomor, primitív körülmények, lesoványodott emberek és a gépesítés teljes hiánya.

A BBC kisfilmjében a fotós bemutatja ritka fotóit, a hozzá tartozó történetekkel.